Nemrég Erdélyben jártam egy költői fesztiválon, s megragadta a figyelmemet egy igen eredeti verseskönyv: Pǎsǎrile timpului meu (Időm madarai). A szerzője Valeria Bilţ, ismert költő és irodalomtudós a jelenkori román irodalomban, aki több műfajban is alkot. A kötet egységes szerkezete s benne a madármotívum kiemelt szerepe bizonyosan kedvelt témája lesz a közeljövő irodalomtörténészeinek.

Nyelved nem ismer engem
nem érzed vágyálmaim mint azok érzik akik varázsgombát ettek

Nyílnia kellene egy ajtónak a ház mögé
a virággal elárasztott kertbe
ahová kitehetjük anya foteljét
mert kínnal-bajjal jött fel idáig

újból a fényképeinkről álmodtam.
ott voltál az idővonal között.
te engem néztél,
és én titokban elvettem arcodat...

Lehet, hogy a nagy emlékek elnyelik a kicsiket,
és csupán puszta villogás marad körülöttük.

Késő már,
hogy bármit is mondjak az erkölcsi árról,
arról, hogy mit akarok,
vagy mit nem akarok.

Az igazi betűk
fekete méhek
a szövegben
sorokba rendeződnek

Gheorghe Vidican

Gyökerek