Ugrás a tartalomra

Fanatizmus és közöny

A tavalyi könyvhét idején elhunyt Sánta Ferencnek állítottak emléktáblát a XIII. kerületi Vőlegény utcában, ahol egy évtizeden át élt, s alkotta legismertebb, legjelentősebb műveit. „Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny” – idézi a Kossuth-díjas írót a felirat a táblán, melyet az Írószövetség elnökén kívül több szervezet képviselője megkoszorúzott. Az összegyűlt érdeklődők nem maradtak közönyösek, a technikai problémát megunva maguk énekelték el a Himnuszt.

 

 

Sánta Ferenc-emléktábla Angyalföldön

 

 

A József Attila tér utcatábláin néhány adat magyarázza, ki volt a névadó. „Béke és szeretet legyen a szívben” – ezt már Radics Béla emléktábláján olvasom pár méterrel arrébb. A gitárvirtuóz egészalakos szobra (az első szobor rockzenészről Magyarországon) a győzelem jelét mutatja a Vőlegény utca 4. alatti ház udvarán.

 

 

De ki az utcára, ahol már a kerületi polgármester büszkélkedik emléktábla-állítási programukkal. Tóth József különösen boldog, hogy a kerület 71. évfordulóján egy olyan művész emléke előtt tisztelegnek, akinek írásaihoz motívumokat is adott lakhelye, hiszen néhány száz méterre volt onnét a hírhedt Tripolisz. 1955-től 1966-ig lakott Sánta a Vőlegény utca 3/A-ban, majd a kerületen belül egy másik városrészbe, Újlipótvárosba költözött a négy fiúgyermekkel gyarapodott család.

 

Tóth József polgármester a mikrofonnál

 

Aztán Vasy Géza irodalomtörténész

Az érdeklődőknek


Betanított munkás volt a Vörös Csillag Traktorgyárban, mikor 1956-ban megjelent első könyve, a Téli virágzás, majd a forradalmi szerepvállalása miatt csak öt év múlva látott napvilágot a Ganz Daru- és Hajógyár esztergályosának következő novelláskötete. Aztán sorra a máig borzongatóan remek olvasmányélményt jelentő regények: Az ötödik pecsét (1963), Húsz óra (1963), Az áruló (1966). És az önként vállalt hallgatás 1970 után. A helyi elöljáró alaposan bemutatja a kerület díszpolgárának választott Sánta életművét, kiemelve (természetesen), hogy személyesen ismerte az elkötelezett humanistát.

 

 

Miről tud majd beszélni Vasy Géza, ha elmondják előtte mindazt, amit ő írt le korábban a Kossuth-díjas íróról? Nem kell félteni azonban az Írószövetség elnökét, ő is a legbiztosabb forráshoz nyúlt: saját magát idézi, részeket átemelve a Magyar Nemzetben Sánta halála után megjelent cikkéből.

   Például: „Sánta Ferencnek meggyőződése volt, hogy az ember különböző közösségekben létezik, amelyek közül a legfontosabb a család, a nemzet és az emberiség.” Vagy: „A művek végső soron az irodalom örök kérdéseivel néznek szembe: mi az emberi lét értelme? Van-e célja? Miként kell élni?” Semmi gond ezzel, csak annyiszor hallottam már Vasyt érdekesen, szellemi izgalmat keltő módon beszélni Sánta Ferencről, hogy meglepett az önismétlése.

   A Nagy Könyv akció kapcsán például az alábbiakat mondta beszélgetésünk során: „Egyetemistakori fölfedezésem Sánta Ferenc Húsz órája, de Az ötödik pecsétet is említhetném, akkoriban jelentek meg a könyvei. Róla írtam a szakdolgozatomat, és az első könyvem szintén Sánta Ferenc-kismonográfia. Dacára annak, hogy sokan zárójelbe teszik manapság, és nem látják rangját munkásságának, 1964-ben, tehát még nagyon nehéz időkben a Húsz óra című regénynek először sikerült hitelesen és ma is igazságérvényűen szólnia 1956-ról.”

 

Lehull a lepel

Koszorúzók

Sánta emléktábla Vasy Gézával...

És nélküle

 

   Igazat kell adnom Vasy Gézának: Sánta többféleként értelmezhető, nyitott műveiben nincs abszolút igazság, csak részigazságok. „Az olvasó mellének szegeződik a kérdés: Te mit tennél, hogyan foglalnál állás?” Ne másoktól várja el az irodalom iránt érdeklődő, hogy megmondják, mit kell gondolnia egyes alkotásokról! Olvasson, s nyújtson az örömteli élményeket! Sánta teljes munkássága elérhető az interneten, a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán, csak egy kattintásba kerül (újra) beleolvasni. Emlékezzünk a márványtáblára vésett szavaira: „Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny”!


Kép és szöveg: Klein László

 

 

Kapcsolódó cikkek:
Az elnémult író: Sánta Ferenc
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2532
Nem csordalénynek születtem
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/254
Vasy Géza: Sánta Ferenc megkerülhetetlen életműve
http://www.magyarnemzet.hu/portal/566864
Digitális Irodalmi Akadémia
http://www.pim.hu/object.5AC58096-3B79-4D27-B0E7-830FB4F57E48.ivy
 

  

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.