Ugrás a tartalomra

A siralmasság minden mai publicisztika része

Amikor elbeszélést írok, legfeljebb a lelkem mélyén merülnek fel tények a tudományosságból, a szövegeket nem a szakember precizitásával építem fel, ihletből írok. Így nem kell azzal foglalkoznom, ki az elbeszélő, ki a narrátor vagy a szerző és egyebek. Viszont mikor kész vagyok egy szöveggel, az áttekintésnél általában eszembe jutnak a tudományos alapvetések. Fontos, hogy novellákban soha sem dolgozatot, szakmunkát írok, hanem szépirodalmat. Ezért nem is próbálok okoskodni, műveltséget csillogtatni, vagy elméleti kérdéseket feszegetni. Az elbeszélés maradjon meg a lélek mélyén megbújó angyalok vagy démonok előcsalogatásának.

 

 

A siralmasság minden mai publicisztika része

 


Onagy Zoltán: Harminc éves vagy. A kiséletrajz szerint vélhetőleg hat lóval se lehetne levontatni a pályáról, ami irodalom és környéke. Miért? Mivel csábítja el az irodalom az ő művelőit, ha szinte nem ígér semmit, csak vért, verítéket és könnyeket? Lehet, ugyanezzel az ígérettel megteremti - miként Churchill tette az angolokkal - a szabadság illúzióját?
   Urbán Péter: Azt hiszem nem döntés kérdése volt, hogy az irodalom lesz életem terepe, mondhatni belenőttem ebbe a helyzetbe. Amióta az eszemet tudom, mindig is a szövegben éltem, és mindig úgy tudtam, hogy író (íróféle? Íróember?) leszek. Szabadság illúziója? Amennyiben a valós élet kötöttségeit rabságként érezzük (és miért is ne éreznénk annak), úgy igen. A papíron azt tehet mindenki, amit akar.

   OZ: Mikor, mettől meddig dolgoztál a Magyar Nemzetben?
   UP: 2006 őszén kezdtem, és 2008-ban jöttem el a laptól. Nem sejtettem, hogy ennyit fogok ott tanulni, és nem csak a zsurnaliszta szakmáról, de magáról az írásról is. De így lett, és ezért hálás vagyok az újságnak.

   OZ: Nekem soha nem tanítottak írástechnikát, érdekelne, hogyan megy, hogyan működik, és működik-e egyáltalán. Bizonyos szerkezeti egységei megtanulhatók, gondolom, de az a gyanúm, mint a retorika tantárgy esetében, ahhoz, hogy boruljon a szerkesztői asztal, nyelvkészség, ritmusérzék, tehetség szükséges. Tehát: melyek az írástechnika-oktatás alapelemei?
   UP: Igazad van, ha úgy gondolod, írni nem lehet megtanulni, szükséges hozzá a „hozott” anyag is. Én az írás mesterségbeli részét igyekeztem átadni, azt viszont igenis meg lehet tanítani a nebulóknak. Egyrészt a műfajokat, és azoknak gyakorlati működését: mi egy karcolat, hogyan néz ki, kik írtak ilyesmit, vagy a kommentár és a glossza különbségének bemutatása sem lehetetlen vállalkozás. Szóismétlések, germanizmus, latinizmus kerülése, képzavar kiküszöbölése, a névelők használata, az egyeztetésekre való odafigyelés: szóval, ami a mesterséghez elengedhetetlen. A lényeg, hogy a szövegre tudatosan és figyelmesen készülni kell, illetve vannak hibák, amiket kötelező elkerülni.

   OZ: Ki írta? - címmel kötet, próbálom megfejteni, mit takarhat. Talán egy teljes kötet annak érdekében, hogy az olvasó az írásmódból, szókapcsolatokból, mondatszerkezeti jellemzőkből felismerje, ki a kiemelt részlet írója?   
   UP: Nagyszerű lenne egy ilyen stilisztikai kislexikon, de prózaibb dologról van szó. Egy kis kiadó arra kért fel, hogy cím szerint ABC sorrendbe helyezve műveket, azok szerzőit lehessen kikeresni. Vagyis nem szerzők, hanem műcímek szerint rendeződött sorrendbe több száz irodalmi alkotás. Sajnos egy ilyen könyv nem lehet teljes, főleg versek maradtak ki, de nem is lehetett célom a teljes irodalmi kánont megalkotni és felsorakoztatni.

   OZ: Írod a Cholnoky-válogatást. Felvetted-e a kapcsolatot a Veszprémben élő Géczi Jánossal? Ha van valaki, aki minden apró elfelejtett részletet ismer a Cholnokyak, a három Cholnoky testvér életéből, ő az az irodalmár.
   UP: Bevallom, nem kerestem meg az említett urat, de az is igaz, hogy magam nem vagyok Cholnoky kutató, így nem is ismerem őt. Szeretem a fiatalabb testvér, László novelláit és elbeszéléseit, talán ezért is esett nehezemre eldönteni, mi maradjon ki a kötetből. De ez nyilván nem csak számomra nehézség, minden válogatás szükségszerűen döntéseket kíván meg.

   OZ: Készülő PhD-d témája a 17. századi magyar politikai publicisztika, az író Zrínyi és a Habsburg-ellenesség kora a Rákóczi-szabadságharc előtt, Pázmány, Alvinci Péter. Érdekes. Óriási falat. Tudom, nem illő tekintéllyel viszonyul a kérdés egy ekkora munkához, minthogy nem is erről van szó, de látható valami nyilvánvaló, világos átmenet a 17. és a 20. század politikai publicisztikája közt? 
   UP: A 17. század az én „korszakom”, otthonosan mozgok benne, mégis csupán szakbarbárnak érzem magamat a témában. A politikai publicisztika ebben az időszakban még egy határozatlan körvonallal megrajzolt műfaj, így például definíciós, elméleti kérdések is foglalkoztatnak, magyarul azt is el kell dönteni, mely szöveg tartozik a műfajba és melyik nem. A későbbi századok ilyen típusú szövegeit nem ismerem akkora alapossággal, hogy meg tudjam mondani, pontosan mit vettek át a későbbi korok, hogyan alakult a műfaj toposzkészlete stb. De egyet biztosan tudok: a korszak Siralmas jelzővel számos írást hagyott az utókorra, a siralmasság pedig minden mai publicisztikának is része. A siránkozás, önmagunk feletti szánakozás bizony nem újkeletű dolog, sőt, azt hiszem a magyar lélek újra és újra ezt tanulja meg, szívja magába, mondhatni karakterisztikánk egyik jellegzetes vonásává lett történelmünk folyamán, ebben pedig fontos szerepe volt a politikai írásnak.

   OZ: Láthatóan a tudomány felől közeledsz az irodalom felé. Hogyan látod, nehezíti vagy könnyíti ez az alaphelyzet a primer, érzésből, ihletből, ötletből dolgozó novellistákkal szemben a dolgod?
   UP: Amikor elbeszélést írok, legfeljebb a lelkem mélyén merülnek fel tények a tudományosságból, a szövegeket nem a szakember precizitásával építem fel, ihletből írok. Így nem kell azzal foglalkoznom, ki az elbeszélő, ki a narrátor vagy a szerző és egyebek. Viszont mikor kész vagyok egy szöveggel, az áttekintésnél általában eszembe jutnak a tudományos alapvetések. Fontos, hogy novellákban soha sem dolgozatot, szakmunkát írok, hanem szépirodalmat. Ezért nem is próbálok okoskodni, műveltséget csillogtatni, vagy elméleti kérdéseket feszegetni. Az elbeszélés maradjon meg a lélek mélyén megbújó angyalok vagy démonok előcsalogatásának.

 

   Kapcsolódó:

   Nyomaidon visszafelé

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.