Irodalmi Jelen

Huszár a Japánban – tudósítás és fotóriport - Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai című könyv bemutatója az Írók Boltjában

2010. március. 30. - 17:41

„A kávéházból lett irodalmi sziget zsúfolásig megtelt, ifjú szerkesztőnk az utolsó percben érkezik. A következő szűk másfél óra alatt bepillantást nyerhetünk egy olyan tehetséges és sokoldalú életműbe, melynek alanya csak 22 évet élt. Fiatal kora ellenére érett gondolkodás jellemezte, érzéke volt az értékek iránt, írói munkássága ezek mellett termékenynek bizonyult, s akinek költészete egyik kritikusa szerint akár József Attila-i mércével mérhető.” - Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai című könyv bemutatóján járt tudósítónk a budapesti Írók Boltjában. Fekete Ilona írása és Boldog Zoltán fotóriportja.

Huszár a Japánban

tudósítás és fotóriport

Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai című könyv bemutatója az Írók Boltjában
Szerkesztette és az utószót írta : Weiner Sennyey Tibor
Könyvbemutató a budapesti Írók Boltjában
2010. március 27.

Mottó:
„Magasban végzi, ki magasra tört:
Fekszik nyugodtan,
S fentebb, mint bárki hitte volna őt,
Élőn s halottan.”
Robert Browning

   Ülünk K. barátommal a Liszt Ferenc tér sarkán a kora tavaszi napsütésben. Szemben az Írók Boltja. Van fél óránk, hogy sütkérezzünk s beszélgessünk egy közel száz éves késéssel megjelenő könyv, egy késve felfedezett életmű kapcsán.
   Mesélek K.-nak Békássy Ferencről, akiről tud már a Benedek Marcell szerkesztette irodalmi lexikon is. Magyar költő volt, a Vas megyei Kiszsenyén született 1893-ban, és 1915-ben elesett az első világháborúban. A cambridge-i King’s College növendéke volt, angolul éppúgy írt és beszélt, mint magyarul. Huszonkét évesen halt meg, de írói hagyatéka felbecsülhetetlen értékű. Eredeti tehetség volt, s ezt tudta Babits Mihály is, a Nyugat vezéregyénisége, de Békássy Ferenc esetében éppoly érzéketlennek bizonyult, mint József Attilánál.
   Az Írók Boltjába közben sorban érkeznek író vendégek, szerkesztők, mutatom őket K.-nak. Csorba Géza monumentális Ady-szobra nem nyeri meg tetszésünket. Idézz egy Ady verset, jó, mondom is a kedvencet „Őrizem a szemed”. Ady legszebb szerelmes s egyben háborút elítélő sorai itt és most különösen hangzanak:

„Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.”

   Békássy Ferenc volt, aki oly hamar ráérzett Ady modernségére, nagyságára, újszerűségére, tanulmányt írt róla angolul az angolok számára. S éppen az Ady által gyűlölt háború áldozata lett a fiatal, eredeti tehetségű, a modern magyar irodalmat és a Nyugatot Angliában népszerűsítő költő.
   Ideje menni, belépünk az egykori irodalmi kávéházba. ennek emeleti galériájában gyülekeznek a vendégek és irodalmárok. Házigazda Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. A könyvet és a szerkesztőt a fordítóként is közreműködő Gömöri György mutatja be.
   Közben azon gondolkodom, mennyi véletlen, különös egybeesés adódott e kötet megjelenése kapcsán. A szerkesztő, Weiner Sennyey Tibor, akit ősei szintén a mai Zsennyéhez kötnek; egy kastély, a mai Zsennyei Alkotóház, ahol szerkesztőnk tölt néhány napot, egy a község által elhelyezett emléktábla neves szülöttje, Békássy Ferenc emlékére.
S volt még egy „álom” – amelyben én nem hiszek – hogy egy ifjú irodalmárban, ki maga is költő, meginduljon valami, hogy az akkor még kevés információ birtokában is ráérezzen arra, kincset talált, amelyet meg kell menteni a feledéstől, és meg kell őrizni az utókor számára.
   A kávéházból lett irodalmi sziget zsúfolásig megtelt, ifjú szerkesztőnk az utolsó percben érkezik. A következő szűk másfél óra alatt bepillantást nyerhetünk egy olyan tehetséges és sokoldalú életműbe, melynek alanya csak 22 évet élt. Fiatal kora ellenére érett gondolkodás jellemezte, érzéke volt az értékek iránt, írói munkássága ezek mellett termékenynek bizonyult, s akinek költészete egyik kritikusa szerint akár József Attila-i mércével mérhető.
   1913-ban tanulmányt ír egy angol kritikus felkérésére: „Magyar költészet 1906 óta” címmel, tehát közvetítője lehetett volna a magyar irodalomnak Angliában, és fordítója lehetett volna magyar műveknek, ha nem veszti életét értelmetlenül. Az első világháborúban Békássy Ferenc az Angliával ellenséges oldalon harcolt, de neki is kijárt az a megtiszteltetés, hogy nevét Cambridge egyik falába bevéssék, mint olyan diákét, aki hazájáért áldozta életét.
   Babits, aki elment a tehetség mellett, halála után írt róla egy engesztelő tanulmányt, és méltatták, megemlékeztek róla a korabeli irodalmi élet nagyságai is: Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Schöpflin Aladár. Angliában pedig Virginia Woolf és Lord Keynes, a későbbi Nobel-díjas közgazdász.
   Weiner Sennyey Tibor előadásában elhangzik a kötetben megjelent néhány szép és érzékeny vers (A sennyei kert, Hazám: az otthonom). Öt év egy ember életéből, öt évnyi kutatás, utazás, anyaggyűjtés, míg úgy látszott, teljes lett a gyűjtemény, megkerült egy elveszettnek hitt notesz versekkel, s az esszékből összeálló egyetemi szakdolgozat életrajzzá összeállva megjelenhetett. Kiadója az Aranymadár Alapítvány az Irodalmi Jelen Könyvek Sorozatban, 2010-ben.
   Most már minden az olvasókon múlik, mert a szerkesztő saját bevallása szerint „elengedi” a kötetet. Rajtunk múlik tehát, hogy a 95 éve halott költő, aki 70 évvel fiatalabb volt Petőfinél és 16 évvel öregebb Radnótinál, méltó helyére kerül-e a magyar irodalomban. Békássy Ferenc elérhető művei ma Magyarországon két magyar és egy angol verseskötet, egy prózakötet és egy esszék-tanulmányok kötet, a megtalált notesz anyaga, valamint Bezerédy Emma levelei Babits Mihályhoz – aki reménytelen küzdelmet folytatott fia műveinek kiadatásáért – most mind együtt alkotják a könyvet. A könyv előéletéhez tartozik, hogy a benne található utószó elnyerte a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség Nívódíját.
Számomra ma ez a kötet az Év Könyve.

Fekete Ilona

Fotók a könyvbemutatóról: