Ugrás a tartalomra

A vízóra-leolvasó író

MK: Hát igen…  Többen figyelmeztettek, hogy elveszek benne. Hiába jelentem meg közel 60 különböző helyen, közel 300 írással, megvan annak a veszélye, hogy egy irodalmi-szentély sem tart saját gyermekének. Állandó pofonokat kap az ember, hol balról, hol jobbról, ha az ellentétes politikai irányzathoz tartozó fórum közli írásait. Banalitás, de nem tudom megállni: az irodalomnak másról kellene szólnia.

 

 

 

Bemutatkozó írók: Merényi Krisztián

 

1970-ben született Karcagon. Vízóra-leolvasó.

Kötetei: Labirintusban címmel (versek, Alterra 1997), A múlhatatlan ma címmel (Barbaricum), harmadik kötete 2004-ben Táncoló szobor címmel a Parnasszus Kiadónál, negyedik kötetét (A Hold gyermekei, novellák) az Alexandra Kiadó adta ki 2008-ban. A napokban kerül a boltokba ötödik, egyben második novelláskötete Fuldokló szűz címmel a Kriterion Kiadónál.

 

 

 

Onagy Zoltán: 1970-ben születtél. 27 évesen jelenik meg az első kötet. A huszonhét év - kiséletrajzodból látszik -, nem kalandmentes. Összefoglalnád?

Merényi Krisztián: Gyermekkoromban gyakran költözködtünk. Szüleim elváltak, ezt nehezen dolgoztam fel, nevelőapám velünk, mostohagyermekekkel gorombán bánt. Évekig jártam logopédushoz és pszichológushoz. Kisiskolásként rengeteget csatangoltam a gyermekgyilkosságairól híres budai hegyvidéken. Irodalomból és nyelvtanból kegyelem-kettessel rugdaltak át, még a szakmunkásképzőben is. Kőfaragónak tanultam, négy évig dolgoztam a szakmában.

 

OZ: Ha Barbaricum, akkor - gondolom - Körmendi Lajos. Mondj valamit Körmendi Lajosról. Halála óta szinte semmit nem hallottam se róla, sem a kiadóról.
MK: Körmendi Lajos az első verseim láttán néhány hasznos tanáccsal látott el. Életében is bálványként szerettem, tiszteltem. Eltávozása után pedig az feledhetetlen Irodalmárt, aki életműnyi részben megvalósított, illetve megvalósítatlan tervvel hagyott itt bennünket. MK: A kiadóról nem tudok semmit. Lajos helyét  – ahogy ilyenkor már lenni szokott – halvány, méltatlan utódok vették át.

 

OZ: Ha valaki fizikai munkából tartja el magát, életvitele, ismert közege, hoz és visz egyszerre. Ebben a szakmában nehéz eldönteni. Megítélésed szerint a különleges, irodalmárra aligha jellemző világ, amelyben mozogsz hátrány vagy előny?
MK: A kánon és a kánonosodó társaságok nem szeretik a kívülről jövőket. Főleg, ha az még hízelegni se hajlandó. Mint vízóra-leolvasó nem biztos, hogy bármiért is (elismerésért, díjért, anyagi támogatásért) elcserélném azt a fajta örömöt, élethelyzetet, amikor koszos ruhában, feltápászkodva a meztelen csigáktól hemzsegő aknából, ajánlani tudom a frissen megjelent könyvemet.

 

OZ: Ugyancsak a kiséletrajzban olvasom, mennyi irodalmi pályázaton vettél részt. A dolog alapértéke elmúlik majd, mint ahogy a publikációk egy része is lényegtelenné válik (maradnak a kötetek). Viszont a tény tény maradt, a kezdő író a pályázatokon méregeti magát? Milyen tapasztalatokkal jötték ki a pályázó létformából?

MK: Nem jöttem ki, folytatom. Kánonon kívüliként komolyabb díjra egyhamar úgysincs esélyem. Nem, mintha ez lenne a legfőbb célom, de a pályázatot, akárcsak a publikálást, egészséges megmérettetésnek tartom. Szerencsére nem mindegyik bennfentes.

 

OZ: Ezer helyen publikálsz. Eszerint nem hiányzik a fészek, ahol figyelnek rád, számonkérnek, ha nem dolgozol, ha leülsz. Vagy?
MK: Hát igen…  Többen figyelmeztettek, hogy elveszek benne. Hiába jelentem meg közel 60 különböző helyen, közel 300 írással, megvan annak a veszélye, hogy egy irodalmi-szentély sem tart saját gyermekének. Állandó pofonokat kap az ember, hol balról, hol jobbról, ha az ellentétes politikai irányzathoz tartozó fórum közli írásait. Banalitás, de nem tudom megállni: az irodalomnak másról kellene szólnia.


OZ: Tagja vagy JAK-nak, a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesületnek és a Nagy Lajos Társaságnak. Már csak a szépírók és a FISZ maradt ki. Karafiáth mondta egyszer, tagnak kell lenni mindenütt, ahová meghívnak. Így gondolod te is?.  
MK: Igen, így gondolom. Hisz a meghívás, felkérés pozitív szándékot sugall, még akkor is, ha önnön táborát szeretné vele erősíteni.

 
OZ: Látom, a következő prózakötet a Kriterion Kiadóban jelenik meg. Hogy kerülsz Kolozsvárra egy kötettel?
MK: Sokat publikálok Erdélyben. Őszinte érdeklődéssel fogadják írásaimat. Számomra Erdély a magyar irodalom fellegvára. Karácsony Zsolt tette fel a kérdést, hogy mit szólnék, ha a Kriterion pályázna a kötetemre? Természetesen támogattam az ötletet.

 

Kapcsolódó: Merényi Krisztián: Két novella

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.