A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
"A kultúra napja arra emlékeztet bennünket, hogy az ember legfőbb hivatása a természet javainak és értékeinek megőrzése, továbbfejlesztése, amely révén részt vesz az ember a teremtés művében. Kölcsey Himnusza fontos sarokköve a keresztény és a magyar kultúrának, amely nyitott új értékek befogadására, és egységet képes teremteni a múlt, a jelen és a jövő között.”
A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Himnusz születésnapjára, illetve a Himnusz szerzőjére, Kölcsey Ferencre emlékezve 2009. január 18-án 11 órai kezdéssel került sor Szatmárcsekén a Magyar Kultúra Napjának megünneplésére, ökumenikus istentisztelet és ünnepélyes koszorúzás keretében.
Az igét Dr. Ternyák Csaba egri római katolikus érsek, és Dr. Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök hirdette. Az esemény az ökumenikus imahét része is volt egyben.
Ternyák Csaba az ökumenikus imahét kezdetén elmondta: „Egyházaink fájó megosztottságán emberi erővel nem tudunk úrrá lenni, ezért kérjük Istentől az egység ajándékát. A megosztottság azonban sajnos nemcsak az egyházat jellemzi, hanem érvényes nemzetünkre, és a kultúránkra is. Amikor az egyház egységéért imádkozunk, egyben hazánk, népünk, a magyarság egységéért is szól a Himnusz. Kölcsey Ferenc Himnusza méltó Dávid király zsoltáraihoz, amelyeket Jézus Krisztus is nap mint nap imádkozott. Ez a mi nemzeti imádságunk olyan kultúrából nőtt ki, amelyben még természetes volt az, hogy múlt nélkül nincs jelen. Identitásunk szerves része a Himnusz, amely tanúságot tesz hitünkről, hogy van az égben magyarok istene, s arról, hogy nem vagyunk gyökértelen klónok. Ezért tölt el reménységgel bennünket a Himnusz. A kultúra napja arra emlékeztet bennünket, hogy az ember legfőbb hivatása a természet javainak és értékeinek megőrzése, továbbfejlesztése, amely révén részt vesz az ember a teremtés művében. Kölcsey Himnusza fontos sarokköve a keresztény és a magyar kultúrának, amely nyitott új értékek befogadására, és egységet képes teremteni a múlt, a jelen és a jövő között.”
Bölcskei Gusztáv kiemelte: közös együttlétünk ezen a megnyitón az egység iránti vágyat fejezi ki. „Isten azt mondja, illesszétek össze, ami eredetileg összetartozott. Higgyük el, Istennek nagyobb keze van, s ami a mi kezünkből kihullik, amit nem tudunk összeilleszteni, azt merjük Istenre bízni, hogy így legyünk eggyé az ő kezével.”
A megemlékezés fényét emelve orgonán közreműködött Varnus Xavér orgonaművész, a Himnuszt szavalta Csikos Sándor Jászai-díjas színművész, és fellépett a nyíregyházi, Európa Nagydíjas Pro Musica Énekkar, Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével.
A Kölcsey Társaság – mint 1994 óta minden évben – az ünnepség alatt adta át a Kölcsey emlékérmet Szabó Dénes karnagynak, nemcsak azért, mert „közülünk való”, hanem mert munkásságával a nemzeti kultúrát gyarapította, és a kórusművészet nemzeti és egyetemes kultuszát teremtette meg.
Szabó Dénes megköszönve a kitüntetést, a magyar kultúra megszűnésének szörnyű vízióját tárta elénk, amely lassan beleolvad a globális káoszba. „A magyar kultúra tájait ciánnal szennyezett folyók szabdalják. Hol van a tiszta forrás, amelyre Bartók és Kodály oly sokszor hivatkozott? Zavaros víz és pocsolya van körülöttünk mindenütt.” De ő mintegy végvári vitézként harcba hívta „fekete seregét”, a Pro Musica Énekkart, hogy harcba szálljanak a magyar kultúráért. Repertoárjukban egy népdal mellett Kodály Zoltán, Bartók Béla és Kocsár Miklós művei hangoztak fel. A kórus tagjai a hallgatóság számára szokatlan, rendhagyó módon álltak fel a templom minden sarkában, a padsorok között, valamint a karzaton, hogy a zenei kultúra csodálatos hangjait minden irányból befogadják az emberek.
Az istentisztelet után Kölcsey Ferenc sírjánál került sor az ünnepélyes koszorúzásra a református temetőben.
Dr. Kádár Brigitta
A Magyar Katolikus Újságírói Szövetség tagja
