Kellemes bámészkodni a Vörösmarty téren, festékszagú újdonságokban lapozgatva hallgatni, ahogy alkotástechnikájukról mesélnek a színpadra szólított szerzők, aztán aláírást kérni a frissen beszerzett könyvünkbe. Fizikai tanulmányainkból ismerjük az idő, tér és tömeg összefüggését (ha jó idő van, nagy a tömeg a téren), összetorlódó embersorok és tülekedés, vásárlási téboly, de üresen álló Olvasóklub, gyermekkönyvekkel barátkozó vagy önfeledten játszó csemeték egyaránt vonzzák a tekintetet.

 

 

Könyvhétvégi életképek

Tóth Krisztina billenékeny élethelyzetéről vallott, melyet a versek tehetnek rendbe. Elmondta, mennyiben határ a negyvenedik év egy (költő)nőnek, s a Magas labda parafrázisaival hogyan sikerült elhelyezni magát az irodalmi és időbeli folyamatban az elődök megidézésével. Az ÉS-nek írt heti tárcáit kemény, de hasznos munkának nevezte, mert a szorító határidő miatt olyasmit is leír, amit esetleg sokáig dédelgetne. Könnyedebb kérdésekre kellett válaszolnia a JAK Pikniken, ahol Darvasi Virágzabálók regényére reagálva elárulta például, milyen virágokat evett már.

 

 

Zalán Tibor csatlakozott ahhoz, hogy a bevételszerzésért folytatott írás mennyire elszívhatja a művész energiáit. Tíz éve próbál időt szakítani egy zseniális drámaötletére, de a megrendelt darabok és dramatizálások nem engedték még, hogy nekiüljön. Természetesen semmit nem közölt tervéből, nehogy a hallótávolságon belül nagy számban előforduló pályatársak valamelyike elorozza. Mesejátékaiban a mese és valóság határainak elmosására törekszik, hiszen hasznos, ha a színpadon láthatják a hétköznapi konfliktusok során megélt kudarcaikat a kölykök. Ugyanakkor feladatának érzi, hogy a mesék modernizálásával leszámoljon bizonyos gyermeki illúziókkal, mert meghökkenve hallotta két kislánytól egy villamosút alatt, ahogy azt fontolgatták, melyikük milyen celeb lesz majd.

 

 

Kevésbé mély problémák foglalkoztatták Fejős Évát. A Nők lapja újságírója legszívesebben saját magáról csacsogott az Ulpius új slágerszerzőjeként, s arról faggatta a kézjegyére várókat, hogy a weben is nyomon követték-e a Csajok című cuki „szappanoperájának” folytatásos közlését. Szereplőihez hasonló, igazi trendi, szőke nőt alakított.

 

 

Icipicit másként közelített a női szerepekhez Boldizsár Ildikó mesekutató, a több ezer éves mítoszokból kirajzolódó nőképet megfogalmazva Királylány születik című, gyönyörűen díszített könyvükben. A többes számot az indokolja, hogy társszerzőnek tekinti Szegedi Katalin illusztrátort, akinek a blogjában megtekinthetőek a pazar rajzok, és történetek többsége is felkerült.

 

 

Bereményi Géza mellé odaültették dísznek Für Anikót, hogy a Jézus újságot olvas címen összeválogatott novelláskötet mellett a 2006-os Nőstény álom cédéjüket propagálják.

 

 

Szigeti László nemcsak a Kalligram forgalmát figyelte elégedetten, más kiadók háza táján is szétnézett, sőt a Nézőpontok – Budapest kiállításon is találkozni lehetett vele a Városháza parkban. Volt olyan vevő viszont, aki hangot adott szomorúságának, hogy a kiadó 20%-ra mérsékelte a korábbi féláras vásárlási kedvezményt.

 

 

Sajtóviszonyokról, újságírókról trécselt Vágó István a Volt egyszer egy Esti Hírlap szerzőjével. Bernáth László számtalan sztorit elsorolt Aczél György rendelkezéseitől a napilap kulisszatitkain át a sikeres publicista kritériumáig. Megszokott játékuknak tűnt, hogy Vágó mindannyiszor egy forintot kap, ha tévedést, elírást talál a könyvben. Talán kétszer gazdagodott, beleszámítva az olyan akadékoskodását, hogy miért nevezte Bernáth „polgári kormánynak” a Fidesz regnálását.

 

 

Szakolczay Lajos irodalomtörténész néhány autogram és telefonszámcsere után elégedetten telepedett le Czakó Gábor mellé.

 

 

Kovács András Ferenc az Irodalmi Jelen pavilonja előtt fogadta költészetének rajongóit.

 

 

Mindig élénk érdeklődés kíséri a gyerekkönyvek szerzőit. Ha hazavinni nem is lehet az összes szép könyvet, lapozgatni azért jó. Bartos Erika mosolyogva állta a gyerekhad rohamát.

 

 

A gyerkőcök persze szívesen lovagoltak a hajléktalanoknak segíteni kívánó Homeless Elephant akció keretében felállított ormányosokon.

 

 

Egy mozdulatlan „élőszobor” bolondozott a Talentum kiadó előtt. Mivel a fotózás után egyértelmű kézjele ellenére sem adtam pénzt neki, kukorékolt néhányat, majd kétszáz forintért meg akarta venni a digitális felvételt. Hogy mi lett a pénz sorsa, megtudhatják a következő cikkből.

Kép és szöveg: Klein László