medvék, hiénák grasszálnak
valami történik a világban
tél-csillag maradék népe fázik
zúzmara száll szívére a hazának
(Tóth Erzsébet)

 

hiába giccses, azt hittem, örök
az erő benne – de eltörött
(Rónai-Balázs Zoltán)

 

 

 

FENYVESI OTTÓ

TÖRTÉNÉS: 2011. JANUÁR. VERS.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÓTH ERZSÉBET

TÉLI ÁLOM

 

 

 

 

 

 

 

 

 

eressz rám álmot, jó Uram
sötét és mély legyen, mint a sír
ne tudjak kibújni belőle
mert amit látok förtelem

csúf, bánatos napok múlnak
szurkos-fekete fellegek mögött
valami történik a világban
párnáim közül is látom

szegény, tehetetlen felhők állnak
nem bírják vonszolni a füstöt
a kormot,  a benzingőzt,  a szennyet
bénultan nézem őket

halottaim szemével a szememben
kibomlott a zsák, a rózsa télikabátja
hó sincs rajta, hogy megvédje
hogy bírja így ki tavaszig

engem betakart pillantásával valaki
nehogy megfagyjak májusig
valami történik a világban
nincs nap, amire várjak

új ruhát vegyek magamnak
csillogó kontyba fonjam a hajam
vendég, akinek főzzek
akire vártam, nem jött

hiába csönget, aki csönget
omlik alá a csókvár
mozog a föld alattunk
arrébb csúsznak a tanyák

omlanak hegyek, löszfalak, várak
omlik az iszap, a láva
szeméttel megrakva gurul a babakocsi
rég nem volt kisbaba benne

valami történik a világban
ország almája férges
falucskák süllyednek a földbe
úsznak a semmi felé

jázminos, narancsos, bársonyos
félig meg félig se forradalmak
valami történik a világban
egyetlen lélegzetéért milliókat kap valaki

nekünk nincs pénzünk buszra
felhők közt acélbogarak, testemen piócák
magamra öltöm nyöszörgésem
verseim ékszerdoboza pattog

megcsúszik a rózsatrón
költözöm kőrózsámhoz
félrever betonszívem
omlik az életem vára

medvék, hiénák grasszálnak
valami történik a világban
tél-csillag maradék népe fázik
zúzmara száll szívére a hazának

 

 

RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN
 

A NAGYAPÁM

 

(Született Mezőbikácson,
szabólegény lett Váradon,)

(a zsidóval vásározni jártak,
mert eladni tudott, de varrni nem nagyon,)

(Hitlertől megkaptuk Erdélyt,
beállt Horthy-önkéntesnek,)

(letudni a katonaságot
”Ki gondolta, fiam, hogy ez lesz?”,)

(Orosházára helyezték,
kiképezni a hazának,)

(találkozott egy kimenőn
a Karády-frizurás nagyanyámmal,)

(egybekeltek, kivitték a frontra,
szerették egymást ritkás levelekkel,)

(az oroszok átlőtték a combját,
valahol a Bihari hegyekben,)

(felgyógyult és Szálasi mancsa
hajtotta volna a Faterlandba,)

(hogy meghaljon ott, mint végső védelem, -
lelépett, két hétig bujkált egy árteren,)

(derékig vízben és kertek alján,
barátjával így szöktek, aztán)

(civil ruhát és kenyeret
adtak „rendes emberek”,)

(hazaért, ám hozott magával
egy tüdőgyulladást is,)

(tán öt hétig feküdt a lázban,
újra kellett tanítani járni,)

(addigra megszületett anyám,
még háborús gyerek,)

(„felszabadultunk” (vagy megszálltak? -
örültek, hogy vége, nem tűnődtek ezen),)

(nádat fonni járt,
hogy a családja legyen mit egyen,)

(merő seb lett tőle a keze,
de szerzett egy Singer varrógépet,)

(műhelyt bérelt és pokrócból
kabátokat varrt, s már jobban éltek,)

(bővítésen tűnődött, de hirtelen
kifényesedtek a szelek,)

(hűvösen, gyorsan,
elfújtak műhelyt és terveket,)

(állt ott, ahol a part szakad,
de nem sokáig ámult, hogy a Nagy)

(Történelem megint kibabrált vele,
mint „szegényparasztok gyereke”)

(állást kapott a Járműboltban,
motort árult és alkatrészeket,)

(jó kereskedő volt
és „jó” volt a családja,)

(boltvezető lett,
beléptették a pártba,)

(s ő nem árulta el senkinek,
hogy nem érdeklik a rendszerek,)

(nem volt ellenálló,
de a segédjét hiába)

(mondták osztályidegennek,
ha értett a motorokhoz,)

(„Azok nehéz idők voltak, fiam…,
féltünk és mindenki szegény volt…”,)

(akkortájt született keresztapám,
várták, hogy majd jobb lesz,)

(de mások már nem várták,
kivágták a zászlóból a címert)

(és a lyukon át, dühével együtt,
kitört az ország,)

(rettegtek akkor, azt mondta,
főleg éjjel,)

(mert a harag: harag,
és mi van, ha nem tesz kivételt?,)

(mégis nappal jöttek,
becsöngettek a kertkapun érte,)

(ott állt géppisztollyal egy tanulója,
mögötte platónyi forradalmár,)

(”Jó napot, Józsi bácsi!” – mondta
és elkérte a benzinraktár kulcsát,)

(mert Komlós felől az orosz tankok
jöttek, s a molotov-koktélhoz)

(benzin kellett,
a nagyapám bement és kihozta,)

(másnapra ott
vége volt a forradalomnak,)

(így nem lett hős egyik oldalon sem,
de hát nem is született annak,)

(dolgozott tovább,
a szelek lágyultak, fakultak,)

(építette a szocializmust,
az ÁFÉSZ-klubban röhögtek titokban:)

(”Amit rakunk estig…”,
de azért csak rakták)

(és május elsején vonultak,
beiskolázták, a gyerekek nőttek,)

(miattuk mégse váltak el nagyanyámmal,
meccsekre járt, pocakot eresztett,)

(elismerték és jól élt a családja,
igazgatóhelyettes lett a Csillag Áruházban,)

(”nagy emberek” veregették vállon,
és persze protekciózott,)

(szerzett anyámnak lakáskiutalást,
akkoriban ez nagy dolog volt,)

(már én is éltem,
mikor kinevezték igazgatónak,)

(és ötvenesként végre révbe ért,
nem volt sokáig ott,)

(egy központi határozattal
leváltódtak a régi káderok,)

(nem gyűjtött vagyont
és a tétlenséget se bírta,)

(elment leltár főellenőrnek,
hála a „kapcsolatoknak”,)

(végül csak nyugdíjba küldték,
inni kezdett,)

(nézte, hogy növök,
és a gyerekei öregednek,)

(a levegőben, langyos pelyhekben
reformok szálldostak,)

(s a valahai párt
átalakulgatva, lassan retirált,)

(mert recsegett a nagy szovjet-világ -
ő legyintett és Bécsbe járt)

(műszaki cikkért, meg „törökbe”, bőrért
egy barátjával, akinek)

(volt egy használt folkszvágenje,
s azért, mert ezt lehetett,)

(e kis „boltoknak” örült
és csinálta, míg ment a seft,)

(s mikor ország-felfordulva
rendszerváltás potyogtatta szét,)

(mi volt még maradék diktatúra -
nem érdekelte: „Mit kezdjek újra?)

(Ha húsz éve lett volna, talán
vállalkozunk, fiam, de már)

(későn jött nekem…”-
ezt mondta és tovább borozgatott,)

(tehette, jó nyugdíja volt
és munkát is vállalt egy asztalos-üzemben,)

(mert szívós volt, mint a generációja,
75 évesen odébb rakta)

(nyögés nélkül a cementes zsákot
egy építkezésen,)

(s a szememben, mint egy oszlop,
tartotta a családot,)

(hiába giccses, azt hittem, örök
az erő benne – de eltörött,)

(egy agyvérzés után, bár még biciklizett,
nem ment messze már,)

(s kis bácsikaként látták
a szomszédok, kocsmába menet,)

(újra szél ütötte, túlélte valahogy,
totyogott, szenilis lett és parkinzonos,)

(aztán nem ismert már meg minket,
és végleg leépülve)

(elmúlt, mint a kor, amihez tartozott.)

 

A versekhez Szalai Szilvia tusrajzát és egy ismeretlen amatőr fényképét társítottuk