Van a kortárs japán irodalmi szövegekben valami számunkra elképesztően hidegvérű magabiztosság. Nehéz figyelmen kívül hagyni ilyenkor a tényszerű állítások és az impressziók forgatagának összefésülésének meddő kísérlete közben bizonyos nemzetkarakterisztikai sejtéseket. Pedig ilyen veszedelmes vidékre csak akkor tévednék, ha tudnám, hogy egy olyan mesterdetektív vigyázza lépteim, amilyen eddig leginkább a viktoriánus korabeli angolszász irodalomból nőtt ki.

Gárdos Péter az Uramisten, Szamárköhögés, Hajnali láz című filmek után, utolsó filmjének, a szülei szerelmének igaz történetét feldolgozó Hajnali láznak sikeres regényfeldolgozását követően már nemcsak filmrendezőként, de íróként is nagy népszerűségre tett szert. A Semmelweis Ignác rövid boldogsága immáron ötödik, pontosabban szólva negyedik regénye (Hajnali Láz, Királyi játék, Hét mocskos nap, átdolgozva: Szemérmetlen történetek).