A másvilágon árva lett

Sárosak a hegyek

Őrzi a fákat, a farkast, az eget.
Ágyékába temetkeznek az évek.
Piszkos tollak, teknők, tölgyek
árvulnak, s nézik a madarakat.

Vonultak, vágyódtak, vinnyogtak
katonái északnak, nyugatnak,
míg egy viskó maradt, oda
járnak öregedni, özvegyülni,

sáros hegyekké rezdülni, se
hó, se halánték, se vadak.
Nyűgös ujjak tapintják a
juhart, fűzt és fenyőt.

Vivet

Kiábrándul, majd álommá foszlik,
körbejárja a szoba minden zegzugát.
Hallgat, ordít, templomot rombol le,
majd építi – egy életen át.

Uram

Látlak reggelente, felöltöztetsz.
Szeretném, ha betöltenéd
az utcát. Indulj el újra és a sarokról
vedd észre, hogy hullik a hajam.

Uram.

Mindennap fél hatkor kelek.
Várok. Dohosak a falak, és
csak egy fekete rádióm van.
Semmi másom.

Uram.

Nem imádkoztam az este. Azon
gondolkodtam, hogy mikor?
Mikor öregedtél meg így?
Mikor ért véget a háború?

Uram.

Zörögnek a csontok. Hallgasd.
Valaki sikít, és nincs rajta cipő.
A kő felsérti lábat, és belefúródik
a húsába, eltöri ereit, és más ízt ad vérének.

Uram.

Énekelj nekem.
Milyen hangja van az utolsó
kenetnek. Hát az elmének?
mikor valaki megőrül.

Uram.

Szeretem a köveidet. Nekem adod-e őket?
Festek rájuk napot, csillagot,
meg édesapámat.
Aztán langyos vízben

uram,
megmosom lábad.

Damnatio

Jordán – mondják. Úgy is mondják: szent.
Árva, ha sokaknak akar atyja lenni.
Gyámoltalan, mikor meztelen.
Vergődő hal, mikor megkeresztelkedik.
És vérszomj, mikor megfeszítik a kereszten.

Míg élsz, Krisztus testét járod.
Talpaddal kitapintod sebeit,
elalszol fehér leplében, és
megszereted a szegényeket.

Nézel szemébe, mikor a patakban
lemosod vállad, s mikor halat eszel:
Őt eszed. Apró tövisekbe fúrod a hátad.
Aztán sok hajából tüzet emelsz.

Égsz, énekelsz, szenvedsz. Holtakkal
találkozol. Kutyák tépik a tested, míg
magad is holttá változol. Dögszag erjed
és sziklák mállása szántja sziluetted.

Te nem támadsz föl.  
 
Ember vagy, van gerinced és szeretőd.
Vesd le ruhád és szemed páráját, teregesd
szilánkosra álmaid. Tengert válassz ketté,
és keresd meg a fulladás gátjait.

Orkán fúj majd, és dideregsz.
Mondják, majd angyalra vár,
mondják úgy is,
másvilágon árva lett.