Irodalmi Jelen

JAK-tábor - megszakítva

2009. augusztus. 31. - 09:02

Márió a belső feszültségéről beszél, bár kifele nyugalmat sugároz, aztán jön a fekvés. Közelebbi kapcsolatba kerülök Peer Krisztiánnal. Zuhanyozás után teljes sötétben közelítem meg az ágyam, de valaki fekszik benne. Peer Krisztián, kérdezi, nem itt van a Tamás? Mondom nem, én János. És egy biztos, ez az én ágyam. Távozik. Másnap már sehol nem látom, remélem nem csak egy kísértet volt.
A reggelinél mindenkin látszik a nagyon erősen kezdett nap éjszakája.

JAK-tábor – megszakítva

Ha beszámoló, kezdhetném a Keletivel, a 35 perces csúszással. Mindig loholok, hogy le ne késsek, ezt-azt, most a vonatot.
   A kalauzt kérdem hol az intercity, mert állítólag oda szól a jegyem, mondja ez az, rámutat az ütött-kopott csehszlovák vagonokra, bólintok. És föl. Odafönt érdeklődöm, ez megy Szigligetre? Mondom, megyek a JAK táborba.
   Jacht tábor az jó lehet, jön a válasz.
   Mondják menjek Keszthelyig, ott két átszállás. Később egy utas a fülkéből tájékoztat, Fehérvár és Tördemic, minden más kerülő. Lehet, a fickó kiszuperált vasutas.
   Egy párhoz csatlakozom az utazás idejére, de közben meglátom Csutak Gabriellát, ő egyenest Erdélyből. Műfordít, épp egy német drámaíró darabját.
   Kérdezi, mennyit lehet kérni egy fordításért. Képtelen vagyok válaszolni
   A tempó lassú, a szerelvény meleg, mintha a vasút folyamatos rekordot akarna dönteni. Aztán csak megérkezünk, minden olyan, mint tavaly, most sem értjük a buszmenetrendet.
   Balogh Endre jó házigazda, kijön kocsival, nem mindenki fér be, de a csomagoknak is felajánlja a fuvart, „ők” mégis csak kevesebb helyet foglalnak el, maradok egyedül, várom a buszt a padon.
   Végre kis viszonylagos csend. Csehov Sirályát olvasom, készülök a hétfőn kezdődő Sirály-próbákra. Aztán a busz megérkezik, negyedóra múlva a kastélyban vagyok, hogy átvegyem a szobám kulcsát, de valaki már átvette, közben elkezdődtek a kurzusok.
   Próbálom előkeríteni Egressy Zoltánt. Elirányítanak, berohanok Darvasi Lászlóhoz, körülötte majdnem húszan, őt is megkérdem, azt mondja nemrég látta a parkban és nagyon sírt, hogy senki nem jelentkezett a drámaszemináriumára, vigasztaljam meg. Egy pillanatra komolyan veszem, aztán még sem, de elindulok keresni még több bizonytalansággal.
   A megoldás, mint a legtöbb esetben, Segesdi Móni. Annyit mond: Rózsalugas, és minden világos. A Rózsalugasban megtalálom Egressyt, de egyáltalán nem sír, nevet. Elmondja, ő mindig a karakterből indul, abból, ahogy beszél, egyébként a most készülő darabja a Kamaraszínházban a szarról szól, a csodaszarról, a kiváló minőségű trágyáról, meg kell majd nézni.
   Bosszankodik (mosolyogva), hogy a Portugálban a papra a reverenda alá mindenki valami futballista dolgot ad a színészre, stoplist, satöbbit, mert két mondatban megemlíti, hogy mostani hivatása előtt focistának készült. Ha jól értem azt sugallja, már bánja, hogy ezt beleírta.
   Aztán vacsorához csengetnek. Egressy kérdezi, zsírosan főznek-e. Mondom, zsírosan. Gondolkodóba esik.
   Vacsora előtt megtalálom Külös Lajost, elkérem tőle a kulcsot és közös szobánkba megyek. Érkezik Tolvaj Zoli is, akár egy repülő a leszállópályán. Kiterülve fekszik a parkolóban a csomagjai között.
Vacsora után a helyi érdekeltségű gyors kocsmában nem ismerem meg Bajtai Andrást, lefogyott 25 kilót, mintha kicserélték volna. Tolvaj Zolival együtt addiktológia szemináriumot tart a sűrűsödő sörös és pálinkás poharak között.
   Este bemutatkozik a Körhinta most alakult irodalmi kör, (csak lányok, de nem direkt). Moderál Nemes Z. Márió, maga az élő groteszk. Folyamatos visszatérő motívuma a moderálásnak, miért változtatták meg a nevüket, előtte Female.hu voltak. Látszik, Máriónak ez nőtt a szívéhez, és nagyon nehezen szakít. A hajtűről, mint mondja, a gyilkos gésák jutnak eszébe. Gésa thriller, elmondják a lányok, hogy a közös pont Kukorelly Endre, az Erlin kávézó, ahol megtanulták egymás szövegeit szétszedni. Azóta is ezt csinálják. Egyébként bárkit szertettel várnak, aki szintén szétszedni akar. Felolvasnak. Valóban szikár szövegek, látszik a munka, bár a közönségben megosztást kelt.
   Aztán megkezdődik a buli. Én Marno Jánossal és Egressyvel kezdem. Marno beszél, hogy neki nehéz drámát írnia, egy idő után el kezd széttartani. Elmeséli, hogy a 70-es évek táján néhány barátjával hetekig voltak egy lakásban, és szalagos magnóra különböző szövegeket olvastak fel, az idő haladtával katartikus állapotba kerültek, a végén pedig összerendezte az így előállt szöveget, ez lett az egyetlen drámának nevezhető alkotása. Említi Thomas Bernhardot, a hatást, mint egy másik akadályt a drámaírás kapcsán. Később szóba kerül Madonna. Marno nem tud vele mit kezdeni. Az éppen befutó Darvasi mondja, ő szereti a munkabírását (is),
   Marno kifejti a gépszerűséget Madonnában, és visszakanyarodik Bernhardhoz, hogy ő is akkor igazán jó, amikor sziporkázik, amikor nagyon erős a humora, egyébként máskor meg előjön a Bernhard-gép, hogy a nők maszkulinná a férfiak femininné integrálódnak, ehhez kapcsolódik a költészetben az apró részletekbe hatolás.
   Innentől összefolynak az események.
   A táncparketten folyamatosan feltűnik Pollágh Péter, fekete bakancsában, mint mondja, ő mindig ekkor kezdi meg és ilyen módon az őszt.
   Márió a belső feszültségéről beszél, bár kifele nyugalmat sugároz, aztán jön a fekvés. Közelebbi kapcsolatba kerülök Peer Krisztiánnal. Zuhanyozás után teljes sötétben közelítem meg az ágyam, de valaki fekszik benne. Peer Krisztián, kérdezi, nem itt van a Tamás? Mondom nem, én János. És egy biztos, ez az én ágyam. Távozik. Másnap már sehol nem látom, remélem nem csak egy kísértet volt.
   A reggelinél mindenkin látszik a nagyon erősen kezdett nap éjszakája.
   Legyűrjük a reggelit, aztán Karafiáth Orsolyával ülünk. Nem iszik alkoholt hónapok óta. Gyógyteák, növények, el is kezdi kúrálni a Bajtait. Teáztatja, kibéleli a gyomrát valami folyadékkal. Gyomorbalzsam. Tegnap párduc volt, ma tigris. Azt mondja minden nap állat lesz, legalábbis ruhájában.
   Márton László előadást tart a könyvtárban a kortárs drámáról. A drámaíróknak egy rendezőt kell találni, különben el vannak veszve, mondja képletesen, ismer esetet, hogy valaki 25 éve ír drámákat, dramaturgoknak is megmutatta. Tetszik nekik, biztatják, de még soha nem volt színpadon. Megjegyzi nevetve, hogy ez nem túl lélek emelő perspektíva.
   Szóval nem könnyű a helyzet azt mondja, itt még kevésbé, mint az irodalom más területén. Nincs kimondottan drámai szövegek megjelenésére szakosodott folyóirat. Van ugyan a Színház melléklet, de ott is főleg ismert neveket lehet találni. Szűk ez a lehetőség, megoldást nem tud.
   Megemlíti Radnóti Zsuzsát, aki sokat tesz a műfajért, ő alapította a kortárs dráma fesztivált, amiből kinőtt a POSZT, csak egészen más profillal, megoldást nem tud, ilyesmi hangulatban ülök megint vonatra, veszem az irányt Pest felé, teszem el magamban az idei Jak-tábort, melyet hamarabb kellett megszakítanom a tervezettnél, visszafele valahogy minden simább, a késés is csak negyedóra, aztán befut a vonat a Délibe.