A délutáni égen néhány percig úgy rémlett, felhőgondolák eveznek, az alkonyat egy felhőkarcoló méretű pióca fogazott szája, s pillantok kérdése, beszippantja-e a földet.

„Ő maga is így ment fel a lépcsőn még késő délután, gondolja, ilyen könnyeden és gyanútlanul. Akkor még nem voltak sokan, utcai ruhában tengtek a kíváncsi turisták. A bejáratnál elkérték Sanyi útlevelét. Az előcsarnokban idősebb nők ültek csörömpölő játékgépek mellett, orruk előtt színes ábrák szaladtak, mindenféle gombokat nyomogattak és karokat húzogattak…” – Sárfi N. Adrienn novellája

„Arra ébredtem, hogy egy férfi áll mellettem. Rendőrruha volt rajta. Sírni kezdtem, a kövér asszonyt kerestem, de sehol nem láttam. Arra gondoltam, örökre itt ragadtam, nincs, aki hazavezessen.” – Döme Barbara novellája.

„Cápatámadás áldozatául esett úri kisasszony, akinek kifogják a gyilkosát, mindez megkoronázva egy rejtélyes robbanással. Ebből olyan riport, sőt riportsorozat fog kerekedik ki hamarosan, amelytől régen látott magasságokba emelkedik A Pesti Nap példányszáma.” – Részlet Benedek Szabolcs készülő regényéből

„Eszeveszetten nyomtam a ravaszt, nem tudom, meddig tartott az egész, éreztem, ahogy a hátamon végigcsurog a hideg verejték. Majd forróság öntött el, letéptem magamról a zubbonyt. Fölöttem tiszta volt az ég, hihetetlenül kék és fagyos.”

„– Egy nő keze lóg le az ágyról, nézzétek! – fedezi fel Mallarmé. – A könyv lapjain felébredt. Kijött a könyvből a hölgy. Arcán forró fények. Mintha ezért nem lenne megszokott az élet. És ferde a kinyílt kötet az amazon erotikus testtartása miatt. Takarjuk be a térképpel! Hadd feküdjön hanyatt!” – Kántor Zsolt novellája

Szinte a földre lökve engedtem el, ő meg azonnal átkarolta a lábamat és a térdemet kezdte csókolgatni. Harsány röhögést hallottam, aztán a művház ajtajának csapódását.

„– Ki fog véget vetni ennek az egésznek, ha mindenki, aki elégedetlen, elmenekül? –
morgott. Erre nemigen tudtam mit mondani, a haza fogalma nekem mindig is túl általános, megfoghatatlan volt, ha nem is teljesen üres.” – Orcsik Roland regényrészlete

„Ne vágj a szavamba. Tizenkettő évet éltem. Lelőtt egy ismeretlen, alkoholista elmebeteg, miközben hóembert építettem apával és anyával!” – Toroczkay András novelláját olvashatják

Még nem tudok addig elszámolni, amennyi fehér szőrszál van kedvencünk fején. Mostanában nem ugatja meg az erre járó babakocsikat, de a hangos gyerekeket sem. Egyre nyugodtabbnak tűnik. Mama azt mondja, most már olyan, mintha sose lett volna bolond.

az a csillár már ott lógott évtizedek óta, és csak néha porolta le valaki, csillogása régen nem vakíthatott el senkit. mindennap a koradélutáni időszak volt a csillárnézés és -vizsgálódás periódusa – a délelőttöket tulajdonképpen a megfigyelésre és precíz analízisre, a feljegyzések elkészítésére való felkészülésnek szentelte –, amikor az időjárástól persze függően viszonylag egyenletes és azonos fényviszonyok voltak.

„A sétálóutca teljesen üres, az eb immár fölfúvódott, és a talajtól nyolc-tíz centire lebeg. Kisvártatva már másfél méter magasságban van, mint egy spárgával az oszlophoz kötött, fekete lufi, vékony görcs-lábakkal…” – Nagy Zopán regényfolyamának újabb része.

„Nagyanyám is ott állt a lépcső alatt, negyvenhárom februárjának közepén, és huzigálta ki sorra a kottákat a kék mappából, hogy amikor a villamosra felszáll, a Goldberg-variációk legyen legfelül, azt akarta elzongorázni fejben, míg a hegy alá ér, de akkor, ahogy kihúzta az egyik öreg papírfedeles kottát, kiejtette a kezéből, és ahogy utánakapott, kirepültek a Goldberg-variációk a térre…” – Részlet Péntek Orsolya Dorka könyve című, készülő regényéből.

„Tudjuk, vegyészmérnök vagy, méghozzá a jobbak közül. Allah nem engedheti meg, hogy a tudásod, a tehetséged veszendőbe menjen. Nem azért tanultál éveken keresztül, hogy egy ilyen szeméttelepen alamizsnát koldulj” – Bányai Tamás novellája

„Percek teltek a karosszékben, hol a tengert figyeltem, hol a képet. Aztán fölálltam. Ami akkor történt, leírhatatlan. A fölismerés mindennél emberibb érzése töltött el. A lényeg, amiért vagyok.” – Podmaniczky Szilárd novellája

Budapest nyolcadik kerületének mélységeibe szállhatunk alá Pál Dániel Levente novellasorozatával. Az írás szigorúan csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott!

„Nos, a negyedik utas a Napkirály háromszáz évvel korábbi kiejtésével beszélt, ráadásul ódivatú választékossággal és nyelvtani szerkezetekkel. Amire nem lehetett magyarázat, hogy egy eldugott kanadai faluban nevelkedett, mivel a fülkébe való belépésekor szertartásosan lekezelt külön mindegyikünkkel, bemutatkozott, hogy Ibrahimnak hívják, és hozzátette, hogy egyébként »Konstantinápolyban vala lakása«, vagyis hogy valódi isztambuli török.” – Részlet Kun Árpád ősszel megjelenő regényéből.

Egy ilyen nagy teremben tervezem a dolgot, lesz az ajtón egy függöny, olyan, mint a színházban. Arra felírom nagy gótikus betűkkel, hogy kultúrember, kultúrkörnyezet, aztán ahogy belépsz, a terem közepén lesz egy installáció, mert abban most nagyon benne vagyok.

Egy író élete mindig izgalmas, sőt az utóbbi időben igen kelendő termék. Ritkán fordul elő, hogy élő alkotó naplórészleteinek közreadásával olyan közel engedi magához az olvasót, mint Lanczkor Gábor. Az ő mindennapjaiba nyújt betekintést a 2015 őszén írt szöveg.

Lopakodva haladt a sírok között. A kripta ajtaja nem volt bezárva. Felfeszítette a gránitlapot, lihegve húzta ki az apró koporsót, kivette belőle az urnát.