A várakozás percei halk zsongásban teltek, - hirtelen csend lett. Csellójával a kezében a színpadra érkezett, egy bájos, törékeny, fiatal lány, és meghajolt. Taps kísérte minden mozdulatát, míg leült a székre.  Arca feszültséget tükrözött. Törékeny, szárnyaszegett,, madárka, gyomrában mintha kő lenne, és talán  reszket a lámpaláztól..

A Muzsika hangja, vagy egy Meghívó utóélete

Pakolgattam a fiókban, és egy már elfelejtett meghívó akadt a kezembe
Emlékezni kezdem. Igen….

Meghívót kaptam diplomahangversenyre, a Zeneakadémia
nagytermébe 2005. május. 11. l6.  órai  kezdettel
A Meghívóban még ez állt:

Tanáraim:
Onczay Csaba,  Sin Katalin,  Haraszti Erika,
Gárdián Gábor,  Hargitai Géza,  Botvay Károly
Tanáraim mellett hálával és köszönettel tartozom
külhoni mestereimnek,  Mr. David  Soyernek  /New York/
                                       és Madame Anne Gastinelnek /Lyon/

A teremben:
A várakozás percei halk zsongásban teltek, - hirtelen csend
lett. Csellójával a kezében a színpadra érkezett,
egy bájos, törékeny, fiatal lány, és meghajolt. Taps kísérte
minden mozdulatát, míg leült a székre.  Arca feszültséget
tükrözött. Törékeny, szárnyaszegett,, madárka,
gyomrában mintha kő lenne, és talán  reszket a lámpaláztól..

1.   J. S. Bach: C - dúr szólószvit, BWV 1009

Ez az Ő megmérettetése, a  diplomahangverseny. Az első
felszabaduló hangok után, megváltozik  a világ.
Már látni az oldódó feszültséget, és valami megmagyarázhatatlan
 báj jelenik meg, az amúgy is szép arcán. A szólószvit
vibrálása, a lelkét tükrözi. S mikor a végén, a felcsattanó tapsra
meghajol, halvány mosoly születik a szája szegletében. Nagy tapsot
kap, mely vele együtt hagyja el a termet.

2.  Dohnányi Ernő: Szerenád Op.10
     Közremüködik: Szilágyi Dóra - Hegedű
    Józsa Gagriella - brácsa

Együtt teremtenek olyan összhangot, amely elvarázsolja a közönséget.
Szárnyalni kezd a cselló hangja. Az útjára induló dallam, rabul ejt
mindenkit. Mire befejezi, arca kipirul, és már látható mosollyal az arcán
meghajol, - így fejezve ki köszönetét, a  tapsoló közönségnek
Tudja, érzi, szépen játszott. A szünetben szinte alig várja, hogy ismét
játszhasson, mert szereti a csellója hangján átadni a zenét.
mMegmutatni, így játszom én - kitárva a lelkemet.

3. Robert Schumann: a-moll gordonkaverseny, Op.129
    közreműködik: Teatro di Musica Kamarazenekar
    vezényel: Hámori Máté

A zenekar csak Őrá várakozik. Mikor a színpadra érkezik, szinte ég
az arca. Beállítja a hangszert és vár. A karmester pálcájának intésére
elkezdődik a varázslat. Ismét szárnyalni kezd a zene -  suttogó széltől,
a  tomboló viharig, üveg csengésétől - tenger zúgásáig... és megtelik a
lelkünk szépséggel, szívünk csordulásig boldogsággal, szeretettel.
Talán az érzésekből, születő kósza könnycsepp hatása, de mire vége van,
mindenkinek csillog a szeme.
Leengedi a vonót. Néhány pillanat áhítatos csönd, és kitör a tapsvihar,
amelyből többször lesz ütemes vastaps,... és többször vissza kell jönnie.
Neki a törékeny, fiatal művésznőnek, kincs van az ujjaiban, amit a
hangszerével világra is hozott.
Reméljük, még nagyon  sokszor születik a keze alatt muzsikáló ámulat,
mint most is. Mindenki, egy csodálatos zenei élménnyel lett gazdagabb.

Köszönjük az összes Zenésznek, és Neked!

GARATULÁLUNK   K O L L Á T I      L I N D A

Jó volt újra átélni azt a délutánt, szívesen emlékeztem vissza, és szinte fülembe csenget
a muzsika.

Szemendei Ágnes

Kapcsolódó: