A könyvtárban tartjuk utolsó szemináriumunkat Marnoval, egyetlen jelző jut róla eszembe: aranyos. Ma is nagy energiákat mozgósít az elemzésekhez, irigylem érte. Közben a huzat több ablakot csuk be önkényesen, most már értem, miért van ötféle üveg az ajtóban.

GyapjasJAK tábor_2009_szigliget

avagy aki író, legyen mata! (vagy meta, de legalább metaxa)

nulladik napok 

Két helyre jutottam el nyáron, az egyik a szemesi kreatív írótábor, és a másik pedig remélhetőleg, mert persze még nem vagyok ott, a jaktábor, Szigligeten. Ily módon a naplómat  olyan nappal kezdem, mikor még nem vagyok ott. Szóval regisztráltam, visszaigazoltak. Most megyek oda először, a többiek azt mondják, óriásfikázások várhatók, félni nem félek, inkább összekapom magam.
   A szállásról, kajáról nulla információval rendelkezünk, de nem is annyira fontos ez. Fülembe jutott többek szándéka, miszerint az első nap seggrészegre isszák magukat, ja, hogy lesz másnap szeminárium is? Kit érdekel. 

első nap, Szigliget

Megérkeztem. Csendes kis hely Szigliget, csak a kastélyon belül van nyüzsgés. Szétgurulok azért a helyen, visszaérve a főtérre, a cukrászda teraszáról egy félmeztelen férfiú teknősként esik ki a kocsim elé, a szemüvege a fején marad, látszik, hogy értelmiségi, megérkeztem… Felkelni nem tud, vigyorog, ő jól van, köszöni. Írótábor. Az esti előadások bevezetőként jók, elhalkulunk. A kilenckor kezdődőn már részeg horkantásos közbeszólások is hallhatók, majd a helyi büfé előtt kígyózó sor mutatja igazi értelmét az összejövetelnek. A teraszon hideg van, viszont lehet beszélgetni. Aztán szürrealisztikussá válik a kép. Két fiú elhatározza, hogy verekedéssel dönti el, hogy a „fincsi-davinci” rím jó, avagy szar. A folyosón egy tizennyolc körüli nyomja egy negyvenesnek: - Szülj nekem gyereket. - Már van kettő. - Nem baj. Dugtál már zuhanyzóban? 
   A délutáni teknőc újra a lábam alá kerül, át kell ugranom, félek, hogy elgáncsol, csak felnéz, felismer, gyere igyál velem, mondja, köszi, hogy lehoztál minket.
Sűrű a gyanúm, hogy összekever valakivel. A teraszon író ül a fűben, ha még tíz percet maradok, én is beborulok, erős a füstje. 
   Angolosan távozom, hazafelé többször megijedek, van is mitől, aztán éjszaka többször ébredek a hazaérkezőkre. Van, aki csak két órát aludt, van, aki semmit.

second hand

A konyhásnénik rutinosan fele adaggal készülnek a reggelire, „ezek a hülye művészek dél előtt úgysem bírnak kikászálódni az ágyból.” Tulajdonképpen igazuk van.  A szemináriumok tízkor megkezdődnek, a nagyok, akiknek már ciki beülni-tanulni, lézengenek, sodorják a cigit, egyik kábulatból a másikba. Balla Zsófia mondta egyszer: A legjobb kábítószer a vers. Nem úgy veszem észre. Az ebéd utáni előadásokat csak másodkézből, fülből hallom, a Balaton nagyobb vonzerő ebben a kánikulában. Aztán mégis beülök, Nádasdy a mágnesem, aki ma nem prédikál, nem szónokol, egyszerűen jó fej. Az előtérben Teknőc ül a földön, szétcsúszva, már megint át kell lépnem. Eddig egyetlen előadáson sem láttam. Tuti, hogy kiszabadult valahonnan. 
   A Körhintás fiatalok fesztelensége mindenkire átragad, vaksötétben is elindulnak arborétumkörre sétálni, vagy „mitcsinálni”. Félmeztelen, félkopasz a folyosón megbotlik a zöld szőnyegben, a sörének a fele a szandálomban landol, észre sem veszi. Zenére botorkál át a könyvtárszobán, a teraszon nagy ívben okádik át a korláton.

tri mes(z)ter

Marno szemináriumára járok, délelőtt tízkor kezdődnek. Sokaknak ez hajnali időpont. János nagy formában. Mindenkit hagy érvényesülni, biztat a hozzászólásokra, a végén összegez, abszolúte segítő szándékkal. (Bár azt hallom, hogy Darvasi, és Egressy is hasonlóképp jó szemináriumot tart.) Ebéd után tele hassal Márton László előadását hallgatom, kortárs dráma. Öt percünk van utána, hogy lerongyoljunk a strandra, megfürödjünk, és beüljünk az olvasóliget felolvasására. A mikrofonok mögött Garaczi László, és Csaplár Vilmos. A hallgatóság első soraiban a strandról beesett lánykák, akik Garaczi szövege hallatán menekülőre fognák a dolgot, de kínos lenne felállni. Interaktívvá válik Csaplár, mikor hátul egy kisgyerek hisztizik fagyiért, vagy mikor megérkezik Konrád György, azt csak remélem, hogy nem hallja, mikor az egyik pultosnő átordít a másiknak: Manci! Neked van még jegeskávéd?
   Amennyiben a strand liget, akkor ez is rendben zajlott, vacsora, utána előadások, a tomboláson ma nem maradok, inkább szűk körben beszélgetünk. Néha esik szó irodalomról is.

quattro-jakkötet
(SZINGLI_GET)

Ma még a reggeli futáshoz, és a reggelihez is lusta vagyok, pont tízre érkezem a kastélyba, kezdődnek a szemináriumok, a folyosón tényleg csak az oda járók lézengenek, dagadt, kialvatlan szemmel. Délre 35 fok lesz, és a programok is csúcsosodnak. Mire fél egy felé végzünk nagy nehezen két verssel, a vállam leég, enyhe napszúrás, gyerünk a kocsmába.
   Márton délutáni előadása a három közül szerintem a legjobb, most először nem érzem azt, hogy inkább a strandon lennék. Azért oda is eljutunk, majd felvértezzük magunkat az esti előadásokra.
   Kemény: Kedves Ismeretlen című kötetéről, (nem merem leírni, hogy regény, mert még az előadók közt is vita van erről,) aztán Pollágh Péter Vörös róka kötetét beszéljük előre-hátra, ő a sorok közt hátul megbújik, és hallgat. Karafiáth vörös pa_rókában, és egy ezüst róka boával a vállán moderál. Kezdem érteni a szingli lét előnyeit, egyszer elrejtőznék a világ elől én is. De akkor nem ismerne meg a párom, meg a gyerek.
   Rögtön utánuk a JAK kötetesek mutatkoznak be, négyen is, még jó, hogy a végére Keresztesi marad, mert este tizenegykor Bajtai megfeküdné a gyomromat.

cinque porte
utolsó nap

Ma esik az eső, tehát a terasz kilőve. A könyvtárban tartjuk utolsó szemináriumunkat Marnoval, egyetlen jelző jut róla eszembe: aranyos. Ma is nagy energiákat mozgósít az elemzésekhez, irigylem érte. Közben a huzat több ablakot csuk be önkényesen, most már értem, miért van ötféle üveg az ajtóban. Kurtán-furcsán lett vége az óráknak, ebédnél aztán ő is ezt erősíti meg. Én reggel összepakoltam mindenem, sajna tovább nem tudok maradni, lassan járok körbe mindenkit, köszönök el, és ólomléptekkel megyek a kocsi felé, zuhogó esőben. Maradnék, de megígértem, hogy meglátogatom a barátnőm Aligán, mennék is, de furcsán az az érzésem, hogy valamit itt hagytam, marasztal, visszahúz. Jövőre megkeresem.

Kép és szöveg: Hegedűs Ágota

Kapcsolódó:

Itt olvasható a többi pályamunka: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117