Radnóti Miklós születésének közelgő centenáriumára a Negyedik eclogából választott, „…az égre írj, ha minden összetört!” címmel nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az MTA május ötödikére időzített hagyatékbemutatója előtt két héttel. Radnóti „élő, mindig újraélhető élményt ad. A szerelem és a humánum teszik népszerűvé és aktuálissá verseit” – mondta a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László. Halál, iszonyat, pusztulás, rettenet, borzalom, szépség, halál, mondta Lator László.

Radnóti és kortársai képeken, dokumentumokban

A múzeum dísztermének egybenyitása egy másik teremmel sem bizonyult elegendőnek, akkora volt az érdeklődés. Várady Szabolcsnak jutott ülőhely, Bálint András viszont sokakkal együtt a folyosói kivetítőn figyelte, ahogy E. Csorba Csilla főigazgató köszönetet mond a gazdag, optimális térkihasználásra törekvő kiállítás létrehozóinak, támogatóinak.
  Radnóti költészetének tiszta, nemes egyszerűségéhez igazodva a „mértanilag megszerkesztett dokumentumlabirintus” a puritán rendezettségre helyezi a hangsúlyt, ismertette a szemlátomást izguló intézményvezető a koncepciót. Kiemelte a költőnek az erőltetett menet során is erőt adó kompozíciós fegyelmét, formához ragaszkodását, a fényképek azonban nem a halálba menő, versekbe kapaszkodó Radnótit mutatják. Életvidám fiatalember néz ránk, ahogy síel, kirándul, napozik feleségével vagy barátaival bolondozik. Összes fotója megtekinthető a másfél teremben, valamint kortársairól számtalan portré, kéziratok másolata, kötetborító, újságkivágás, előfizetési ív, képeslap, folyóirat. Képzőművész barátaik (Dési Huber István, Beck Judit) festményei mellett mások műveivel is törekedtek a kor hangulatának bemutatására a rendezők. Vajda Lajos, Ámos Imre, Bálint Endre képei jól szemléltetik a harmincas-negyvenes évek világát, a versekből tükröződő életérzést, de láthatjuk a költővel Borban együtt raboskodott. Háy Károly grafikáit is. (Festmény Radnótiról természetesen nincs, ez tévesen szerepel némely portál beharangozójában.)

  Arany és Kazinczy portréi függtek Radnóti szobájának falán, s ha megkérdezték tőle, hogy családtagok, rokonok-e, igennel felelt, idézte Harsányi László az 1942-es levélrészletet. Mára népszerűségben utolérte, lekörözte elődeit a huszadik századi pályatárs, sok milliónyi találatot adnak nevére az internetes keresők, többet mint Petőfi és Arany nevére összesen, s személyesebb viszonyulást mutató honlapokat találunk, állította az NKA elnöke. Véleménye szerint a költeményekből szóló humánum, és a szerelem miatt kedveltek ma is Radnóti művei, ezért adnak „élő, mindig újraélhető élményt”. Nem is volt kérdéses hát, hogy támogatni fogják az évfordulós rendezvényeket, vagy a Naptár című versesfüzet újra megjelentetését, mely 600 forintért kapható a múzeum boltjában.

A (förtelmes) halálra való készülődés szólna Radnóti utolsó évtizedének verseiből? A hősi halál, a szép halál kegyelmének vágya? Pályája teljes ívének kirajzolására törekedett? Vallai Péter szavalata után ezekkel a közléseivel lepett meg Lator László, de emlékszem a Mozgó Világban publikált cikkében írtakra: „Radnóti tragikus sorsa, visszamenőleg, valami többletjelentést ad a verseknek.” (Ezt a weben is elérhető, Az Á la recherche körül című tanulmányát mondta fel nagyjából Lator a megnyitón.) A költői elhivatottságot azonban meggyőzően bizonyította életrajzi példáival. Hiszen mikor utolsó munkaszolgálatos behívója miatt már enni sem volt képes felesége szerint, arra volt ereje 1944. május 20-án, hogy utolsó „elkészült” versét, a Töredéket elküldje Boldizsár Ivánnak, hogy az még a Tajtékos ég kötethez tartozik. A bori táborból küldött levelezőlapjain is egyre kérdezte, mi történt a kézirattal, készül-e könyv. (Posztumusz kötet lett, tudjuk.) A borzalmak közepette írta, egyre írta gyönyörű verseit, „sort sor alá tapogatva”. A testközelbe került, tapintható iszonyat idején sem szűnt a szépség verseiben, az erkölcs és a rettenet szorosan összefonódott „evangélikus költészetében.”

A PIM kézirattárának vezetője, Varga Katalin a kiállítás rendezőjeként nem a háborúban elpusztult mártírt akarta megjeleníteni, hanem hétköznapjait, és a korszakot, melyben élt. A látványtervet készítő Koczka István és Juhász Tibor jól oldotta meg, hogy minél több dokumentum kerüljön a látogatók elé, valamiért nekem mégis kicsinek hat a tárlat. Bár a megnyitón szintén részt vett muzeológus ismerős cáfolta ezt. Az érettségizők felkészülését azonban valóban jól segítheti, s amint megtapasztaltam másnap, újra visszalátogatva, sorban érkeznek az előre bejelentkezett iskoláscsoportok. Május 5-ére pedig a múzeum felolvasással és beszélgetésekkel színesített virrasztást, Az én Radnótim címmel pedig rendhagyó irodalmi estet tervez, ahol színészek és látogatók egyaránt vallanak majd a költőhöz való viszonyukról.

kép és szöveg: Klein László