Jelige: Parnasszus − Szendrey Júliát randira hívom; Tavaszváró

Szendrey Júliát randira hívom

Még friss a szívemben a tegnapi élmény,

Még bőrömön érzem a kéz melegét,

Mit ujjaim oly remegőn simogattak,

S a csókod az ajkamat égeti szét.

Hát jöjj velem újra a parkba ma éjjel,

Hol átsüt a holdfény a fák levelén!

A szívem örökre tiéd, ha kívánod,

S a csillagokat lehozom neked én.

Tavaszváró

Tavasszal minden újjáéled,

Kezdődik újra a régi élet.

A madarak ismét hazatérnek,

Zöldbe borulnak erdők, rétek.

De a legszebb része talán,

Mikor nyílik ezer virág

Magukra szín− ruhát húznak,

Most már abban pompázhatnak.

Tavaszillatot áraszt a jácint,

És sárgában virít a nárcisz.

A barackfák, cseresznyefák

Kaptak királynői koronát.

Előbújt az álmos medve,

Visszatért az életkedve.

Csicsegnek a széncinegék,

Mást se hallunk, csak nyitnikék.

Szelíden simogat a lágy szellő,

Selymes virágillatot rejt ő.

Madárszó hallik a fákról,

Ilyen a tavaszi mámor.