Bella István-díjasok antológiáját mutatták be egy jó hangulatú esten a Magyar Írószövetségben, ahol a megszólaló költők mind megemlítették a díj közösségkovácsoló erejét. Az est végén azt is megtudtuk a díj névadójának feleségétől, hol tartotta otthon Bella István a maga elismeréseit.

Október 24-én a Nádor Kávézóban Novák Valentin, a Kelemen Kör vezetője beszélgetett Debreczeny György költővel idén megjelent, Nincs karácsony című kötetéről.

Az egyik médium a fotó, és az általa rögzített kép, a látható világ „objektív” határa. A másik a ráhelyezett felülírt gesztus, a szubjektum belső képe. Létrejön-e a metszéspontban ez által valamilyen önálló entitás, vagy a közlési szándék keretein belül marad a megteremtett többlet? – Tandori Dezső, Bella István, Lator László és Kassák Lajos verseivel

S mert kívül gyakran elidőz,
kihordja lassan, ami kincs,
s összegyűlik benne a fény,
a végtelen megtartó titka.

​​​​​​​Én azért nem így. Lehetne így is, de nem így. A nyolcvanas évek végén (kilencvenesek elején?) fogok egy gesztust a Bajza utcában, a részeg Szervácot takarja be a mozdulat, a tekintet, védelmileg. Arra gondolok, Bella jó ember. Szervác eddigre valójában elvész, kipofozza magát az aktuális irodalmi tájból, terhére szinte minden korábbi barátjának, beledermedve a piros (kannás) nagyfröccsökbe, a kilátástalanságba, reménytelenségbe, beteges gyanakvásba. Hazakeveredve Bellát olvasok.

 A bőség zavara - augusztus