A szombati fülledt melegből jólesett visszahúzódni a Merlin Színházban tartott JAK-piknikre, ahol legérdekesebbnek a krimiről szóló beszélgetés bizonyult. Bárány Tibor filozófus mindent megtett, bicskanyitogató kérdésektől sem visszariadva, hogy felderítse a bűnregények természetét, s szembesítsen előítéleteinkkel. Hiszen a krimi nem feltétlenül vacak borítójú ócska ponyvát jelent.

 

 

Agatha Christie hulláját rugdalva a JAK-pikniken

 

 

Nem ígérhetek mást csak vért, verejtéket és könyveket, ennél ízletesebb szóvirágokat és valóságábrázolást. Vagy vidámságot. Kalálkában. Az oroszlános kút körül fogócskázó gyerekekkel.

 

 

Kiss Judit Ágnes A keresztanya című díjnyertes regénye mellett versesköteteit is népszerűsítette a tanúvallomások szerint. Költőként kezdte pályáját, s mivel egyszer megígérte, hogy sosem fog prózát írni, rögtön vonzóvá vált számára e „tiltott gyümölcs”. Aztán az Éjszakai állatkert anyaszerkesztője biztatta, és rákapott az ízére. 88 pályamű közül első helyezett lett a Magyar Naplónak a rendszerváltás bemutatására kiírt regénypályázatán Szomor Veron történeteivel. Kereszthivatkozásokkal összekapcsolt novellafüzérében a vegetáló, tengődő falu hitüket vesztett lakóinak realisztikus történeteit csodás elemek is színezik. 

 

 

Röpke nyomozás után felfedeztem a vásári forgatagban Bíró Gergelyt, a Magyar Napló szerkesztőjét is.

 

 

És vonultak sorra a mamutok: Esterházy Péter került elsőként a célkeresztbe, ahogy a könyveivel telpakolt asztal felett dedikált. Folyamatosan járultak elé, de személy szerint sokkal nagyobb sorra számítottam. Biztos majd jövőre, mikor hatvanéves lesz és rátűznek még néhány díjat.

 

 

Bűn az élet. Moldova György azonban megfelelő alibit igazolt, hogy mit csinál a könyvéten. Hetvenöt évesen is újabb könyvekkel rukkol ki, ontja a szép nagyokat. Szelleme egyre dicsőbb,  s általa híres e föld.

 

 

Spiró György Feleségversenyét kemény vádakkal illették a József Attila Kör rendezvényén (csak úgy mellesleg, hirtelen felindulásból), viszont a vevőközönség körében kelendő volt.

 

 

Darvasi László Virágzabálók regényében szintén találtak hibát a szegedi bemutatója során. De ezt az információt úgy loptam Boldog Zoltán tudósításából. Dedikálás után Darvasi a Merlin Színház felé indult 18:52-kor a jelentések szerint, s ott Turi Tímea szellemes kérdésére elmondta, hogy ő akácvirágot evett már.

 

 

H. János (49) és a Sárbogárdi Jolánka álruhájába bújt Darabos Enikő tányérján már rántott bodzát is láthattak. Háy imponáló magabiztossággal rántotta le a leplet a rántott bodza elkészítésének takargatott titkáról.

 

 

A színház lépcsőjén elhelyezett megfigyelőnk dorombolásnak álcázott üzenetében szolid részvételről és adócsalókat lekörözően vastag szivart szívó JAK-elnökről számolt be. A konspirációs szabályok miatt csak egyikük szerepel a fotón.

 

 

Ha krimifordítók és -kiadók állítják, hogy reneszánszát éli ez a sokáig megvetett műfaj Magyarországon, talán hihetünk nekik. Bár az Agave szerkesztője, Varga Bálint szerint még a robbanás előtt állunk, kellett két évtized kiheverni a rendszerváltást követő könyvpiaci igénytelenségeket. De a felvirágzás kapcsán ne a rejtvényes detektívsztorikra gondoljon a kedves olvasó, hanem a valóságban gyökerező bűnregényekre, ahol az egyedi emberként ábrázolt áldozat halála valóban veszteség, nem csupán egy fejtörő kiindulópontja a gyilkosság. Varga vidáman szapulta Agatha Christie-t, a „vén banyát”, mert szerinte kriminek nem nevezhető remek rejtvényeivel gúzsba kötötte a bűnügyi regényekről való gondolkodást. Fricskái a „krimi királynőjéről” derültséget keltettek, ezért alaposabb vizsgálatot javaslunk a kirendelt olvasásszociológusnak.

 

 

A magyar társadalmi és politikai közeg jellegével magyarázta részben a magyar krimiirodalom csekély, megkésett és silány voltát Bán Zoltán András. Hiszen míg az amerikai nyomozó szabadságfoka nagyon magas volt, nálunk 1945 után nem működhettek magándetektívek, a rendőr pedig egyenlő volt a szocializmus mocskával. „Egy állat volt a nyomozó a szocializmusban: Kántor” – mutatta fel a szimpatikus rendőr példáját mégis Bán. A második világháború előtt viszont túlszabályozták a privát kopók szakmáját, s minden második besúgó is volt, derül ki a JAK-estről készült jegyzőkönyvből.

 

 

A krimi megalapozása szempontjából fontos (például dickensi) realizmus kimaradt a 19. századi magyar prózából, bizonyította továbbá a bűnregény fogalmának megalkotója, hogy miért nem jelentkeztek minőségi honi krimiiparosok. Móricz korai kisprózája (például a Barbárok) súrolja a krimi elbeszélésmódját, függő beszéde Chandleréhez hasonlatos – vélelmezte Bánki Éva irodalomtörténész –, a Nyugat viszont beemelte ezeket is az elitirodalomba. Melynek ismert jellemzője, hogy kevesen olvassák. Míg az „élvezetet okozó” sikerszerzők mindig gyanúsak.

 

 

Nem is kísérte már akkora érdeklődés a kerekasztal-beszélgetésüket követő felolvasást. Megunván az ötlettelen moderátor indiszponáltságát, néhány jó vers és egy egészen rossz, kínosan hosszú prózarészlet után mint éjjeli tolvaj osonkodtam vissza a Vörösmarty térre, ahol éjfélig tartó mulatságként zajlott a Könyvek éjszakája.

Kép és szöveg: Klein László

 

Kapcsolódó:

Hogy meghemperedjek benne... (Beszélgetés Darabos Enikővel)