Fellinger Károly: A tojásfa
Ülök a kenesei strandon, köröttem gyerekek és felnőttek. Kezemben Fellinger Károly legújabb verseskötete. Ránézésre egyértelmű: gyerekeknek szánt gyűjtemény. Minden oldalon a vers mellett gyönyörű illusztráció: Király Anikó művei. S arra gondolok, milyen jó lenne, ha ez a könyv sokak kezébe kerülne. Mert kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes olvasmány lehetne. Nemcsak a kenesei strandon…
És tudom azt is, hogy költőnk a Felvidéken gyakran jár iskolákba, hogy ott rendhagyó órákon népszerűsítse a költészetet. Ő is azon jeles poéták közé tartozik, akik fontosnak tartották/tartják, hogy verseikkel meghódítsák a legifjabb korosztályt is. Miként pl. Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Bella István, Varró Dani vagy Lackfi János és mások tették, és teszik. Jól látja a lényeget Tamási Orosz János, akinek a hátlapon levő ajánlása szerint:
„Fellinger Károly gyerekversei úgy szórakoztatnak, bűvölnek el bennünket, hogy alig vesszük észre: olvasásuk közben belénk kúszik a töprengés. A tojás valóban a teremtés bölcsője? A világ egy kozmikus tojásból keletkezett?” Igen, ilyen messzire vihet bennünket a képzelet a líra segítségével.
A költő korábban is számos kötetet írt gyerekeknek, de talán ebben a tekintetben is a legkiérleltebb ennek a kötetnek a hangja. Más ez a hang, más ez a stílus. A költőé, aki korábban pl. a svéd gyerekversekkel rokon szellemben is szólt, a másutt is érvényes sokszínűség jegyében. Itt nyelvi játékok hosszú sora jelenik meg magyaros ritmusú költeményeiben, tökéletesre csiszolt formában. S ha Kányádi Sándor szerint az a vers, amit mondani kell, akkor ez most hatványozottan igaz A tojásfa verseire. Remélhetőleg hallhatók lesznek különböző versmondó versenyeken is!
„…a mesében mindent lehet…” – olvassuk a kötetnyitó Varázssíp egyik sorában, s közben eszembe jut Kalász Márton emlékezetes miniatűrje: „…A versekben mindent szabad…” (Négy sor) S a Fellinger-versben ezek a sorok a megelőzőek: „Síppal, dobbal nem lehet / verebet sem fogni, / elriasztod azon nyomban, / szól padtársam, Boldi…” Igen, ez a különbség a valóság és a művészet között. Akkor is, ha egy mű a valóságot ábrázolja. Arisztotelész óta valljuk, hogy a költészet arról szól, ami megtörténhetett. És itt a „het” a lényeg. Fellinger Károly is jól tudja ezt, és „varázssípja” oly sok szépséget hoz nekünk. Népdalhatások érvényesülnek strófáiban, hitelesen szolgálva modern mondandóját. Ami a meseelemeket illeti, azok is vannak bőven. (Boszorkány, sárkány, királylány, stb.) És megjeleníti a népszokásokat, pl. a csallóköziekét, így találkozunk többek között a Luca-nappal is. Hiszen azt is tudjuk róla, hogy szülőföldje néprajzát, népéletét, a gazdag hagyományt is jól ismeri, és szerencsésen épít be számos elemet lírájába.
Színes a tematikája, gazdag a nyelvezete. Természetesen a csodák világa sem maradhat ki a kötetéből. Miként a realitás sem, így előszeretettel gazdagítja a családi líra értékeit is. Megjeleníti a nagyapa színes egyéniségét, aki pl. híres horgász, de „nem lakik jól / hallal soha…”, és vele kapcsolatos költőnk lakóhelyének, Jókának az említése is: „…Látja mind a városokat, / de Jókának hűlt a helye, / nem fekszik a térképen se, / Galánta, Szenc kiszúrt vele…” (Jó éjszakát!) Másutt lánynevekkel játszik, tele ötlettel. Szereplők lesznek az állatok is. Ahogy ez a gyermekversekben szükséges. Lélektanilag példásan helyezkedik bele a lányok és fiúk világába, és érti természetüket, életkori jellemzőiket. A kicsikét és a kamaszokét egyaránt.
S van úgy, hogy kikacsint a felnőttek világába. Bár Repülőszőnyegen száll a vasorrú boszorkány, de a „vaksors” említése mintha kissé elütne a gyermekvers világától. Ám nemcsak ezért olvashatják idősebbek is élvezettel ezeket a verseket. Hasonlóképpen fontos a tojásmotívum gyakori megjelenése ebben a könyvben. Természetesen a Tamási-ajánlóban idézett dolgok tekintetében, ám abban is, hogy a tojás a termékenység szimbóluma is ősi idők óta. A mondandó mélyrétegei sem jelentéktelenek a legtöbb műben. A természeti elemek hasonlóképpen. A virágok, a madarak, a szél vagy éppen az orkán.
Több vers „tudósít” más népek életéről, kultúrájáról, étkezési szokásairól. Kitágul a világ, és az olvasó sok ismerettel lesz gazdagabb. Sok-sok nyelvi játék, humor és szellemesség lengi át ezeket a verseket. Szó esik a kimért, büszke svábokról, a divatos franciákról, a csavaros eszű vikingekről, a svédekről, a kemény lappokról, a fagyos finnekről, és több egzotikus népről. Sajátos lírai képeslapok ezek, amelyek a közismert, már-már közhelyszerű tartalmakat használják, ám azokat ötletes fordulatokkal töltik fel.
S a méltó lezárás: a Békesség fája. A fontos tanulsággal: „…Szíved mondjon igent, / míg az észnek lehet, / bűntudat nélkül is / tudj mondani nemet.” Küllemében is rendkívül fontos könyv született. És nemcsak gyerekeknek!
Fellinger Károly: A tojásfa. Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2026.
