Újlipóciával a hónuk alatt a kezükben, kígyózó sorok várnak dedikálásra a szerző asztalánál, de nagy a tolongás a parányi Láng- Téka könyvesboltban is.  Mindenki be akar szerezni egy példányt a könyvből, mert, ahogy egy komótosan borozgató őslakos nénike dúdolgatja magában „ Újlipótváros, Pozsonyi utca a szívem csücske!”, aki nem itt lakik, az is haza akarja vinni magával” Budapest faluját.”

Pozsonyi Piknik - Bächer Ivánnal 

Bacher Iván Újlipócia című könyvének bemutatója egybekötve a Láng- Téka Könyvkereskedés születésnapi kultúr partijával

Augusztus 28-án délután négytől este tízig Budapest tényleg „Nagyfalu” lett, a 13. kerületi Újlipótváros egészen biztos. A Pozsonyi út, a Jászai Mari tér, a Raul Wallenberg, a Hollán Ernő és a Katona József utca, pedig a falu, nyüzsgő, tolongó, vidám főterévé vált és igazi búcsúhangulatot árasztott, megfűszerezve ennek a varázslatos helynek egyedi és sajátosan pesti mozzanataival. Maradt még néhány napsütéses, meleg nap a nyárból, pont egy ilyen harsány, élettel teli nagy találkozásra való.

Rédei Éva tulajdonos beszélget a huszadik évfordulóját ünneplő Láng Téka előtt. Nyüzsgés és szerencselufik.

A Pozsonyi Piknik keretein belül több irodalmi, zenei és más művészeti rendezvényre is sor került. Nem véletlenül nevezik ezt a negyedet Budapest kulturális centrumának. A Láng Téka könyvesbolt fennállásának huszadik évét ünnepelte, ezen apropóból rendezte meg Rédei Éva, a könyvkereskedés tulajdonosa, a hatalmas születésnapi kultúr partit, melynek egyik jelentős eseménye Bacher Iván Újlipócia című könyvének bemutatója volt. A szerzővel Csáki Judit beszélgetett.

 „Újlipótváros földje ősidők óta lakott. Lassan nyolcvan éve. Azelőtt területét malmok, fatelepek, raktárak borították, azoknak előtte meg homok pergett itt csupán. De aztán megtelepedett és remek lakhelyre lelt itt az ember is.”- írja Bächer. 15- 20 évet lakott itt csupán, de törzsgyökeres újlipóciainak vallja magát, hiszen nagyszülei, dédszülei mind ebben a városrészben éltek, valóban „ősidők óta”.
 

Bächer Iván íróval Csáki Judit beszélget a színpadon

„El vagy lágyulva, mint egy apa, amikor megszületik a gyermeke”- tréfálkozik Csáki Judit. Bächer mosolyog, de korán sincs annyira ellágyulva, csupán előszóként tekint a könyvre, mivel huszadát sem írta meg annak, amit az itt lakóktól hallott. Sejteti a hallgatóságával, hogy jövőre újra érkezik egy „fia”. A szerző törzskocsmája teraszán, vagy az utcákon sétálva beszélgetett a szembejövőkkel, az arra járókkal, hiszen újságíróként a szakmája, hogy beszélgessen, így gyűjtötte össze azt a rengeteg történetet, információt, amiből a könyv született. Bächer újlipótvárosi házakba, lakásokba vezeti az olvasóját, közben mesél az itt élő emberek, családok sorsáról, mint egy remek idegenvezető, aki minden zeg- zugát ismeri, annak a helynek ahová kalauzolja a felfedezésre éhes turistákat. A szöveg hihetetlen összhangban van Teknős Miklós fotóival, Bacher szerint nem véletlen, hiszen félszavakból értik egymást a fotográfussal.

 „ Az újlipóciaiaknak még mindig van mesélnivalójuk”- mondja Bächer, magát szószegény írónak titulálja és visszahúzódik törzskocsmája asztalához, ahol kisfröccsel várja azokat,akik megosztanak még vele egy- két történetet a városrészről.
Újlipóciával a hónuk alatt a kezükben, kígyózó sorok várnak dedikálásra a szerző asztalánál, de nagy a tolongás a parányi Láng- Téka könyvesboltban is.  Mindenki be akar szerezni egy példányt a könyvből, mert, ahogy egy komótosan borozgató őslakos nénike dúdolgatja magában „ Újlipótváros, Pozsonyi utca a szívem csücske!”, aki nem itt lakik, az is haza akarja vinni magával” Budapest faluját.”
 

Kígyózó sorok az Újlipócia dedikálásán

 Közben egyre nő a tömeg babakocsit tologató anyukák nézelődő egyetemisták, a Körútról idetévedt kíváncsiak, futkározó gyerekek, Pozsonyi kiflit rágcsáló, pörköltöző idős házaspárok, sőt még Radnóti Miklósné Fanni is,ráérősen nézelődnek, lármáznak, nevetnek, hagyják, hogy megszülessen egy újabb történet, és remélik, hogy hagyománnyá válik, évről- évre megismétlődik a Pozsonyi Piknik.

Szöveg: Németh Ványi Klári
Képek: Kollát Dénes Pál

Újlipócia lakói sokat segítettek a hangulat megragadásában: Németh Ványi Klári jegyzetel

Kapcsolódó:

Itt olvasható a többi pályamunka: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117