Lehull a kultúra, mint ruha - Kritika egy budapesti felolvasóestről
Budapesten a Repedtsarok Kávézóban, a Godot Irodalmi Estek hatodik rendezvényeként József Attila emlékestet tartottak kedden este. Álruhában tudósítónk a helyszínre érkezett, s megdöbbentő beszámolóval tért vissza.
Lehull a kultúra, mint ruha
Kritika egy budapesti felolvasóestről
Bajuszt s szakállt ragasztottam s férfias léptekkel igyekeztem a koraesti város zajban az írótáborba. A felolvasóestet a föld alá rejtették, a felszínen mindenki meccset néz, a bálterem csupa fény, a hatalmas vetítővásznat nyári szellő bolondítja, röpülnek a focisták a labda után.
A költészet földalatti mozgalom.
A vendégsereg csendesen érkezik a vörösessárga nyálkás falak közé, mint egy csík fehér por a nedves orrüregbe.
Milyen szerencse, hogy zöld nyakkendőt kötöttem, mely pajkos fényt csempészve mocsárszín szemembe az egyetlen magányosan érkező hajadon köré csavarodik, asztalomhoz e lány így kívánkozik. A fekete után vöröset rendel, kacéran rázza szét kontyát s göndör fürtjeit vállamra ontja, hosszú lábait felhúzza, térde kivillan. Színésznő vagyok... – ragyogja, mintha nem tudná, hogy a játék már elkezdődött régen.
A fiatal költők csak mellékszereplők, de a darabot ők írják mégis, csemegézve itt a nagy költő oszló tetemén, bele-bele nyalnak, kivesznek színeket, hangokat, szavakat vagy csak betűket inkább, fekete-fehér fényképeket, mert a papír lassabban rohad, mint a hús.
A kötet nélküli költőnő J.A. zöldre érett nagylábujjkörmeit akasztotta füleire, úgy olvasta könnyekkel küszködve, önnön érzékenységétől delíriumba esve soha véget nem érő látomását, míg a közönség csendben ordított s a sok láthatatlan kéz versenyt kalimpált, hogy vörös ajkait elnémítsa végre. Végül a tenyerek inkább a fülekre tapadtak, mivel a nagyérdemű perverz örömét lelte a színpadon helyet foglaló többi ifjú poéta feszengésében és néma undorának kínlódva mosolygó arcában.
A moderátornő képzeletbeli távirányítójával váltogatta a csatornákat, költőről-költőre kapcsolt, közben emlékeztette a kedves nézőket, hogy az este folyamán minden műsor József Attiláról szól, de az előadókat ez nem zavarta különösebben. Talán ha olvasni tudnának, ha saját verseiket fel tudnák olvasni érthetően, ha megosztanák velem (mert végeredményben miattuk mentem el az estre) és nem csak odavetnék elém írásaikat, mint egy leszopogatott szalonnabőrkét, talán lett volna értelme.
Persze ez még csak az első két fogás volt, s aki hősként végigette a hideg zsír alatt sárgálló levest s a pörc nélküli csuszát, az megérdemelte a menüt záró desszertet, Rutkai Borit és a Specko Jednot, végre valami édeset és igazat, olyasmit mint jómagam, mert nekem legalább egy ember elhitte az est folyamán, hogy poézisre éhes ifjú vagyok.
Szili Eliz
(2008.06.17. kedd. GODOT IRODALMI ESTEK 6 – JÓZSEF ATTILA EMLÉKEST, REPETASAROK Kávézó (Bp, VI., Ferenciek tere, Curia. u. 2.) PERFORMANSZ JA2: Spanyolnátha (Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Puskás Balázs). FELOLVASÁS: Bajtai András, Czapáry Veronika, Király Levente, Pollágh Péter. BESZÉLGETÉS - MODERÁTOR: Györe Gabriella. Utána Godot Irodalmi Estek évadzáró buli: SPECKO JEDNO. Házigazda: Godot Galéria.)
