ÉBENNAPLÓ - Észak, Észak, fenséges Észak - Úton Skandináviában
Néhány perccel ezelőtt még Alfred Nobel szülővárosán, a Selma Lagerlöf utcán mentünk át, s én közben azon gondolkozok, hogy meg tudtam-e valami érdekeset, újat az itt élőkről? Csupán apróságokra lettem figyelmes, de a mi szokásainkkal, a mi valóságunkkal összevetve egészen érdekesek ezek a kicsinységek. Például sokkal több a kerékpár, viszont alig van óriásplakát. Ez már eleve meghatározza az ország arculatát és hangulatát – jó irányba.
Észak, Észak, fenséges Észak…
Mint ahogy az is elég meghatározó élmény, ha bemégy közéjük szombat este, s csupa tökrészeg fiatalt találsz. A lányok erősen kihangsúlyozzák nemi felkészültségüket, a fiúk pedig nagy amerikai autókon, illetve a buszmegállók üvegtábláin prezentálják férfiasságukat. Az ilyen estéket követő szexuális szokásaikról azt sikerült megtudnom, hogy nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget neki egyrészt, másrészt jelentős részük hányaduk nem veti meg az azonosneműekkel való viszonyt sem. A homoszexuális párok házassága engedélyezett. Egyébként hogy mennyire felszabadultak ilyenkor valóban, azt nehéz megállapítani a töménytelen tömény alkohol szelleme érezhető inkább. A kisvárosokban is mentő festi kékre-pirosra a péntek, szombat, vasárnap éjszakát, midőn százával halnak meg autóbalesetben, s próbálják összeszedni, akit még össze lehet. A többi nap csendes.
A közoktatás igen magas szinten van és mindenkinek alanyi jogon jár. Bármikor mondhatják, hogy tanulni akarnak, s megkapnak mindent hozzá, nem csak az elvi lehetőséget. Ha bármelyikük külföldre akar utazni, adnak neki pénzt, kamatot a kölcsönre csak két év elteltével számolnak föl. Úgy gondolják ugyanis, hogy utazni és tanulni nem csupán szükséges, hanem alapvető jog. Véleményük szerint, ha csak százból tíz fejezi be az adott iskolát, s ebből a tízből csak kettő ér el a szakmájában nagyszerű eredményeket, akkor az a kettő akkora hasznot jelent az országnak, a közösségnek, hogy a többi kilencvennyolc egyszerűen megérte. Igen, ez nagyon fontos: közösségben gondolkoznak. Általános vélemény, hogy az idősebb generáció ügyesebb volt, s a fiatalok nem becsülik meg a szüleik által megteremtett aranykort. De szerintem ez közhely, s van ilyen is – olyan is. Inkább azt látom, hogy ők azért nagyon is tisztában vannak a világban elfoglalt helyükkel. Például azonnal szembetűnik, hogy az összes közintézményen ki van tűzve – nem csak a svéd – a norvég, a dán, a finn, és az uniós zászló is. Képzeljük csak el ezt nálunk! Az országon mindenesetre elég súlyos karma lehet, hogy rengeteg fegyvert állítanak elő és adnak el, s bár a gazdaságot ez kétségkívül felpörgeti, a lelkiismeretnek nem valószínű, hogy jót tesz. Talán ezért is fogadnak be menekülteket, mint amilyenek a szomáliaiak, vagy az uygurok. Talán nem…, hanem tényleg rendesek. A politika miatt egyébként különösebben nem aggódnak, úgy gondolják vezetőik a lehető legjobbat akarják a közösségnek, s fel sem merül, hogy korruptak lennének, vagy „nem-svédek”. Láttam egy beszélgetős műsort az elnökükkel, s állítólag még egyszer nem választják meg. Nekem leginkább szerény, szimpatikus, kicsit gondterhelt fiatalembernek tűnt, aki szívesebben ücsörög bárban, vagy a pecabotja mellett, mint elnöki székben. Talán van valamilyen misztikus összefüggés utóbbi és aközött, hogy rengeteg lány-focicsapat van, olyan sok, hogy a fiúfocisták is vagy lánynak öltöznek, vagy fel sem tűnnek az áradatban.
A legérdekesebb számomra az a rádióműsor volt, ahol a betelefonáló hölgy arról beszélt, hogy anyáknapjára a gyerekeitől azt kapta, hogy azok nagyon nagy összegben gyógyszereket juttattak a nevében valamely afrikai országba, s ez mekkora öröm volt. De azt is el kell mondania, hogy mennyire magányos, s hogy ettől mennyire szomorú. Mire a műsorvezető a lehető legnagyobb természetességgel és jóindulattal azt tanácsolta, hogy szedjen antidepresszánsokat. A hölgy bőszen helyeselt, hiszen a környezetében – mesélte – nagyon sok kortársa szed különböző drogokat, s milyen jó, hogy mondja a kedves műsorvezető, úgyhogy holnap be is ugrik a pszichológusához, s felirat valamit magának. Észak, Észak, fenséges Észak… Gyerünk tovább Norvégiába…
Weiner Sennyey Tibor
