Irodalmi Jelen

Csempészek a Nemzetközi Könyvfesztiválon, Budapesten

2009. április. 23. - 22:38

Budapesten azért jó élni, mert az ember a dolgok közepében lehet, s azért rossz, mert a túl sok esemény miatt nagyon sok mindenről le is maradhat, sokszor olyanokról, amik pedig megérdemelnék, hogy megjegyezze, megírja, ellátogasson rá az ember. Tudósítás töménytelen mennyiségben fog most áradni erről a Könyvfesztiválról, hiszen barátaink, szerzőink, szerkesztőink mind kint lesznek, s reméljük folyamatosan tudunk feltölteni munkáikból az Irodalmi Jelen oldalaira. Sajnos én nem vagyok túl jó helyszíni tudósító, de elmondhatom, ma ott voltam a Könyvfesztivál első napján, s nagyon élveztem. Mindenkinek, aki szereti a magyar és a külföldi irodalmat, akinek a könyv ünnep és a szerelem: csak ajánlani tudom. Minek örültem ezen az első délutánon leginkább?

Csempészek

a Nemzetközi Könyvfesztiválon,

Budapesten

Annak, hogy egyáltalán van ilyen. Van Könyvfesztivál, s lesz majd Könyvhét. Ellehet, és el kell mondani, hogy az emberek nagy része sajnos nem olvas, mert nem teheti meg, vagy mert nincs rá igénye. Ez igaz, de nem teljesen. Olvasni mindenki olvashat, mert olvasni olyan, mint szeretni. És amikor szeretünk, akkor az ember nem arra vár, hogy kapja a szeretet, hanem adja, sőt pazarlóan szórja. Az olvasás is pazarlás, hiszen látszólag nem önös érdekeink után futunk, hanem csak ülünk, lapozgatunk, s néha mosolygunk, néha sírva fakadunk.
Mikor fakadtam utoljára sírva könyvön? Verseskönyvön sikerült, amikor Lorand Gaspar és Edmund Jabes könyveit olvastam évekkel ezelőtt. A Múlt és Jövő kiadó adta ki őket, s most odaállhattam a kiadó vezetője, egy kedves hölgy elé, s azt mondhattam neki, hogy köszönöm. Szóba elegyedtünk, s kezembe nyomta két új kötetüket is. Szomory Dezső zenei írásait és Róheim Géza Ádám álma című munkáját. Szomory Párizsi regényét mindig imádtam, s izgatottan mentem tovább.
A Kortárs kiadónál egy olyan hölggyel beszélgettem, akiből csupa melegség és szeretet áradt, s amikor az általam nagyon tisztelt Ambrus Lajosról kérdeztem, s esszékötetéről, akkor rögtön elő is került a könyv. Lajossal egyszer a pincéjében egy egész éjszakán át élvezhettem a somlai borokat, s az ő vezérlő szelleme vezetett el a veskeresztesi vöröshöz, amit valahányszor hazalátogatok Zsennyébe mindig megkóstolok. Mert az irodalom, olyan mint a bor, s a könyv, olyan mint a palack, amibe bévan töltve a szépség, az élmény, az íz, az illat, s ami még ennél is fontosabb: a fény! A sötétségben, az éjszakában egyetlen reménységünk van: a szellem fénye. Ezt a Kortárs kiadó szerzői Ambrus Lajos, Hász Róbert, Vári Attila prózáikban éppen annyira tudják, mint verseiben az a két költő, akikkel kicsikét odébb találkoztunk.
Petőcz Andrásnak válogatott verseskötete, Turczi Istvánnak válogatott versfordítás kötete jelent meg, mindkettő az igényesség, s a művesség jegyében.
Csordás Gábornak megmondtam, hogy szerintem nagyon jó a balkáni irodalom terméséből szemezgető sorozatuk, s ezt így is gondolom.
Nagy kedvencem a Koinónia kiadó, ez a kicsi erdélyi társaság, akikkel ráadásul – s ez nékünk megtiszteltetés – egy pavilonban lehet az Irodalmi Jelen Könyvek. Ők adták ki Lorand Gaspar fotóalbumát, aminél nagyon rég nem láttam szebb albumot. Ők adták ki Jász Attila gyerekvers kötetét is, amit Attila azért nem adhatott semelyik magyarországi kiadónak oda, mert ragaszkodott a képzőművészhez, aki illusztrálta, s ezt nagyon jól tette. Kiadók, figyelem: tessék megfogadni a költők tanácsát, mert aki szép verset tud írni, az általában igényes is kissé, s talán picike szépérzéke is akad.
Mielőtt bementünk volna a kiállításra két számomra kedves kis pavilon is elénk került. Előbbi pavilon, utóbbi csupán egy hordó, pedig előbbinek, Nagy Bandó Andrásnak, és az ő szép könyveket kiadó Szamárfül kiadójának éppen lehet elég lenne akár egy hordó is. András felállna rá, s onnan megnyithatná nem csak egy Könyvfesztivált, hanem Magyarországot is. Mi előtt nyitná meg Nagy Bandó a hazát? A jó kedv, a mosoly, és a humor előtt. Mert ez utóbbi három már sokszor csak becsempészett, de még mindig illegális.
Mint, ahogy szinte illegalitásban működik – már ami a terjesztést illeti – (a számomra legalábbis) egyik legizgalmasabb (viszonylag) új magyar irodalmi lap, a Csillagszálló. Egyszerű külcsín, s tartalmas belbecs jellemzi ezt a lapot, s ott üldögélnek egy hordónál, szembe Nagy Bandóval, aki arra jár, vegyen tőlük kétszáz forintért egy számot, érdemes!
De visszatérve, ha már a tartalmas belbecsről beszélünk, ne feledkezzünk meg a Scholar kiadó legújabb C. G. Jung kötetéről, amiben még a Paracelsusról szóló tanulmány is benne van. Ez a kiadó évről-évre, hatalmas igényességgel hozza ki újabb köteteit, hibátlanul. Regénysorozata is figyelemreméltó, de én Jungért lelkesedem.
És sorolhatnám még!
Oda lehet menni, néhol még szerzők is vannak, meg lehet szólítani őket, s mondani köszönöm, vagy mondani: elnézést, ez utóbbi könyve annyira nem tetszett, de magától, többet várok. Lehet a magyar írót, költőt bíztatni. Nem árt nekik.
Sokat, túl sokat hagyok most ki, de remélem nem sértődnek meg, akik most kimaradnak, még csak egyetlen emberre szeretnék kitérni.
A legnagyobb öröm nekem ezen a fesztiválon, hogy összefutottunk Gömöri Györggyel. Én évekkel ezelőtt kezdtem el vele levelezni, még Budai Parmenius kapcsán, s azóta együtt dolgoztunk már a Békássy Ferenc anyagon is, s tárcákat is írt nekünk. Gömöri az egyik legértékesebb magyar költő, s tudják mért? Nem csak azért, mert most 75 éves (Isten éltessen György!), hanem mert fordít, mert előad, mert hazajár, mert odafigyel másokra is, mert megrögzötten hisz abban a szabadságban és kultúrában, amit az a nem is olyan ritka, de rendkívül szerencsés összefonódás tesz lehetővé, amikor valaki magyarként Angliában él. Gömöri Cambridgeben és Pesten él. Anno disszidált, túlélt, hazatért, s most ingázik. Jó, hogy ingázik. Mindig hazacsempész ugyanis egy kis Angliát, s ez nekünk hangsúlyozottan: nagyon jó. Angliát ugyanis, s főleg az angolokat, az én szememben a szellemi igényesség jellemzi, s ez számunkra sem szabad, hogy idegen legyen. Hogy most csempészáru, mint a mosoly és a humor? Arról kérem, én nem tehetek. De megmondom őszintén, hogy nagyon örültem a sok csempésznek, akik mind ott vannak a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Keressék meg őket!

Weiner Sennyey Tibor