Portugál Próteusz – Fernando Pessoa versgyüjteménye az Írók Boltjában

Helyszíni
Fernando Pessoa a portugál irodalom szórakoztató, különös alakja (sőt alakjai), válogatott verseinek impozáns kötetben megjelentetése kapcsán beszélgettek alteregóiról, nemzeti öntudatról és a koronkénti újrafordítások szerepéről az Írók Boltjában december elsején. Mennyire más minőséget eredményez, ha portugál eredetiből fordítja a verseket egyetlen, jó költő, Mohácsi Árpád, s nem nyersfordításokból dolgoznak többen! A remek hangulatú beszélgetés Budapestre varázsolta a portugál partokat, s az egyre hulló eső közben temporális tengerré változtatta a Liszt Ferenc teret.


 

Portugál Próteusz

 

 


Miért kellett Pessoát újrafordítani? – tette fel a kérdést Portugál tenger kötet szerkesztője, Mészáros Sándor bevezetőjében, s rögvest indokolt is: A magyar olvasók korábban csak a Nyugat versízléshez idomítva találkozhattak Pessoa műveivel, míg a most megjelent nagyobb, teljesebb kötet a portugál szövegekből kiindulva jobb értelmezést adhat, s a könyv egészét fordító egyetlen költő jobban feltárhatja a versek rejtett összefüggésrendszerét, mint Nemes Nagy Ágnes vagy Somlyó Zoltán. „A jó fordítás valami idegenséget benne hagy a kötetben, valami olyan hangot, mely a másik kultúrában megvan, de a magyar költészeti hagyományban nincs” – állította Mészáros. Mindazonáltal nem leváltani akarja a korábbi fordításokat a Portugál tenger, hanem melléjük tenni a sajátját, mely koronként, az ízlés változásával szükséges, új felfedezéseket hozó is lehet. Vagy ez túlzott optimizmus? „Omnia fui, nihil expedit” – jutott eszembe azonnal egyik kedvenc Pessoa-idézetem.

Mohácsi Árpád egyetemistaként találkozott először Pessoa verseivel egy hanglemez kapcsán, s nagy hatást gyakorolt rá a zene és szöveg együttese. Azóta többször fordította, s – elmondása szerint – talán most értette meg annyira, hogy hitelesen tolmácsolni tudja, ezért örömmel töltötte az elmúlt másfél évet Pessoa világaiban. A kötet előszavát író Kőrösi Zoltán szintén egyetemi évei alatt fedezte fel Pessoát, mikor sikerült kijutnia Lisszabonba. Ahol éppen nemzetközi Pessoa-évet tartottak (Városszag című esszéjében is szól erről), akinek a nevét addig nem is hallotta, s Magyarországon később sem tudott hozzáférni a versekhez, míg a Pál Ferenc szerkesztette antológiákban nagy számban meg nem jelentek. Úgy képzelje el a portugál költőt, aki nem ismeri, mintha Babits, Kassák, Kosztolányi, Füst Milán és Tóth Árpád költői teljesítménye egyetlen emberbe lenne összegyúrva – rajzolta fel Pessoa portréját Kőrösi. "Nem csupán egy költői univerzumról van szó, hanem egész galaktikáról. S minden heteronímhez komplett életrajz tartozik. Nem stílusjátékok ezek, hanem kompakt, teljes életek!" Barátainak olykor úgy beszélt alteregóiról a személyiségét megsokszorozó Pessoa, mintha néhány perce vált volna el a saját maga által teremtett írótársaktól az utcán. A kutatások szerint legalább nyolcvanhat ilyen alakmást, heteronímet keltett életre, írásaiban (illetve alteregóinak publikációiban) felépítve a további fiktív figurák pályáját, kiszámolva horoszkópjukat és kidolgozva aláírásukat. „Különböző személyiségeket teremtettem magamban. Állandóan személyiségeket teremtek. Minden álmom, amint álommá lesz, nyomban egy másik személyben testesül meg, és az illető álmodja meg az álmomat, nem én. Hogy alkotni tudjak, megsemmisítem magam; annyira külsővé lettem önmagamban, hogy még önmagamban is csak külsődlegesen létezem. Eleven színpad vagyok, ahol különböző színészek lépnek fel, és különböző darabokat mutatnak be” – írta Bernardo Soaresként. Élveboncolás című saját költeményében – mely az új kötet hátoldalára is felkerült – így verselt: „A költő játékot űz, / Mind komolyabban játszik, / Míg nem fáj a játszi tűz, / Nem fáj, de fájni látszik. // Szótagolják, hogy mit ír, / Szavuk látszólag eláll, / De mint ő, senki nem sír, / Mert duplán csak neki fáj. // Így megy, mint egy karika / Körbe, szédítve az észt, / E rugós vasparipa, / Szívnek hívják e színészt.”

Vérre ment ez az "életjáték", figyelmeztetett Mohácsi, hiszen a kora gyermekkortól felbukkanó, magányt oldó alteregók után a huszonéves Pessoa a modern portugál irodalmat igyekezett megteremteni a különböző hangokkal, stílusokkal, írói világokkal, melyek egymással összebékíthetetlennek tűnnének. "Pessoai hang" nincs is, tette hozzá, hiszen mindez ő volt egyszerre, "személyiségei" kimeríthetetlenül gazdag életművet eredményeztek, ám életében egyetlen portugál kötete jelent csak meg, a nemzeti témát feldolgozó versciklusa (Üzenet). Erős nemzeti elkötelezettsége tette költővé, ígéretes egyetemi előmenetelét szakította meg Dél-Afrikában tizenhét évesen, hogy az angol nyelvű tanulmányok helyett Lisszabonban szolgálja a "portugál reneszánszot". Tudatos szerepvállalásának ismert összegzése: "A portugál nyelv az én hazám."

                                                                  Mohácsi Árpád (fotó: Mohácsi Júlia)

 

 

 

A négy legfontosabb Pessoa-alaktól 200-250 mű szerepel a Portugál tenger kötetben, az életmű tizede. Felvonul a pásztorköltő, Alberto Caeiro; az antik világba vágyó, éteri szerelmek megéneklője, Ricardo Reis; szabadverseivel a modern világot hosszú ódákban megéneklő, Marinettiért és Whitmanért rajongó hajómérnök, Álvaro de Campos; s Pessoa saját nevén közölt angol és portugál verseiből is válogatást kapunk. Mészáros Sándornak a futurista Álvaro de Campos figurája volt új felfedezés, a lázadó, provokatív alteregó poétikája, aki a formaművész Pessoához képest kevésbé tudott kötött formájú verseket írni, mert gyakran elvétette a szabályos metrumot. Mohácsi a rímes, díszes, szecessziós versek költőjének maszkját is élvezettel öltötte fel, különösen az állandóan jelen lévő pessoai (ön)irónia tükörfényében. Szöveghű fordításaiban pedig mert érzelmesebb lenni, mint azt a magyar költői hagyomány engedné.
Nem maradhatott ki a Pessoa-legendárium némely elemének elősorolása sem: Kőrösi közlése szerint Pessoa egy zöld ládában tárolta műveit, s úgy rendelkezett, hogy halála után ötven évig nem adhatják ki azokat. A közönség soraiban helyet foglaló Pál Ferenc cáfolta ezt, bár határozottan emlékszem, hogy A kétségek könyve előszavában ő is egy ládáról írt, mely közel harmincezernyi hosszabb-rövidebb töredéket tartalmazó kéziratlapot rejtett. 1932-ben így írt kiadandó műveiről egy levelében Pessoa: „Eredetileg az volt a szándékom, hogy a kiadást a következő három könyvvel kezdem el, ebben a sorrendben: (1) Portugália, kis verseskötet (mindössze 41 verssel), amelynek második részét a (Contemporanea 4. számában megjelent) Portugál tenger alkotja; (2) A kétségek könyve (Bernardo Soarestől, de csak másodkézből, mert B. S. nem heteroním figura, hanem irodalmi alak); Alberto Caeiro összes verse (Ricardo Reis előszavával és utószóként Álvaro de Campos Megszívlelendő megjegyzések-jeivel). Később, egy év múlva kerülne sor egymagában vagy egy másik könyvvel együtt a Daloskönyvre (vagy valami más, hasonló jellegtelen címmel), ahol (I-III. vagy I-V. könyvben) közreadnék valamennyit szétszórt verseimből, amelyek természetüknél fogva csak ilyen jellegtelen módon osztályozhatók.” A legelső verseskötet jelent meg ebből egyedül életében, Üzenet címen. Mert mikor utoljára kiszámolta saját halálának idejét horoszkópja segítségével, tévedett két évet. Állítólag egy barátja látta is a hibát, de nem mert szólni neki. Nyugodtan pusztította hát tovább magát. „Minden voltam. Nincs értelme semminek” – sikít vissza Pessoa kapcsán mindig A kétségek könyve.
Pedig nemcsak a múlandóságról és a világ értelmetlenségéről írt mindig. "Aki volt már Portugáliában, az úgyis tudja, hogy ott jó. A világ Pessoán keresztül jó. Szeretni lehet. Ilyen esős, lisszaboni időben kötelező. Magyaroknak is" – zárta Kőrösi a pezsdítő, gondolatébresztő, kellemes délutánt, s Egressy Zoltán Portugál darabjából-filmjéből a "Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek. / Hogy mondjam el? Ez egy portugál dolog" dalocskát dúdolva tértem vissza a kristályóceán melletti világítótornyomba.

 

Klein László

 

Fernando Pessoa a Wikipédiában
Pessoa-művek a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Pessoa honi recepciójáról Pál Ferenc
Életrajz, magyar megjelenések, versek
A Portugál tenger a Kalligram kiadó honlapján
Kőrösi Zoltán Lisszabonról
Portugál (Folkestra-dalszöveg)

Kommentek elrejtése, megjelenítése