Nyelekre dőlve

uram ha mégis lennél
hadd hulljon ránk a harmat
vagy hulljunk mi a földre
ha te ezt akartad

sorsunk ki is írja
bőrünk kapanyélben
csonttá dermedt földünk
dögvész jégverések –

ezt te mind akartad
mint legyek csiganyálban
tépje ki a lábát
törjön le a szárnya

vergődve káposztalevélen

hogy nyelekre dőlve
átkozza e földet
inkább gödrét ásná
mibe beledőlhet

uram ha mégis lennél
hadd hulljon ránk a harmat
nem kérünk tőled semmit
csak testünknek nyugalmat