Ugrás a tartalomra

Gulág az egész világ...

...fogoly benne minden férfi, minden nő. Ez az átkondicionált idézet remélhetőleg nagyobb eséllyel torzítja, teszi megfelelő formába az ötszáz oldalas nagyregényt, mint bármi más. Én kb. úgy érzem magam, mint akinek lemezformáló gumikalapáccsal a fejére vertek nyolcat.

 

 

Gulág az egész világ 
 

   A történet egy – a kínai Kulturális Forradalom (1971–74) idején eszmélő – kislány és szülei életét adja elő olyan formában, hogy az olvasó számára egy időre még a kontrollhiteknek is vége (hogy esetleg, hogy tán mégis, bármiféle ideológia, akár győztes, akár vesztes, alapjáraton ért volna annyit, mint amennyi fájdalmat a korporációs testületek a birodalom kisembereinek okoztak). A történet egyszerű emberi történet. A politika, engedve a vélt történelmi időszerűségnek, bekeményít. Az ember, az alattvaló, a porszem pedig arra teker, amerre a mindenható politika, a Nagy Kormányos, mindenki Apja, Anyja, Szeretője – Mao Ce Tung köznapi neve – sodorta. (Mennyivel konstruktívabb és emberibb így, nem durván bele az alattvaló képébe: a Kárpátok Géniusza, nem?) És igyekszik. Igyekszik túlélni, fönt maradni, levegőt kapni. A célnépesség számára két lehetőség adódott. Vagy élére állnak helyileg a meghirdetett, hetente új részműsorral bővülő Kulturális Forradalomnak, vagy pedig passzivitásukkal, húzódozásukkal azt bizonyítják, belesodródtak a burzsoá szellemiség „uszályába”. Ami több éves vidéki kirándulást jelentett. Akinek nem volt szerencséje, mire észbe kapott, már a rizstermelés paraszti hagyományait tanulmányozta. Hősünk – Lian kisasszony – szülei a célnépesség közé, köztük is az első, nem kimondottan szerencsés milliók közé tartoztak.

   Egy mondat az elfelejtett Kulturális Forradalomról: minthogy a mi Nagy SZU Testvérünk és Kína az adott időszakban külön úton támadták a kommunizmust, maoistának lenni Magyarországon nem jelentett kiváltságot, alig tudunk valamit a közép-európai méretekben elképzelhetetlen rombolásról, amelyet Kulturális Forradalomnak nevez a pártsajtó. A KultForr olyan kasztcserét kódol, amelyben a felső rétegek lekavarodnak a latrina aljára, a lentiek fel. Magyarán, az értelmiséget, mint imperialista szellemiséggel átitatott „liberálburzsoát” lezavarni a bányába, a rizsföldekre etc., a parasztot, mint érintetlen elmét, amely az első pillanattól fogékony a maoi szellemiségre, felhozni. A dolog technikailag ismert, bármikor ismételhető, lepróbált darab. A kambodzsai főpróba kínai instrukciók szerint, remek eredménnyel azt bizonyította, az emberrel minden megtehető, csak kell legyen egy határozott, összeszokott kis csapat, akik megváltoztatják a nap forgását. Ilyesmi a múlt század magyar történelméből is ismert, Hortobágy néven.

   Kínáról és az egész Mao Ce Tung nevű ingertárgyról tudunk ezt-azt. Tudjuk – példának okáért – hogy évi ezer (egyezer – 1000) szűzlány volt a menüje a kínai császárok hagyományának megfelelően, így akarván megszerezni az örök élet lehetőségét. Pekingben külön alminisztérium foglalkozott a lányok (és a tartalékok) felhajtásával, felvásárlásával. Külön osztály szervezte, sokasítotte és nevelte a különleges kínai szarvasbikákat, amelyek porrá őrölt agancsával tuningolta magát potenciálisan magát a Nagy Kormányos. A Jangce-úszás is hasonló cél érdekében történt.

   A kötet minden ízében keleti. Nem tudhatni, a fordító miképpen oldotta meg, hogy a magyarban használatos analógiák, szimbólumok szinte soha nem jelennek meg eredeti formájukban, mégis világos, tiszta és termékenyítő a szöveg. A kötetre a finom részletek jellemzők. Finom, cizellált, a kínai népnyelvből, a kínai mondások és szólásokból táplálkozó képes beszéd. Köztük, hogy azért az olvasó meg-megálljon, a hírhedett kínai Bibliából, a Vörös Könyvből való elképesztő idézetek.

   Lulu Wang idegen hangszínekkel és hangsúlyozással teremtett távoli világa mégis könnyen belakható hely. És ez nem pusztán annak köszönhető, hogy a „polgár” és a hatalom viszonyát nem nehéz felfogni (1989, de 2000 után sem sem), hanem a regény némi romantikus mázzal kevert emberi prioritásainak. Lulu Wang pontosan tudja, amit a kislány Lian is tud. Nevezetesen, hogy a kínai kultúra és szellemiség tízezer éve hordoz ugyan borzalmakat, de a Kulturális Forradalom évei tömegében semmiség a tízezer év hagyatékához. És azt is tudja: „Vangsi bukan huisoui.” Magyarul: „Ne fordulj viszsza, mert mögötted leskelődnek a múlt szörnyűségei.”

Onagy Zoltán

 

Lulu Wang: Tavirózsa színház
Trívium Kiadó
489 oldal, 1990 Ft

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.