És aztán az igazi szenzáció, itthon Budapesten. Könyv lett belőlem, bár nem lettem laposabb. Tamás Tímea költő néni (maga is anyuka) addig, addig nézegette a képeimet, olvasgatta írásaimat, hogy versre fakadt, két tételben és ezt Csillagmese címmel kiadta a Pallas-Akadémia csíkszeredai könyvkiadó, Tőzsér József igazgató úr, név szerint. Mit mondjak? Én csak belepillantottam és úgy véltem nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni.

Stefikönyvhét

Könyvek szereplőjévé, vagy méginkább könyvek hősévé váló Barátaim!

   A könyvek és a könyvsátrak között eltűnök, Tamás Tímea könyvében pedig feltűnök(!). Én nem tudom milyen ünnep ez, amit minden esztendőben a téren tartanak, de én legalább kétszer voltam már itt, ha harmadszor, arra nem emlékszem, mert még nem voltam egy éves. Édesapa pedig nem tud számolni, hát tőle ne kérdezzétek. Igaz, mindig is könyvek vettek körül itthon, még a hálószobában is jut nálunk, oda, ahol hosszú ideig az én kiságyam is állt. Sőt van mosható, fürdőkádba vihető könyvem is, de ma már azokat szeretem, amikben olyan finom kis minta van, sorokba rendezve. Édesanya azt mondja, hogy azok a betűk. Mégis azt szeretem jobban, ha szabadon mesél, de mégis könyvből, az ábrákról - bármelyik szülőm. Hogy fölolvassák a szöveget, az még nekem nem esik egybe a sebességemmel. Megunom, jobban szeretem a rögtönzést. Rögtönöztem én is a Vörösmarty téren, ahol miközben Édesanya és Édesapa beszélgettek a barátaikkal, úgy eltűntem, mint a kámfor. Egyedül Peccol Sanyi bácsi feleségének, Ibunak volt annyi tapasztalata (Három gyerek: Sami, Gerda, Tirza, és még ráadásul Áron) így ő tudta, hogy a gyereket a víznél kell keresni, magyarán a szökőkútnál, az oroszlánokon. Meg is lettem, és nem is értettem a kétségbeesést, amibe szüleimet kergettem…

(Egyébként Molnár Krisztina Rita költő és Szveteszky Zsuzsa írónő mellett ülök a Pont kiadó sátra előtt.)

 Ám a Könyvhétnek volt egy nagyon érdekes előzménye. Először utaztunk úgy Nyíregyházára, a könyvtáros Vraukóné Ilike meghívására, tehát Császárszállás-Butykatelepre nagymamához és nagypapához, hogy nem siettünk azonnal tovább, hanem ott is maradtunk. Már Nyíregyháza főterén is el akartam tűnni, ez sétáló tér, sok csobogóval, szökőkúttal, de itt még könnyen megtaláltak anyáék, amikor kiszöktem az étteremből.

Aztán Édesapát fölraktuk egy buszra Jókai Anna nénivel, a Kovács Katáng Ferenc költő házaspárral, s ők indultak Szatmárnémetibe (másnap Beregszászra) mi meg uzsgyi, ki anyával Butykára. Nagyapával fölmentem a létrára, szedtem és ettem a cseresznyét, velük nem féltem a két kutyától Rokkótól és eléggé földszintes társától sem.

Nagyon élveztem a féktelen szaladgálást a kertben, a nagy délutáni alvást, és a szobánkat (én hívtam így) azaz a lakásunkat a színészházban.

Voltunk édesanya Babi barátnőjénél, a kislányánál, Borikánál, aki nagyobb nálam, de azonnal a barátnőm lett, meg a Babika drága szüleinél, akik kényeztettek minket, Apát sörrel, túróscsuszával, engem mágneses rajztáblával. Volt ne mulass, illetve igenis volt mulass!

Innen következett Tokaj-Hegyalja, pontosabban a Hudácskó pince, ahol Kati és Édesapa megvitatták a világ sorát, Anitával és Katikával fényképezkedtünk, vettünk bort, majd a Lebujban a Bodrog parton ebédeltünk. Harcsát ettem, apa levéből és anya rántott harcsájából. Jó volt, tetszett nekem.

És aztán az igazi szenzáció, itthon Budapesten. Könyv lett belőlem, bár nem lettem laposabb. Tamás Tímea költő néni (maga is anyuka) addig, addig nézegette a képeimet, olvasgatta írásaimat, hogy versre fakadt, két tételben és ezt Csillagmese címmel kiadta a Pallas-Akadémia csíkszeredai könyvkiadó, Tőzsér József igazgató úr, név szerint. Mit mondjak? Én csak belepillantottam és úgy véltem nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Tamás Tímea verseit már olvasgatta nekem apa a gépről, onnan tudom, hogy a költőnő igaziból Vofkori Mária történész, most a kisvárdai múzeum igazgatója.

De a Tamás Tímea jobban alliterál. Tudjátok ti egyáltalán, hogy mi az alliteráció, mert a bölcsődében viszonylag kevesen tudták. Na, jó Csillag Pista bácsi színezett rajzai az erdélyi illusztrátor iskola szép darabjai, s ha majd a könyvekben nem csak a kitéphető, ollóval szabdalható papírt látom, hát majd elolvasom és megtanulom az egészet. Addig magoljon édesapa és édesanya.

A könyvhét végén összefutottunk egy másik olyan fiatal apukával, mint édesapa. Tóth László költő (most jött egy könyve Egy öngyűjtő feljegyzései), édesapa édes cimborája, ő is megmutatta pici leányát, de már ő is fáradt volt a forgatagban, Hát nagyon elkezdett bőgni, mert minduntalan leesett a nyeléről a léggömbje. Én azonban nem szállok el magamtól, mert könyv lettem, veletek is bármikor előfordulhat. Vigyázzatok hát mit tesztek, hogy szóltok.
 

Ölel benneteket, aki betű lett és Csillagmese,

Stefánia, Irma - a saját nevén Teci