A szerző remek tehetséggel gyúrja egybe a történelem valódi eseményeit, helytörténeti ismereteit, a korból fennmaradt pletykákat az elbeszélések megoldandó eseteivel.  Csabai olyan érzékkel képes mesélni, életben tartani a különböző narratívákat, hogy az olvasót cseppet sem zavarja a nyomozások időleges felfüggesztése, sőt olybá tűnik, ezek inkább csak ürügyül szolgálnak egy náluknál fontosabb, ki nem mondott történet elmeséléséhez. – Vincze Ildikó írása

A Testhez címet viselő kötet igyekszik minél több módon, sokoldalúan megragadni a test ábrázolását és értelmezését, ehhez jól alkalmazkodik az alcímben is feltüntetett két műfaj (óda és legenda), melyek érezhetően, bár kissé talán túlságosan is el vannak szeparálva egymástól, stílusukat és gesztusaikat tekintve. E sokoldalúságot jól alátámasztja a kötet precíz szerkesztése is: a különböző értelmezések arányosan és következetesen haladnak egymás mellett a verseken keresztül, kapcsolódási pontjaik pedig szintén átláthatók. – Bondár Zsolt írása

Hogy jó regény-e Az utolsó magyartanár feljegyzései, nem tudom. Hogy akar-e egyáltalán regény lenni, az sem bizonyos. Hogy kegyetlenül, önmarcangolóan őszinte szöveg, abban azonban bizonyos vagyok. Egy olyan magyartanár – olykor dühös és tehetetlen – töprengései ezek a szövegek (másképpen szólva: ez a szövegáradás), aki tisztában van vele, hogy amiként eddig volt, úgy nem mehet tovább az irodalomtanítás, mert különben az is elveszik hamarost, ami ma még „maradék”-ként velünk van az elmúlt évszázadok irodalmából. – Fűzfa Balázs recenzióját az Irodalmi Jelen vitaindítónak szánja.

A világot berendezem kedvem szerint, elhelyezem dolgaimat, hogy szépek legyenek, mutatósak, de még mindig ott leszek én, mint a legnagyobb átpoetizálhatatlan világ. Ekkor fogom elővenni Halmosi Sándor kötetét, és elolvasom a Mert a bántás sem örök című verset. Nem azokat, amelyek a hétköznapi csoda idillikus megvalósításáról szólnak, nem a szerelemvárásról fogok olvasni, hanem ehhez a csendes imához lapozok. Mert ekkor, mikor a valósággal úgy, ahogy elbántam, ekkor fordulok önmagam felé, ekkor kezdek el imádkozni Istenhez, mert a befelé fordulás: imádkozás. – Csoknya Sándor írása

Kukorelly önéletrajzi és fiktív, vallomásos és szerepjátszó, provokatív és extravagáns, látszólag kérkedő, valójában azonban segélykérő elemekkel vegyes költészetében – még ha szégyellősen takargatja, tagadja is – ott munkál egy kibontakozóban lévő nagy író morális mentalitása és esztétikai ereje.  – Csibra István kritikája

 
A tudományos élet intrikákkal teli, zavaros viszonyai közé csöppen be az egyetemről a történet hőse, Kertész Zsolt, a fiatal, még kristálytiszta tudományról álmodozó biológus. Az ő, néhol teljesen naiv kérdésein keresztül pillanthat be az olvasó a mára iparszerűen űzött tudomány belső működésnek visszásságaiba. – Mádai Nándor írása

 
Georges Coma, a könyv hőse egy nap azt veszi észre, hogy az utcán mindenki felismeri. Ezt nem tudja mire vélni, hiszen ő nem tett semmit, amivel kiérdemelhette volna e figyelmet. Annak érdekében, hogy kiderítse, miért lett híres, a lexikonokban kezd keresgélni – Kovács Flóra írása

 
Horváth László Imre könyve igazi városkönyv, az urbánus lét szilárd állapotának lúgja, melyben a feloldást, feloldódást kapja meg az olvasó. Eligazodásképp szolgál az elhagyatott utcákon sétáláshoz, a megfelelő lelkiállapot kialakításához, hogy az, aki a kezébe veszi a könyvet, használati utasításként forgathassa. Megtanít élni? Talán. Szabálygyűjtemény, verssé tördelve – Ayhan Gökhan kritikája
 

 
A gyaloglás nemcsak az önmagunkra figyelés tere és ideje, hanem „a kételyek születési helye és ideje” is, melynek során szembenézünk saját magunkkal, megfogalmazzuk kérdéseinket, és azokra megpróbálunk válaszolni. – Vígh Imre írása

Az Irodalmi Jelen szubjektív (2010. 31. heti) TOP10-es ajánlója három kategóriában a 2010-ben megjelent kötetekből.

Költészet:

1. Szentmártoni János: Ballada hétköznapi díszletekkel (Stádium)
2. Juhász Ferenc: A gyermekkor csontváza. Új versek 2006-2010 (Kossuth)
3. Zsombok Tímár György: A tenger szociológiája (Stádium)
4. Magyari Andrea: Sztori (Tipp Cult Kft.)
5. Tamás Menyhért: Alkonyút (Égha

„Angolos tapintatot, németes precizitást, amerikai agilitást keres a tettek mozgatórugóiban, míg lassan, a napok teltével rájön, hogy ez nem a monopoly és a ki nevet a végén, hanem egy egészen más társasjáték más szabályokkal, amiben mindenki egyszerre nevet és egyszerre sír, egyszerre győz és egyszerre veszít, de bármelyik történjék is, a legfőbb nyeremény, amely mindenkit megillett, hogy soha nincs egyedül.” – Laik Eszter írása

 
A valós családi helyzetekbe abszurd jelenetek keverednek, nem gyengítve, hanem talán erősítve is a valóság súlyát. Hiszen a háború önmagában értelmetlen, mint ahogy a szituációk is. Felfoghatatlanok és a végletekig torzak. – Pál-Kovács Ramona írása

„A megfordítással azonban nem a részesei lettünk az előadásnak, hanem olyan legitimált kukkolói, akik nemcsak a történésekbe, hanem annak megalkotásába is betekintést nyerhettek. Mindemellett nemcsak magának a működési folyamatnak a kilesőivé, illetve tudóivá váltunk, hanem – akárcsak Harlekin szerelme, Pieretta a tükrön keresztül – mi is átkerültünk egy másik oldalra: a valóságon túlra.” – Bencsik Orsolya írása