Közös nevező – a Littera Nova Kiadó estje a Magyar Írószövetség székházában
„Vagy megosztjuk egymással gondolatainkat, vagy mások gondolatai osztanak meg minket” – avagy az aforizmák, a perselymalac és Annapurna közös nevezője. 2010. március 2-án a Magyar Írószövetség székházában a Littera Nova Kiadó négy szerzője tartott felolvasást dr. Balázs Tibor és Gyimesi László moderálásával. – Csepcsányi Éva helyszíni tudósítása.
Közös nevező
a Littera Nova Kiadó estje a Magyar Írószövetség székházában
Egy kiadó, négy szerző. Teljesen más témák, mondanivalók. A hallgatóságot is megosztják. Van, akihez a Halmosi Sándor Annapurna déli lejtőin című verseskötetéből elhangzott művek állnak közelebb, melyek hol a vidéki idillt, az antik világ puha, patinás életérzését villantják fel, hol az ember legszemélyesebben megélt érzéseit, vágyait, sokféle kérdéseit hozzák napvilágra.
A költő maga olvassa fel műveit, szemérmesen keveset – nem kell egyszerre, gyorsan, válogatatlanul a közönség nyakába zúdítani mindent –, de a sorok mögött megbújó világ kiragad a budapesti jelenből. Halmosi verseiben a szülők még „szép szemű, igaz emberek”, a csókok nem csak úgy, futólag csattannak el, a kedves még „édes jerke”, „harmat tátika” és a virágoknak is van színe, neve. A Hát megjöttünk, végre hazajöttünk és a És akkor a fények című versek alatt kinézek a Bajza utcára nyíló ablakon. Se rét, se virágok, se Páris, se Salamon. Álomvilág lenne ez, vagy a szürke, névtelen kőtömböket álmodom?
De az idő csak a papírra rögzített versekben változatlan és állandó, itt rohan a metrók kíméletlen sebességével. Föl kell venni a tempót, egy bő óra van négy szerzőre, s mire végiggondolhatnám Halmosi Sándor verseit, már Urbán Gyulánál van a szó.
Az író nagyapásan anekdotázik Spanyolországról, pamplonai bikafuttatásról, Karl Barthról és persze meseregényének (Sampucli, az irigy perselymalac ) főhőséről, Sampucliról, az irigy perselymalacról, akinek, mint kiderül, nincs meséje – mint oly sokunknak manapság. Gyermekeknek szánta művét Urbán, s ezzel kapcsolatban kifejti, nem szabad azt hinni, hogy ezáltal egy „silányabb” olvasótáborhoz fordul. Sőt!
„Amikor az ember gyereknek ír, egy különleges lénynek ír.” S ezt igyekszik figyelembe venni a színház világában is. A Sampucli ugyanis már százhúsz előadást élt meg Nagyváradon, és a színpadra vitelnél nem kisebb példaképet, mint Arisztotelészt állított maga elé a szerző, hogy megtartsa a klasszikus formákat. Néha érdemes visszanyúlni a gyökerekig, a gyermekek, mint tradicionális és ösztönösen avantgard emberkék, nem biztos, hogy a modern színház megvalósítási módszerei között el tudnak igazodni, lassan már nekünk se lesz könnyű… Urbán Gyula zárásként finom iróniával jegyzi meg, hogy túl sok ma a „nem rigófütty-szerű rigófütty”.
Ha sok, ha nem, mégis az ő füttyükre táncolnak a legtöbben – borsozom tovább magamban a találó mondatot.
Néhány pillanat múlva viszont már hangosan is betöltik a termet a találóbbnál találóbb gondolatok dr. Balázs Tibor és Csontos Márta tollából. Az írónő nem tudott jelen lenni az esten, így Balázs Tibor és Gyimesi László olvasott föl az Aforizma-párbaj 365 gondolatából egyet-egyet. Csontos és Balázs elektronikus levelekben „lövöldözték” egymást szellemes aforizmáikkal, így állt össze az említett kötet, végül is az év minden napjára adva valami érdekeset az olvasónak. Egy közülük igencsak elgondolkodtatott:
„A rövidlátó ember számára kétségbeejtő a tág horizont.” Miért is van olyan érdekes utóíze ennek a kis aforizmának?
Szétnézek a díszteremben, kevesen vagyunk. A rövidlátók lehet, nem találtak ide… Pedig a négy szerző nem akart kétségbe ejteni senkit sem a Littera Nova zászlaja alatt eltöltött eme egy óra alatt, bár a horizontot próbálták tágítani. Kétségbeesett próbálkozás lenne ez? Mutogassunk az olvasókra? Vagy nemes egyszerűséggel önmagunkra. Talán az íróknak, költőknek kellene szemüvegeket osztogatniuk a rövidlátóknak. Akarják? Akarjuk?
Cs. É.
Halmosi Sándor – (1971. Szatmárnémeti) Költő, műfordító, matematikus. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a FISZ-nek, elnöke a stuttgarti ECHIvOX Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Prima Verba-díj, 2003. Németből és románból fordít. Rendszeresen publikál, eddig öt verseskötete jelent meg a budapesti Littera Nova kiadónál: A démonokkal flancoló (2001), Napleány voltál (2002), Babérliget (2003), Mely a salamoné (2004), Annapurna déli lejtőin – szeretők könyve (2006). Versei az Irodalmi Jelenen
*
Urbán Gyula – (1938. május 24., Székesfehérvár) Filmjei: LISZTeletlenség (szín., magyar anim. filmösszeáll.) rendező, előadó; Bors néni (szín., magyar mesejáték, 1981) (TV film) rendező; Minden egér szereti a sajtot (szín., magyar játékf., 1981) rendező, forgatókönyvíró; Kinizsi (szín., magyar bábf.) rendező. Bábszínházi munkái: Az ember tragédiája – társrendező; Az iskolamester – rendező, író; János vitéz – rendező; Kacsalaki rejtély – rendező, író, Marcipán cica meg az oroszlánság – rendező, Minden egér szereti a sajtot – rendező, író, Párnamesék rendező, író, Rosszcsont Peti – rendező, író, Sakkopera – Szerelmi történet Auschwitzból – rendező, író, Sampucli, az irigy perselymalac – rendező, író, Sampucli az irigy perselymalac avagy az árva nagyanyó – rendező, Táncoló tárgyak – rendező, író.
*
Csontos Márta bölcsészkaron végzett, gimnáziumi tanár, a Szegedi Írók Társaságának tagja, 1975 óta publikál. Megjelent aforizmagyűjteményei: Egográfia 1 (365 aforizma, Littera Nova, 2008), Egográfia 2 (365 aforizma, Littera Nova, 2008)
*
Balázs Tibor irodalomtudományból szerzett doktori (PhD) fokozatot, a Magyar Írószövetség tagja, kiadóvezető (www.litteranova.hu; www.accordiakiado.hu ). 1976 óta jelennek meg írásai. Korábbi aforizmakötetei: Maforizmák (Károlyi Marianna rajzaival, Penna kiadó, 1995), Maforizmák (Kaján Tibor rajzaival, Littera Nova, 2000)
