„Egy magyar kultúra van, nem lehet a nemzetből formálisan, adminisztratív eszközökkel kiszakítani senkit!” – mondta Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész, kisebbségkutató az elsőként neki ítélt Lőrincz Csaba-díj átadásakor. A 2001-es státustörvény kidolgozásában meghatározó szerepet játszott, tavaly elhunyt szakemberről elnevezett elismerést az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnökétől vehette át a kitüntetett.

A magyar kisebbségi irodalom díja

Tudósok, írók, újságírók kiemelkedő kül- és nemzetpolitikai tevékenységét kívánja jutalmazni a Kisebbségekért – Pro Minoritate alapítvány minden év június 19-én a Lőrincz Csaba-díjjal, melyet Filep Tamás Gusztáv kapott meg elsőként a Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében.

Németh Zsolt „Miszter Autonómiának” nevezte az 1959-ben Sepsiszentgyörgyön született Lőrincz Csabát, aki az erdélyi ellenzéki Limes-kör tagjaként tevékenykedett 1986-os áttelepüléséig. Aztán publicista, egyetemi oktató, a Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának főtanácsadója volt, a Külügyminisztérium helyettes államtitkáraként nevéhez fűződik a határon túli magyarságnak szülőföldjén megmaradását célzó kedvezménytörvény megalkotása. „Gondolkodásának a mítoszok megkerülése, a céloknak a ráció alapján kitűzése, a meggyőződés melletti megalkuvásmentes kitartás meghatározó jellemzője volt” – mutatta be váratlanul elhunyt munkatársát, barátját Németh. „A magyar nemzet egyharmada meglehetősen problematikus helyzetben él szülőföldjén, hazánk határain kívül… Könnyű hőzöngővé vagy apatikussá, nihilistává válni. Lőrincz Csaba a nemzeti kérdésekre racionális választ keresők szimbolikus alakjának tekinthető.”

Örömét fejezte ki az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke, hogy Filep Tamás Gusztáv kapta a díjat, mert a szakmai alaposságot és erkölcsi alapállást egyesítő, kihalófélben lévő értelmiségi típusát testesíti meg számára. „Aki egy lábjegyzet érdekében képes nyakába venni a várost, a levéltárakat, a Széchényi könyvtárat. De egyidejűleg az is elmondható róla, hogy ha egy ügy mellé Filep Tamás odaáll, akkor ne nagyon legyen kétségünk afelől, hogy az nagyon jó ügy.”

Borsi-Kálmán Béla történész, az MTA doktora méltatta ezután a díjazottat, ismertetve felmenőitől „mozgalmár” múltján át, a rendszerváltozás utáni időkig pályáját. Hét önálló könyve, másfél száz tanulmánya mellett szerkesztői tevékenységét emelte ki. S nemcsak a kisebbségtudományi szemle, a Regio megbízott szerkesztői posztjára gondolt – hiszen több folyóirat szerkesztője is volt korábban már Filep –, hanem a Pro minoritate sorozatban megjelent könyvekre. Mint mikor a nagy beteg Fábián Ernő gondolatait gereblyézte össze, elsajátítva stílusát is, hogy megjelenhessen A megmaradás parancsolatai (Esszé az erdélyiségről mint politikai entitásról). Vagy tegyem hozzá: a laudációt mondó 1999-es kötetét (A békétlenség stádiumai. Fejezetek a magyar-román kapcsolatok történetéből) közösen szerkesztette Lőrincz Csaba és Filep. Utóbbinak munkássága összefonódott a kiváló költő, Tóth Lászlóéval is, hallhattuk az előadótól, s csak megerősíteni tudom ezt a könyvhéten készített fotómmal.

Filep Tamás Gusztáv az egymillió forintos jutalom mellé Nagy János felvidéki szobrászművész alkotást kapta, és az Európai Parlamentbe egyhónapos tanulmányútra jelölhetett valakit. A szlovákiai gazdaságtörténettel foglalkozó Gaucsik Istvánt választotta erre. Nemzet és nemzedék. Szempontok egy kisebbségtudományi szemlélethez címmel tartott ünnepi előadásához Babitstól vett mottót: „Itt fajok és osztályok küzdelme folyik, amelybe én nem állhatok bele, mert nem állok sem faji, sem osztályalapon.”  A nemzedékére egykor jellemző Közép-Európa-tudatra emlékezett, arra az időre, mikor bölcs szlovák költőkkel beszélgettek, román írókat olvastak vagy vendégül hívta Hrabalt, s annak hatása miként mutatkozott meg a cseh író műveiben. Aztán a nemzedéktársak pályái nagyon különböző irányokba mozdultak, a vele egykorú Gyurcsány Ferenccel például semmilyen közösséget nem vállalna a kettős állampolgárságról tett kijelentései miatt. „Gyógyíthatatlanul idealista ez a virtuális nemzedék” – mondta beszédében Filep – „ami nem azt jelenti, hogy ne tudna elképzelni rosszabbat, de voksát a jobbítás mellé teszi.”

Citálta ugyanakkor Babitstól A tömeg és a nemzet egy másik részletét is: „A nemzet néha csak egy-két emberben él, míg az utcán ezren is ordítoznak.” Meg kell tanulni pontosan, felelősen használni a szavakat, s tisztázni a fogalmakat, figyelmeztetett Filep, hogy mit értünk nemzeten a rendszerváltozás huszadik évében. Hogy (Borsi-Kálmán szavaival): „megálljon végre a szétfejlődés a Kárpát-medence egységesnek gondolt, virtuális nemzettestei közt, s a felvidéki társadalom ne váljon az egyetemes magyar roncstársadalom követőjévé.”

Kép és szöveg: Klein László