Anya csak éjjel sír
Lőrincz P. Gabriella
Anya
anya szép és derűs
hangja csengő csingiling
lába nyomán százszorszép fakad
csípőjén a szoknya ring
anya életet ad
életéből lopja el
hogy gyilkost szüljön a vadnak
vagy újabb anyát hogyha kell
anya csak éjjel sír
okát soha meg ne tudd
vacsoráját szétosztotta
az éhség gyakran ölni tud
anya elrejti a kéket
anyát néha megverik
arra gondol szüntelen
hogy fel ne keljen reggelig
ringat ölében óraszám
és etet míg melle megszakad
fáradt derekát nyújtani
vánkosa koporsó marad
Pethő Lorand
Születésnapodra
azt mondják az angyalok nem öregednek
vagy tán mégis –
ilyen anyám
térdén három unokával –
térdébe az orvosok hialuronsavat nyomtak
ne fájjon ha megy a padlásra
teregetni a világ szennyesét
anyám megöregedik
nézem telefonom képernyőjén mint egyre fehérebb
mint szárnyai egyre nőnek
anyám éjjelente hajából kirázza a csillagokat
hogy ezer kilométernyi távból is figyeljen
anyám minden éjjel imádkozik
hallgatom szívemben
ahogy imádkozik
érted értünk értem
anyám tenyeréből az isten csipegeti a könnyeket
anyám tenyerébe az isten csőrévvel karcolja az életvonalat
és nézem mint leguggol egy rég kivágott diófa árnyékába
és az unokák hajába szórják a homokot
Acsai Roland
Megőszültél a szülésben
(anyámnak, anyák napjára)
De nem csak a hajad,
A szíved is fehér lett,
Hópehellyel telt fészek.
Az időre tett lakat.
Hosszú jégcsapokat
Termett a téli eresz,
Emlékük nem ereszt.
Megnőttek a nyarak,
És megnőttek a nyárfák,
Amiket apu ültetetett,
És megnőtt a gyerek,
A köldökzsinórt elvágták,
De örököltem a szemed.
Mit jelent megőszülni,
És mit jelent megszülni?
Csillag a bőrön: anyajegy.
Varga Melinda
A csend térdén
Édesanyámnak
Tavasz óta egy álomban sétálok,
ahol nincsenek emberek,
csak fák, füvek és erdei rigók.
Az idő derékig érő hajjal
szalad a tölgyesben.
Esténként elsétálok a domb
legmagasabb pontjára,
innen jól látszik a Kalota-hegység,
kéken égő körvonala
hasonlít a Gyergyói-havasokra.
Esőszagú a honvágy.
Ropog a csend térdkalácsa
