A politika persze szeret nem túlzottan nagy figyelmet fordítani az irodalmárokra, még ha a viszony jónak is mondható eleinte, gondoljunk csak Mátyás és Janus Pannonius viszonyára – folytatja Sumonyi Zoltán. - Egyik uralkodó sem tud hosszútávon együtt élni az íróval, mert az író, a költő mindig megmondja a saját véleményét. Ez nem igazán jó a politikának, ezért nem akarnak tudomást venni a figyelmeztetésekről, de valami mindig ott ragad.

PEN Club és Tállya

  Kérdi Petőcz András a skyp-hangszóróból, hallani-e a hangján, hogy Európa mértani közepéről kommunikál velem.
  Meglep, és ha meg vagyok lepve, nem válaszolok azonnal, hanem nyelek, és azon tűnődöm, elhiszem, nem hiszem el, és hogy egyáltalán volna-e Európának az EU-csillagok bővülése óta - közepe, és ha igen, Románia, Bulgária mennyire billenti az egészet. És mi mennyire billentjük. Ha valami elhelyeztetett mértanilag, billenthető. Tállya ez a falu, és valóban, a geodéták kiszámolták, a mértani középpont, azt mondja a Wikipédia is. 

  Tállyáról: a kalocsai érsek 1562-ben tállyai bort küldött XVI. Gergely pápának, aki csettintett és kijelentette: „Summum Ponteficem talia vina decent." A pápának ilyen bor dukál. De a latin „talia" (ilyen) a hazaiak hazafias fülében Tállyának hangzott, s az maradt meg, hogy tállyai bor való a pápának. Még Tállyáról: község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szerencsi kistérségben, a tokaj-hegyaljai borvidéken fekszik, Miskolctól 45 km-re keletre. Golop (3 km), Mád (7 km), Rátka (kb. 3 km) községek között. Legközelebbi város: Abaújszántó. A 15. században már városként említik. Nevét francia nyelvű bevándorlóktól örökölte, akik a tatárjárás után települtek a környékre. A név a francia „taille” (vágás, irtás) szóból ered, valószínűleg arra utal, hogy a szőlőtelepítés előtt a domboldal bozótosát kiirtották. A középkorban vára is volt, de a 16. században már csak romjai álltak, ekkor Lorántffy Zsuzsanna utasítására a kövek nagy részét építkezésekhez használták fel. A Rákóczi-szabadságharc idején Tállya – a Rákóczi család birtokaként – a kurucok egyik fő bázisa volt. 1711-et követően a család elveszítette Tállyát, és a Bretzenhein, majd a Sóhalmi család birtoka volt.

  Nahát: ő volna Európa közepe, és itt ült össze a héten a PEN Club magyar szekciója. Az irodalom szereti a szép környezetet, miért is ne tenné, ha teheti. 

 Álló sor: Benyhe János, a Magyar Pen főtitkára, Csicsery-Rónay Erzsébet, angol műfordító, Petőcz András, író, Sumonyi Zoltán, a Pen alelnöke, Buda György, az osztrák Pen képviseletében, műfordító, költő, Patrizia Vascotti, olasz műfordító, Entela Safeti Kasi, az albán Pen képviseletében, Sadik Bejko, albán író, és Entela férje. Guggolnak: Linka Péter angol tolmács, Buda Katalin műfordító, Kaiser A Özhun, uygur-svéd író.

  A PEN Club. (Poets, Essayists, Novellist kezdőbetűi). 1921-ben alakult Angliában, az irodalom szabadságának világklubjaként, első elnöke Galsworthy volt, majd H.G. Wells. Tagként már 1926-ban csatlakozott a Magyar PEN, az idők folyamán olyan elnökei voltak, mint Kosztolányi és Heltai Jenő.

  A Magyar PEN Club – eleget téve a Tállyai Történelmi Borút Egyesület meghívásának - 2004-ben tartott egy konferenciát Tállyán. A tanácskozáson akkor az EU tíz új tagállamának jeles írói vettek részt. A nemzetközi csapat újra meglátogatta Tállyát, a háromnapos konferencia csütörtökön (április 16-án) kezdődött a település egyik idegenforgalmi nevezetességében, a Bártfay Udvarházban.

   Sumonyi Zoltán a Magyar PEN Club ügyvezető elnöke elmondta érdeklődésünkre, öt évvel ezelőtt azt vizsgálták, milyen lehetőségei vannak az újonnan csatlakozottaknak az EU-ban - az irodalmukkal együtt. – Nagyjából ugyanazokat a személyeket hívtuk meg most, Rousseau és Csokonai kapcsán az a témakör, hogy mit jelent embernek és polgárnak lenni a huszonegyedik század elején? Mit jelent ez főleg Közép-kelet Európában, azon társadalmakban, amelyek húsz éve tudják maguk mögött a szocializmust. Sokat beszélünk a polgárról – fejtegeti az ügyvezető igazgató – mi az egyáltalán? A tanácskozás elején arról beszéltünk, hogy a kapitalista növekedés miként rontja a környezetet, kicsit átbillentünk a környezetvédelem területére. Tudjuk, milyen veszélyeket rejt a globalizáció, a természetrombolás.
  A kérdés az, mit tehet az író? Csak figyelmeztetni tud, üzenhetünk a politikusoknak – vagyis a konferencia e témakört veszi alapul a három nap alatt.

   A politika persze szeret nem túlzottan nagy figyelmet fordítani az irodalmárokra, még ha a viszony jónak is mondható eleinte, gondoljunk csak Mátyás és Janus Pannonius viszonyára – folytatja Sumonyi Zoltán. - Egyik uralkodó sem tud hosszútávon együtt élni az íróval, mert az író, a költő mindig megmondja a saját véleményét. Ez nem igazán jó a politikának, ezért nem akarnak tudomást venni a figyelmeztetésekről, de valami mindig ott ragad. Az a tapasztalati véleményem, hogy a puha diktatúra utolsó két évtizedében valamelyest vissza tudott hatni az irodalom a politikára. Ehhez viszont az kellett, hogy a kulturális irányító leüljön tárgyalni a korszak legnevesebb íróival, Csoórival, Illyéssel, Déryvel, Németh Lászlóval, sorolhatnám. Ennek volt értelme, mert valamit átvállalt és közvetített a hatalom felé, tartotta a hátát bizonyos dolgokért. Látni kell, hogy az elmúlt húsz évben már nem zártak börtönbe írókat, végülis úgy váltottunk rendszert, ahogy szerettük volna. Több párt rendszer van, polgárosodás, most már mással kell foglalkoznunk, mert az író nem tud megszabadulni feladatától, mindig vannak problémák – mondta Sumonyi Zoltán.

Kávészünet...

A megbeszélések folytatódnak: politika és irodalom

Petőcz András: Teremtek (1981) 

  Köszönet Serfőző László újságírónak a tájékoztatásért, a képekért

  Kapcsolódó: A Nemzetközi PEN Club ötvenhatban a magyar írókért