Csak azt tudod, hogy valami hiányzik. Akik
részt vettek, nem szólnak hozzá; nincsenek már
itt. Még elhúzódik a búcsú; a folyosó végi
szobába nem léptünk be.

Minden sarokból nyugtalan hang. Középen
ült a közönség, hallgattak és figyeltek,
legalább százszor láttuk egymást viszont.

„úgy akarok beszélni, ahogy
egy kőműves szokott. Nem a szépségről, most
nem babra megy a játék... Nem vágyom többé
arany maszkok mögé rejtőző Költészetre”

Új rovatot indítunk Láthatár címmel, amelyben műfordításokat közlünk. Elsőként Alan Britt amerikai költő verseit olvashatják Sohár Pál fordításában.