1.

Egy újságíró megkérdezte:

– Mit szól ahhoz, hogy egyre többen írnak manapság?

Karinthy sóhajtott:

– Nem az a baj, hogy írnak…

– Hanem?

– Hogy meg is mutatják.

 

2.

Egy felolvasáson valaki megjegyezte:

– Ez a történet túl rövid lett.

Karinthy elmosolyodott:

– Nem lett rövid.

– Akkor?

– Csak nem húztam el fölöslegesen, hogy komolyabbnak tűnjön.

 

3.

Egy kezdő író panaszkodott:

– Senki sem érti, amit írok!

Karinthy ránézett:

– Akkor maga már majdnem zseni.

– Majdnem?

– Igen. A különbség csak az, hogy a zseni maga sem mindig.

 

4.

Egy fiatal költő büszkén mondta:

– Én nem javítom a verseimet. Ami elsőre kijön, az az igazi!

Karinthy bólintott:

– Látszik.

 

5.

Egy vitában megkérdezték tőle:

– Ön szerint mitől lesz valaki jó író?

Karinthy gondolkodás nélkül felelt:

– Attól, hogy ír.

– És mitől rossz?

– Attól, hogy beszél róla.