A nagyszalontai Csonkatorony éppen 110 éve ad otthont az Arany János Emlékmúzeumnak. Ennek a jeles évfordulónak jegyében telt augusztus utolsó hétvégéje a hajdúvárosban.
Az ünnepi eseményre testvérvárosi küldöttségek, egyetemi tanárok, politikusok, intézményvezetők érkeztek Arany szülővárosába. A színes programok között volt: tudományos konferencia, koszorúzás, könyvbemutató, kulturális műsor, zenés-táncos produkció. Az estet a neves Kaláka együttes koncertje zárta, akik Arany János megzenésített verseivel is kedveskedtek a hallgatóságnak.

Egy csak egy legény van talpon a vidéken

Dánielisz Endre rendhagyó könyvbemutatója a szalontai Csomkatoronyban

Az Arany-emlékhely gondolata azon a napon született a szalontai elöljárók fejében, amikor Arany János temetéséről utaztak haza. Először egy szobát rendeztek be a Református Gimnázium épületében, majd a költő fiának, Lászlónak az anyagi hozzájárulásának köszönhető, hogy a régi őrtornyot renoválták. A Csonkatornyot tetővel fedték be, így méltóbb helyet biztosítottak az Arany relikviáknak, melyeket a kegyeletes fiú az Arany Emlékegyesületnek adományozott. Ezekből a személyes tárgyakból, festményekből rendezték be Arany szülővárosában a magyarság egyik legnagyobb szülöttének emlékét őrző és ápoló múzeumot. A II. világháborúban sajnos rengeteg értékes emléktárgy veszett oda, szám szerint 135.  A megmaradt tárgyi emlékek azonban immár 110 éve vonzzák az irodalomkedvelők táborát, és igazi zarándokhelyé vált Nagyszalonta városa.
Az őrtornyot, még 1636-ban Bocskai István fejedelem által idetelepített 300  hajdú építette, hisz  a törökök elleni csatározások idején kitűnő menedékhelyül szolgált. Amikor Petőfi Sándor Aranyéknál vendégeskedett, rajzban és versben is megörökítette az ódon épületet.
A tudományos konferencián számos előadó tartott beszédet, többek között Imre László az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a debreceni Egyetem professzora, Kozma Dezső a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar tanszékének professzora, Keszeg Vilmos a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora, Novák László a nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatója.
Az ünnepi megemlékezés  legemlékezetesebb előadója Hász–Fehér Katalin a Magyar Tudományos Egyetem Irodalomtudományi Intézetének szegedi docense volt,  aki először a szabad hajdúfészek leszármazottjaival osztotta meg legfrissebb kutatási eredményeit, miszerint az egyik egy évszázada ki nem nyitott folyóiratban Arany János eredeti kéziratára bukkant. A szaktekintély évek óta kutatja a „géniusz” költő széljegyzeteit, és úgy érezte, ezt az örvendetes hírt először mindenképpen Nagyszalonta városának lakóinak van joguk megtudni.
Török László polgármester felszólalásában boldogan nyugtázta, hogy ”A Csonkatorony falai között ma is él Arany János üzenete, mely számunkra akár magyar új testamentum is lehetne, hogy magyarnak lenni felelősség.”
Cseke Attila szenátor, az esemény ünnepi szónoka kiemelte, hogy Nagyszalonta olyan település ahol nemcsak ismerik a nagy szülötteket, hanem azok emléke elevenen él a köztudatban. Hálásak lehetünk azoknak, akik összegyűjtötték az emlékeket, és időt szakítottak arra, hogy a kincset ne csak őrizzék, de népszerűsítsék is.
Dánielisz Endre helytörténész, egykori múzeumigazgató, nyugdíjas tanár immár több évtizede kutatja Arany emlékeit, ő az aki, a „nevezetes város” múltjának és jelenének legfőbb tudora. Több tucat kiadvány, újságcikk származik az ő tollából e témakörben.
Az emlékmúzeum galériájában ezúttal 2 kötetet nyújtott át a lelkes olvasóknak. Az egyik Nagyszalonta Népköltészeti hagyományairól írt antológia. Ebben a kötetben a nagyszalontai folklórkincs egy kevésbé ismert, de megörökítésre mindenképpen méltó csokrát gyűjti egybe a szerző, és menti át a jövő nemzedékei számára. A másik kiadvány Nagyszalonta jeles szülöttei című munka átdolgozott kiadása. Ebben a könyvben azok a nevezetes személyiségekről írott ismertető kapott helyet, akik már távoztak ugyan az élők soraiból, de maradandó szellemi értéket hagytak az utókorra.
Jómagam abban a kiváltságos kegyben részesülhettem, hogy 2 évig a neves helytörténész taníthatta számomra az irodalmat. Java részt neki köszönhetem, hogy már ifjú gyermekkoromban megkedveltem a magyar irodalmat, édes anyanyelvemet mindennél drágábbnak érzem. Így a kiváló pedagógus mustármagjai, amit kis tanítványai lelkébe elültetett akkorává növekedtek, hogy akár hegyeket mozdíthatnának el vele.

Az én számomra dedikált kötetében ezt írta bele:” B. Czégé Gizellának, hogy soha ne felejtse el bölcsőhelyét.” Bevallom, mindig könnybe lábadt szemmel olvasom könyveit, hisz a nyolcadik ikszet jócskán átlépő íróval találkozva minduntalan azon kesereg, ki fogja tőle átvenni a stafétabotot a helytörténeti munkák gyűjtésének tekintetében. Ő ugyanis egész életében arra törekedett, hogy összegyűjtse szeretett városának gyökereiről szóló dokumentumokat, mondákat, Arany hagyatékának még fellelhető emlékeit. A szerzőt köteteinek létrejöttéről faggatva megtudtam, hogy már-már arra gondolt befejezi írói munkásságát, és végleg leteszi a lantot, ám a bíztató elöljárók kérésének nem tudott ellenállni. Újra tollat ragadott, és mindannyiunk örömére, erre a jeles évfordulóra, a 110 éves Csonkatorony ünnepségére 2 kötettel is debütált.

„Olyan gazdag néphagyományaiban Nagyszalonta, balladák, mesék, találós kérdések, népdalok- mindez nem merülhet a feledésbe! Ha nem foglaljuk mindezt egy kötetbe, a felnövekvő generáció már meg sem ismerheti e kincset. De ki az, aki néprajzzal foglalkozik e városban? Én tanultam, s igen jeles tanáraim voltak, úgy éreztem, ez kötelez arra, hogy kötetbe soroljam mindazt, amit elődeink, Kodály,Visky, Fábián Imre gyűjtéseik során lejegyeztek.”
Nemrégiben egyedül a tanár úr volt az, aki azért kardoskodott, hogy az egykori Arany portát csakis a régi formában kell újjáépíteni, vagyis bogárhátú, szalmafedelű korhű  kis házat,  nem pedig modern kultúrközpontot kell emelni. Dánielisz Endre helytörténész, utolsó mohikánként túl a nyolcvan esztendőn most is aktív, a város fiatal vezetői mindig kikérik véleményét, ha kulturális kérdésekről esik szó. Adja Isten, hogy még sokáig tudjon munkálkodni Nagyszalonta érdekében, és minél több szellemi értéket hozhasson létre.
Ehhez kívánok jó egészséget és kitartó, lázas alkotókedvet.

Kép és szöveg: Bagdiné Czégé Andrea

Kapcsolódó: