PESTI FUSER - Irodalmi Zöldségek 9.

Super Fuser: Trá-ra-rá, tra-ra-rá! Piszok jó bevonuló zeném van, mi? És máris indulunk, csak leülök, ide ebbe a dizájnos berendezésbe, na, ennyi. Itt van a kezemben a kártya, nézzük, ki is a mai első vendég, hű, de szép ember, Istenemre, ismerem valahonnan, ja, persze, ezen én vagyok, nézzünk inkább egy másikat, nem igaz, ezen is én vagyok, te jó ég, tele van velem a kezem, ja persze, most jut eszembe, a szöveg a hátamra van írva, már nem az enyémre, a képem hátuljára, na, mindjárt olvasom, csak előbb megmutatom, dugjatok már ide egy kamerát, gyerekek, ez az, hadd lássanak valami szépet is a népek itt mindjárt az elején!  Igazán nem vagyok velem elfogult, de hát fene jóképű, mi? Dögleni tudnék utánam! (Hoho: taps!)

IRODALMI ZÖLDSÉGEK
9.

PESTI FUSER

Emeletes, Szédületes, Tök Életes, Kibír-, Néz-, Utolér- és Hetetlen,
Echte Magyar Só

Super Fuser: De már itt is a nap sztárja, éljen! Nagyon meg vagy tisztelve, ugye, kedves Csöppike, ha jól emlékszem, így hívnak, ha hívnak, mint ahogy én most meghívtalak ide a sómba!? Hiszen ki ne vágyna rá, hogy én itt a nézők millióinak kétszer annyi szeme előtt mélyedjek el a lelke fenekébe, de persze, ha rólad van szó, mélyednék én bizony neked a testibe is. Hol a boldogság mostanában, ahol az ember elmélyed magában, mármint hogy benned, Csöppike! (Hihi: taps!)
Super Fuser: Sokan beszélik, hogy tényleg érdemes volna beléd mélyedni, zamatos kis pletyiket hallottam rólad, na ne ijedj meg, nem fogom mindet elmesélni, elég, ha rád néznek. Éppen csak hogy elmélyedünk itten ebben a kérdésben, mert a nő a kérdés, sőt a nőkérdés, és nagyon is fogas. Persze jó volna felforgatni téged, fenekestül, csak hát ahhoz tizennyolcas karikát kellene kitenni a képernyőre, és akkor a bunkó kis trutymók nem tudnák spilázni a sómat, pedig kell nekem az a két milkó, na jó, néha több is esténként. Már néző. Nem pénz, abból annyi úgyse elég. Úgyhogy a fenéktől egyelőre távol maradok, végül is a kukkolást kezdhetem innen a kivágástól is. Most aztán igazán kisegíthetnél, mert az egyáltalán nem világos nekem, hogy ami rajtatok van mostanában, az a micsoda, ami ott a mellső domborodás alján húzódik, az a vállról van lecsúszva, vagy a hasról föl. (Höhö: taps!)
Super Fuser: Na igen, látod, máris megvan a tetszés meg az index, meg minden, mert teszik a népnek ez a bekukkanás, tudom én, erre te azt akarnád mondani, hogy nézzek inkább a saját lelkem fenekébe, de édes Csöppikém, egyfelől ott olyan totál sötétség van, hogy ahhoz képest az elhagyott tarhonyagyár raktára is egy fényár. Kész poéngyár vagyok ma! (Haha: taps!)
Super Fuser: Másfelől, valljuk meg az őszintét, a te feneked sokkal vonzóbb alanya és tárgya a nép számára a kukkolásnak, mint az enyém, még akkor is, ha mint mondom, talán csak fokozatosan közelíthetünk hozzá, mint te a nagymama látogatására félretett süteményestálhoz, amit a jó anyád a szekrény tetejére rakott az egerek elől. (Hehe: taps!)
Super Fuser: Mondtam én olyat, hogy nálatok egerek lettek volna? Hát mondtam én egyáltalán valamit? Mindenesetre arra azért vigyázok, nehogy aztán azzal jöjjön valaki, hogy nem engedtelek szóhoz jutni, nem mintha bárki azért ülne a tévéje elé, hogy téged nézzen! Hogy azért bámul ország-világ, mert ilyen tefajták tűnnek fel itt, ilyen reggel sztár, este kár, vihet is a multikár-félék, hát hiszen elvolnék én nélkületek is, de itt a csatornánál rohadtul ragaszkodnak a bevett dolgokhoz, hol vannak ezek éntőlem meg Amerikától, kész őskor, ókor és kínai nagy fal, ha érti valaki itten a kultúrát, úgyhogy kénytelen vagyok magamon kívül vendégeket hívni, pedig én rohadtul magamon kívül vagyok, ha belepofáznak a mondandómba. (Hűha: taps!)
Super Fuser: Na tessék, már te is majdnem a szavamba vágtál! Kísérletezgetel, kisérle­tezgetel? Mint az orosz fizikusok Csernobilban? Jó vagyok mi? Tényleg kezdek belelendülni! Még szerencse, hogy kellően éber vagyok, és nem engedem, hogy összerondítsd a vonalvezetésemet. Apropó: mintha az imént a dekoltázsodnál tartottunk volna. Azt beszélik celebek közt, hogy szépen megformáltad a látványt, vagy ezt még a Jóisten maga formálta ilyenre? Netán afféle másodszándékú plasztikai remeklés, hogy az Isten áldja érte a főorvos urat? Na ne irulj-pirulj, végül is azért van ez a műsor, hogy az ilyen magadfajták, Csöppike, a lelkük legfenekéig kitárulkozhassanak. (Héhé: taps!)
Super Fuser: Akartalak volna kérdezni is, édes Csöppike, fiúk, közben adhatnátok egy közelit azokról a kibuggyanó bogyókról ott elől, szóval a kérdéseknél tartottam, amiket neked fel akartam tenni, sokat törtem rajta a fejem, hogy mi is legyen az, de aztán rájöttem, mindegy is, mit kérdezek, mert vagy tudsz rá felelni vagy nem, és még ez a vagy nem a jobbik eset. Mert hát valójában úgyse vagy képes felemelkedni az én szellemi nívómra, akkor meg minek járjon itt a szájad, mint a kácsa segge, már bocsánat, de ki nem állhatom az olyan embereket, akik örökké csak pofáznak, de nem mondanak semmit. (Háhá: taps!)
Super Fuser: Azt meg még el se meséltem, mert sose jutok szóhoz a sok hülye vendégtől, hogy mennyi bajom van nekem ezzel a sómmal. El se hiszik, mibe kerül nekem, mire végre sikerül rögtönöznöm egy ilyen szellemes beszélgetést! Néha ötször-hatszor is fel kell venni újra. Hogy a vendégek folyton bele akarnak pofázni, még hagyján. De hát ez egy élő műsor. Már úgy értem, élőben vesszük fel. Hogy micsoda hülye egy közönség képes összejönni! Halottakkal biz Isten könnyebb volna. A múltkor is elzavartam a nézőket s fenébe. Én itt a lelkem kiteszem, ők meg nem képesek akkor röfögni a röhögéstől, amikor szólnak nekik, hogy most. Mint most! (Hühühü: taps!)
Super Fuser: Látod Csöppike, ilyen rohadt ez az egész. Mit mondasz? Hogy te nem a Csöppike vagy, hanem a doktor Koleszár János az alsógelencséri űrtérképvakaró káeftétől? Na ja, hát ez az! Egy percre lohad a figyelmem, és máris valami trükkel jöttök! Na ne akard nekem azt mondani, hogy így volt megbeszélve! (Hehehe: taps!)
Super Fuser: De hát mindenesetre váltsunk máris, valóban, ez a gyors váltás a sóm lelke, vagy a lelkem sója (Hahaha: taps, taps!)
Super Fuser: És el ne merészeljenek mozdulni a képernyő elől! Azonnal jövök vissza! Addig is hallgassanak egy kis zajt, van itt egy banda, karoljuk fel őket, valami kezdők, bedobozolva, hogy a fenébe hívják, felírtam valahová, ahá, most ezek is angolnak adják magukat, szóval akkor két perc, és újra itt vagyok: én! Addig meg, na megvan: The Beatles!
 

DR BÁRDOS