„Lehoczki, míg az asszony beszélt, kíváncsian méregette beesett arcát és valószínűtlen csont és bőr testét. Talán azért is tűntek nagynak Takóné keblei. „Na, azért a baba nem éhezik, hisz jut neki tej elég” – gondolta, és megpróbálta összeszedni magát.” – Kisslaki László novellája.

„– Ha majd jönnek a fináncok a nagylakattal, kérdezd már meg őket, Halleluja, édes egy komám, meddig megyünk még befelé.
– Te kérdezd meg, édes egy komám, a te újságíró barátaidat, hogy ők meddig engedik. A szemük világát! Ide most már egy se teszi be a lábát, mese vót, mese nincs.” – Kőrössi P. József novellája.

„Ettől kezdve szárnyalni kezdett a karrierem. A négyzet után egyenesen a szabályos nyolcszögre kerültem, ahol egy hatfős csapat élén húszkilós súlyokkal közlekedtem az átlók és az oldalszakaszok labirintusában. Rövidesen pedig már a legfeljebb tizenhárom oldalú szabályos poligonok bejárásának szaktekintélyeként tartottak számon.” – Magyar Csaba kisnovellái.

A délutáni égen néhány percig úgy rémlett, felhőgondolák eveznek, az alkonyat egy felhőkarcoló méretű pióca fogazott szája, s pillantok kérdése, beszippantja-e a földet.

„Ő maga is így ment fel a lépcsőn még késő délután, gondolja, ilyen könnyeden és gyanútlanul. Akkor még nem voltak sokan, utcai ruhában tengtek a kíváncsi turisták. A bejáratnál elkérték Sanyi útlevelét. Az előcsarnokban idősebb nők ültek csörömpölő játékgépek mellett, orruk előtt színes ábrák szaladtak, mindenféle gombokat nyomogattak és karokat húzogattak…” – Sárfi N. Adrienn novellája

„Arra ébredtem, hogy egy férfi áll mellettem. Rendőrruha volt rajta. Sírni kezdtem, a kövér asszonyt kerestem, de sehol nem láttam. Arra gondoltam, örökre itt ragadtam, nincs, aki hazavezessen.” – Döme Barbara novellája.

„Cápatámadás áldozatául esett úri kisasszony, akinek kifogják a gyilkosát, mindez megkoronázva egy rejtélyes robbanással. Ebből olyan riport, sőt riportsorozat fog kerekedik ki hamarosan, amelytől régen látott magasságokba emelkedik A Pesti Nap példányszáma.” – Részlet Benedek Szabolcs készülő regényéből

„Eszeveszetten nyomtam a ravaszt, nem tudom, meddig tartott az egész, éreztem, ahogy a hátamon végigcsurog a hideg verejték. Majd forróság öntött el, letéptem magamról a zubbonyt. Fölöttem tiszta volt az ég, hihetetlenül kék és fagyos.”

„– Egy nő keze lóg le az ágyról, nézzétek! – fedezi fel Mallarmé. – A könyv lapjain felébredt. Kijött a könyvből a hölgy. Arcán forró fények. Mintha ezért nem lenne megszokott az élet. És ferde a kinyílt kötet az amazon erotikus testtartása miatt. Takarjuk be a térképpel! Hadd feküdjön hanyatt!” – Kántor Zsolt novellája

Szinte a földre lökve engedtem el, ő meg azonnal átkarolta a lábamat és a térdemet kezdte csókolgatni. Harsány röhögést hallottam, aztán a művház ajtajának csapódását.

„– Ki fog véget vetni ennek az egésznek, ha mindenki, aki elégedetlen, elmenekül? –
morgott. Erre nemigen tudtam mit mondani, a haza fogalma nekem mindig is túl általános, megfoghatatlan volt, ha nem is teljesen üres.” – Orcsik Roland regényrészlete

„Ne vágj a szavamba. Tizenkettő évet éltem. Lelőtt egy ismeretlen, alkoholista elmebeteg, miközben hóembert építettem apával és anyával!” – Toroczkay András novelláját olvashatják

Még nem tudok addig elszámolni, amennyi fehér szőrszál van kedvencünk fején. Mostanában nem ugatja meg az erre járó babakocsikat, de a hangos gyerekeket sem. Egyre nyugodtabbnak tűnik. Mama azt mondja, most már olyan, mintha sose lett volna bolond.

az a csillár már ott lógott évtizedek óta, és csak néha porolta le valaki, csillogása régen nem vakíthatott el senkit. mindennap a koradélutáni időszak volt a csillárnézés és -vizsgálódás periódusa – a délelőttöket tulajdonképpen a megfigyelésre és precíz analízisre, a feljegyzések elkészítésére való felkészülésnek szentelte –, amikor az időjárástól persze függően viszonylag egyenletes és azonos fényviszonyok voltak.

„A sétálóutca teljesen üres, az eb immár fölfúvódott, és a talajtól nyolc-tíz centire lebeg. Kisvártatva már másfél méter magasságban van, mint egy spárgával az oszlophoz kötött, fekete lufi, vékony görcs-lábakkal…” – Nagy Zopán regényfolyamának újabb része.

„Nagyanyám is ott állt a lépcső alatt, negyvenhárom februárjának közepén, és huzigálta ki sorra a kottákat a kék mappából, hogy amikor a villamosra felszáll, a Goldberg-variációk legyen legfelül, azt akarta elzongorázni fejben, míg a hegy alá ér, de akkor, ahogy kihúzta az egyik öreg papírfedeles kottát, kiejtette a kezéből, és ahogy utánakapott, kirepültek a Goldberg-variációk a térre…” – Részlet Péntek Orsolya Dorka könyve című, készülő regényéből.

„Tudjuk, vegyészmérnök vagy, méghozzá a jobbak közül. Allah nem engedheti meg, hogy a tudásod, a tehetséged veszendőbe menjen. Nem azért tanultál éveken keresztül, hogy egy ilyen szeméttelepen alamizsnát koldulj” – Bányai Tamás novellája

„Percek teltek a karosszékben, hol a tengert figyeltem, hol a képet. Aztán fölálltam. Ami akkor történt, leírhatatlan. A fölismerés mindennél emberibb érzése töltött el. A lényeg, amiért vagyok.” – Podmaniczky Szilárd novellája

Budapest nyolcadik kerületének mélységeibe szállhatunk alá Pál Dániel Levente novellasorozatával. Az írás szigorúan csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott!

„Nos, a negyedik utas a Napkirály háromszáz évvel korábbi kiejtésével beszélt, ráadásul ódivatú választékossággal és nyelvtani szerkezetekkel. Amire nem lehetett magyarázat, hogy egy eldugott kanadai faluban nevelkedett, mivel a fülkébe való belépésekor szertartásosan lekezelt külön mindegyikünkkel, bemutatkozott, hogy Ibrahimnak hívják, és hozzátette, hogy egyébként »Konstantinápolyban vala lakása«, vagyis hogy valódi isztambuli török.” – Részlet Kun Árpád ősszel megjelenő regényéből.