Szálkák a színpad alól IV. - Kritikus tudósítások a 18. szegedi THEALTER fesztiválról
"Urbán András Társulatának előadása az elmebeteg katonákkal és a megerőszakolt nők terapikus párbeszédeivel olyannyira terhelt mindenféle szorongással, hogy a kényes témák műanyag székének mélyére süllyesztik a nézőt. A női orgazmus aprólékos elemzésétől és részletes bemutatásától kezdve a szadista, mazochista katonajátékok a groteszken is túllendítik az előadást. A sok üresjárattal tarkított átálláson és a motivikusan visszatérő katonajátékon kívül a dialógusok teszik nézhetővé és egyszerre nézhetetlenné a színpadi eseményeket."
Szálkák a színpad alól IV. –
Kritikus tudósítások a 18. szegedi
Az utolsó nap az aranyszálkák napja, azaz mindenki elnyeri az IJ onlájn képzeletbeli helyezéseit. A dobogóhoz vezető úton ott éktelenkedik Klamm tanár úr háborúja, melyet a diákként némán harcoló néző zár győzelemmel, és a Turbo Paradiso, amely címének értelmezése az utolsó percekig homályban marad, hogy aztán sajátos
módon koronázza meg a fesztivált.
Kolibri Stúdió: Klamm háborúja, 2008. július 27., Szeged, A Vasvári Szakközépiskola tanterme
Hol máshol lehetett volna megrendezni az előadást, mint egy középiskola osztálytermében, ahol a nézők diákokká válhatnak, a színész pedig ugyanazt a szorongó érzést hívhatja elő belőlük tanár önmagáról, amit sokan érezhettek korábban az iskolapadban?
Klamm háborúját végső soron önmaga ellen folytatja, mert a vasszigora miatt öngyilkossá lett érettségizője azt bizonyítja előtte: tanárként kudarcot vallott. Bár a hadüzenetet a diákok írják egy igazgatónak címzett levélben, a mindvégig néma közönség, azaz a diákok éppen passzivitásukkal nyerik meg a tanár-diák viszonylatban is értelmezhető játszmát. Élet-halál játék ez, melyet mindenki érez, és amelyre a tanárt alakító Scherer Péter is néha túl intenzíven, néha pedig zavarbaejtő komikummal rákontráz.
Scherer Péter tanár úr, forrás: www.thealter.hu
Az egyes órákat tagoló becsengetések, valamint a Faustról való értekezés közben a vegytiszta tanárból az egyre inkább emberi oldaláról megmutatkozó Klamm kiválaszt néhány tanulót a közönség soraiból, hogy zsarolással, hízelgéssel, engedményekkel és dühvel megnyerje őket. Végül már Klamm sem hisz saját ártatlanságában, de talán soha nem is hitt, hiszen folytonosan győzköd minket erkölcsi tartásunkról. Egyre inkább az őrületbe hajszolja magát, pletykál a kollégákról, tanulókról, és maradék erkölcsi tartalékait is levetkezi szemünk láttára. Pazarul megoldott szituáció Scherer részéről, de mégis hiányérzetünk lehet. A tanári pálya önértelmezését felvázolva arra a következtetésre jut saját vérével a vécécsészére rajzolva aforizmáját, hogy „minden tanár gyilkos”. A torz következtetés valójában csak annak a beismerésnek az elpalástolása, hogy nehéz jó tanárnak lenni, mert egy pedagógusnak minden nap háború: önmagával, a diákok figyelmével, a tanmenetel, a kollégákkal.
Az előadás túlzott didaktikussága arról árulkodik, hogy valami nagy bajról is tudósítani szeretne a szituáció. A humán tudományok válsága („lassan csak infó lesz, infó” [értsd: informatika]), a tanár-diák viszony megbomlása azoknak tartja a tükröt, akiknek nagy valószínűséggel nincs szüksége rá. A nagyszerű színészi játékon felül túlzásokban is bővelkedik az előadás, melynek viszatérő eleme a hányás és a kipécézett néző fokozott sértegetése. Kevesebb is elég lenne.
Klamm öngyilkossága azonban kíméletlenül lezárja bármely megoldás lehetőségét, és végső soron mindenki várja, hogy az üvöltésszínház fülledt osztályterméből minél előbb távozzon.
Urbán András Társulata: Turbo Paradiso – gyengéd félelem szünet nélkül, Danilo Kis Holtak Enciklopédiájától sújtva, 2008. július 27., Szeged, Régi Zsinagóga
A belépéstől kezdve a cím motoszkál az ember fejében, mert a műsorfüzet nem magyarázza meg a turbós paradicsom képzavarát. A nyomasztó dialógusok, sőt még a mozgalmi dalok sem.
Urbán András Társulatának előadása az elmebeteg katonákkal és a megerőszakolt nők terapikus párbeszédeivel olyannyira terhelt mindenféle szorongással, hogy a kényes témák műanyag székének mélyére süllyesztik a nézőt. A női orgazmus aprólékos elemzésétől és részletes bemutatásától kezdve a szadista, mazochista katonajátékok a groteszken is túllendítik az előadást. A sok üresjárattal tarkított átálláson és a motivikusan visszatérő katonajátékon kívül a dialógusok teszik nézhetővé és egyszerre nézhetetlenné a színpadi eseményeket. A felfújt guminők színpadról való kivonszolását az elhangzó párbeszédek töltik fel tartalommal. A lecsupaszított és megalázott nő szerepét játszó Béres Márta, Erdély Andrea és Kokrehel Júlia adnak életet az eseményeknek, a katonaszerepben feltűnő férfiak pedig mintha a háttéreseményeket testesítenék meg.
Lecsupaszítva, forrás: www.thealter.hu
A mélyponton kilép színház önmagából, amikor a közönséget megszólítva egy rövid átállás után körbe jár a paradicsomos tálca. Érett, lédús, illatos, piros, összevagdalt paradicsomok. A színészek felveszik védősisakjukat, leterítik a zsinát védő fóliát, és kezdődhet a címre kihegyezett paradicsomdobálás. A néző is kap belőle. Aki teheti, menekül. A színészek játszanak tovább, miután a nézőt is sikerült bevonni a játékba, hogy egy kissé elmebeteggé legyen.
Turbósított paradicsomok, forrás: www.thealter.hu
Bezárszó
Egy pazar fesztiválon vagyunk túl, ahol a monodrámák mellett a közönség minél erőteljesebb bevonására esett a hangsúly, bár ez utóbbi nem minden esetben vált az adott előadás hasznára. A legszélsőségesebb példa erre Keserű Imre produkciója és a Klamm tanár úr, de lehetne említeni az előbb bemutatott záróelőadást is. Talán jövőre más formában is kísérlet történik a néző megmozgatására, mert ami egynek jó, nem biztos, hogy többnek többször igen.
Az Ooorfeuszon kívül nem láttunk túlkomponált, elművészieskedett előadást, de van néhány olyan is, amely felett még most is nehezen juthatunk dűlőre. Ilyen a Lélektánc, amely rendkívül összetett okok miatt a legmegosztóbb előadása lett a fesztiválnak.
A 2008-as Thealter legsikerültebb előadásai és darabjai a kritikus szerint a következők.
Az Aranyszálka Díj dobogósai:
1. helyezett A Jászai című előadás, mert igazi színház volt, szabad és kihagyhatatlan. Mindez megosztva a kanadaiak Bizzarium:Aqurium produkciójával, amelyért minden este érdemes volt kilátogatni a Klauzál térre.
2. helyezett Rudolf Hess késleltetett valóságshow-ja, mert pengeélen táncolt, és tudtunk nevetni rajta, de éreztük is a súlyát.
3. helyezett a Lélektánc, mert még mindig dolgozik bennem, megosztva a Klamm háborújával, mert harsánysága ellenére nevettetett és elszomorított.
Jövőre talán kevesebb szálkával és kevesebb szálkával ugyanitt.
Addig is maradok tisztelettel
Boldog Zoltán
Szegedről
- Kritikus tudósítások a 18. szegedi THEALTER fesztiválról
- Kritikus tudósítások a 18. szegedi THEALTER fesztiválról
Szálkák a színpad alól III.
- Kritikus tudósítások a 18. szegedi THEALTER fesztiválról
