Pocsaji vonatkozásban szintén nem egy írás jelzi a még mai napig tartó haza- illetve hovatartozását: Pocsaj község életéből c. könyv (2003); Felejtődő szavak, régies kifejezések Pocsajból (2003, 2004). Több tanulmánya dolgozza fel a pocsaji görögkatolikus és a zsidó iskola történetét. A község iránt érzett kötődését még tovább fokozta az az elismerés, hogy 2004-ben Pocsaj Nagyközség Díszpolgárává választották.
 

 
Kincses Gyula – a lokálpatrióta

   Elköltözése óta – bő félévszázada – még mindig hazajön. Tudja, hogy a Csárdaszikről már látható két templom tornya fogadja, az évezredekkel ezelőtti lakosok otthonaként is ismert Leányvár dombja, az alján csordogáló Ér vize, az emlékekbe burkolt utcák, az emberek szava és mosolya várja. Itt élte gyermekkorát, itt serdült ifjúvá. Itt rakta tele tarsolyát az otthon és az emberek egymásba vetett hitéből, megfontolt életviteléből, az emberség és a megtermelt tulajdon becsüléséből.

  Kincses Gyulát Pocsajban „Gyula bácsiként” jól ismerik. 1926-ban született, ma is sűrűn jön „haza”.
 Szüleitől gyermekként sok mindent kapott: úgy hitbeli, erkölcsi, mint szellemi tekintetben. Nyíregyházán az Állami Tanítóképzőben kezdte tanulmányait, de a háború közbeszólt, a román és szovjet fogság, és hosszabb betegeskedés után a Református Tanítóképzőben végzett jeles eredménnyel, 1947-ben. Pocsajban tanított, majd 1950-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet szerzett. 
   Egy év múlva Hagymássy Ilonával – akkor már feleségével – Debrecenben a Siketnémák Intézetében kezdték együtt közös jövőjüket, bízván abban, hogy itt adódik lehetőség számukra, hogy a hallássérüléssel született gyermekeken gyógypedagógusként segítsenek. Egyetlen fiuk, Gyula, később fülész, szakorvos lett.
   Gyula bácsi 22 évig dolgozott itt a Siketnémák Intézetében, majd 1972-ben megbízást kapott az országban még elsőként létrejövő Gyengénlátók Általános Iskolája és Kollégiuma Intézetének vezetésére, működésének megszervezésére. (ma: dr. Kettesy Aladár nevét viseli az intézmény). Az életműve itt testesült meg nyugdíjba vonulásáig, minden idejét a gyerekekkel töltötte: napról napra harcolt a felzárkóztatásukért. Feladat volt segíteni őket a továbbjutásban, az innen kikerülőket a továbbtanulásban, hogy belőlük is értékes ember váljon. Munkája elismeréséül Apáczai díjat kapott – az itt dolgozók közül hárman kapták meg ezt a díjat – köztük ő is.
  Hobbyjaként a kertészetet, a horgászatot, a néprajzot és a numizmatikát említi. A numizmatika tárgyban több könyvet is írt: Az Árpád-házi uralkodók pénzverése és királysága (2000, 2003), Pénzverés II. Rákóczi Ferenc felségterületén (1998) címmel.
  Több tanulmánya jelent meg, közel félszáz publikációját szakmai folyóiratokban, helyi kiadványokban tette közkinccsé. Kutatásaiból hazai és nemzetközi szintű rendezvényeken is beszámolt, cikkei külföldön is megjelentek.
   Pocsaji vonatkozásban szintén nem egy írás jelzi a még mai napig tartó haza- illetve hovatartozását: Pocsaj község életéből c. könyv (2003); Felejtődő szavak, régies kifejezések Pocsajból (2003, 2004). Több tanulmánya dolgozza fel a pocsaji görögkatolikus és a zsidó iskola történetét. A község iránt érzett kötődését még tovább fokozta az az elismerés, hogy 2004-ben Pocsaj Nagyközség Díszpolgárává választották.
   Munkássága, tartalmas élete során igen sok szakmai, egyesületi szervezetek elismerésében részesült.
  A nyugdíjas éveit élő Kincses Gyula ma sem tétlenkedik: magyarázható a sokirányú érdeklődése, segítőkészsége, szülőfalujához fűződő lokálpatrióta kapcsolatával. A tavalyi évben az ő ötlete alapján megalapították a Pocsajiak Baráti Körét, mely civil szervezet célja a helyiek összefogása, az itteni és elszármazott lakosok közös programokban való együttműködése, a lakóhely és értékeinek méltó megőrzése.
 
   Gyula bácsi nálam tett látogatásakor sok kérdés fogalmazódott meg bennem: hogyan fér egy emberbe ennyi „tenni akarás” és fáradhatatlan küzdelem? Mostmár tudom: szereti szülőfaluját, az itt élő embereket, s mindazokat, akik másokért is jót akarnak tenni. Igazi „Kincs”-et kap, aki megismerheti, és ezekre a kincsekre vigyázni kell. Nagyon. 

Kép és szöveg: Nagyné Kelemen Mónika

Elismerései:
/Cházár András-emlékérem (1963), Szocialista Kultúráért (1968), Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társaság oklevele (1969), Dr. Bárczi Gusztáv-emlékérem (1974), OKD (1975), Szakszervezeti Munkáért  arany (1982), Maróthi György-díj (1985), Apáczai Csere János-díj (1986), Louis Braill-emlékérem arany (1987), Pedagógiai Szolgálati Emlékérem(1987), Széchényi Ferenc-jutalomérem III.(1988), Pocsaj Nagyközség Díszpolgára (2004).

____________________________________________________________

A szerkesztő kiegészítése a faluról, a múltról

    A településről

   Pocsaj 2776 lakosú község Debrecentől 32 km-re az Ér és Berettyó folyók találkozásánál a román határnál. 
   Első írásos említése 1291-ből "Puchey" néven ismert. Vasútállomása közös Esztárral. Határában a Lányvár avar kori erődítmény. Vele szemben a Hosszúzugi vár népvándorlás kori. Ép formájával ritkaságnak számít. A Lányvár alatti morotva természetvédelmi terület, országosan is ritka növény és állatfajokkal. A közeli löszletörésnél lévő Homokbányánál jelentős földtani értékek (pl. löszbabák) és őslénytani leletek találhatók.
   A község határában több kurgán (kunhalom) őrzi a múlt emlékeit. A folyók összefolyása között épült I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna erődített udvarháza. 1653-ban itt tartotta lakodalmát Bornemissza Anna és Apaffy Mihály, az utolsó erdélyi fejedelem. Fejlesztéseiket és a fejedelemasszony (1600-1660) emlékét szobor is őrzi.
   Műemlék jellegű a református templom, a görög katolikus templom mennyezetét freskók, szekkók díszítik.
   A Nagy utcán található a millennium és az I. világháború áldozatainak emlékműve. Kovácsműhely múzeum tekinthető meg a Kossuth utca 47. szám alatti portán. A faluképre jellemzők a kerítésbe épített górék. Az Árpád utca 103. szám alatt, vert falú, XIX. századi népi lakóházban helytörténeti anyag található. Kerékpárosok és turisták részére kulturált szálláshely, sátorhely áll rendelkezésre a Petőfi utca 38. szám alatt, ahol idegenvezetéssel és programmal is várják a vendégeket.

   Pocsaj címere

   Három-három cölöpön nyugvó, karfával ellátott hidat mutat, amelyen heraldikailag jobbra leány megy, aki a bal kezével tartott s vállára fektetett bot végén hosszúkás alakú korsót visz.
   A címerkép tehát egyértelmű utalás az átkelőhely fontosságára. 
   Az ország településeinek címereit felülvizsgáló bizottság, az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság 1913-ban lényegében helybenhagyta a fenti címert, azzal a kikötéssel, hogy az ábrázolást kék címerpajzsba kell foglalni, s a leány ruhája fekete, a híd alatt pedig víz ábrázolása legyen.
   A címerkép külön érdekessége a hétköznapi életből ellesett jelenet, a vízhordozó leány ábrázolása, illetve egy népi kerámia, a vizeskorsó, amelyen talán révi eredetű, megjelenítése.
   Írásos forrásainkban 1291-ben bukkan fel.
   A Berettyó partján fekvő község földesura a 15. században kapott engedélyt vár építésére (1425). 1552-ben 37 telekkel írták össze, birtokosa a váradi püspök és Korláthy Péter. 1629-ben Rákóczi György magánföldesúri hajdúkat telepít a faluba, s ezt a kiváltságolást 1632-ben, mint erdélyi fejedelem hagyja jóvá.
   A földesúri tiszttartók a hajdúkat 1651-ben már különféle követelésekkel zaklatják, akik viszont eltávozásukat helyezik kilátásba.
   Várát 1660-ban Szejdi budai basa lerombolta.
   A 19. század derekán a helyi hagyomány egyébként négy várról tudott, nevezetesen a Lányvárról, a Hosszúzugi várról, a Hídközi várról és a Rákóczi várról. Ez utóbbi a Rákóczi család udvarháza volt, míg a Hídközi vár nyilvánvalóan a Berettyó és az Ér találkozásánál fekvő község jelentős fahídjának védelmére szolgált.
   A pocsaji híd ugyanis a 17. században hadászatilag is jelentős átkelőhely, amelynek karbantartása Várad eleste után a debreceniek kötelessége volt. A híd szerepe olyannyira fontos volt a község életében, hogy ez adta a címerképét is. Pecsétjének legrégibb lenyomata egy 1631-ben kelt s a pocsaji hajdúk által írt levélben található, amelynek címerképe és körirata rossz minőségű, csak a Város szó olvasható ki.
   1768-ban új, címeres pecsétnyomót készítettek, amelynek körirata: Pocsai Pecset 1786. 
 

Kapcsolódó:

Itt olvasható a többi pályamunka: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117