Szonettlevelek

Szonettlevél B. Z.-nek

Hiába repülsz: világgá menet,
Aki szegény, az a legszegényebb.
Létezésed Barbadosáig sztyep,
S árnymadár követ – tudod, mi végett.

Fő, hogy folyamatos legyen a show,
Írni tudunk, inni, s azt is, hogy mi fán
Termett a ballada – cherchez la femme –
S főbe lőni magunk – unalomból.

E világ – bizisten – irodalmát
Lezsűrizi a halál egyedül,
Hozzá hasonlóan a krokodil

Az emberben csak eledelt lát.
Gyújtsunk rá, Zoltán, minek az idill,
Ha túlsó partra nincs ki vigye át?

Kertiparti Sans-souci-n

                                                                  Sz. G.-nak

Jópofa hajtóvadászat közepette
História halad költőtesteken át,
(Búcsút intve búza szőke Jankák)
Stabilan dívik a futás művészete.

Ahány sánc, ahány perc, annyi végállomás,
Maradandó lábjegyzetek et sic transit
Rögvest gloria mundi (aláírásod itt),
Régen is hiába szöktél – ma sem lesz más.

Élvezhető látvány azért csak adódik
A vad számára is (sajnos figyelmetlen),
Golyók és szuronyok játszanak szúrósdit.

Futok hát, hercegem, én is pengeélen,
Marjon a sors ebei közül a szebbik,
Ha tud, s ha annyira nem talál mit egyen.