Ugrás a tartalomra

Jelige: Szorgos – Celeb lehetsz-e

Sose hittem volna, hogy saját életutammal igazolhatom a történészek fantasztikus felfedezését. Mármint a jövendőbeli történészekét. Mert világos, hogy amikor a XXI. század társadalmait tanulmányozzák, döbbenten fognak ácsorogni az érthetetlen jelenség láttán. Bebizonyosodik ugyanis, hogy a mi korunkban a jónép nem a kitűnő tudósokért, írókért vagy művészekért rajongott, hanem a nagy semmiből érthetetlen módon kiemelkedő figurákért. Vagyis a celebekért. És tessék: az én sorsom is jól példázza ezt a furcsaságot.

 

Úgy indult a dolog, hogy vacsora közben Nelli, a menyasszonyom váratlan kérdést szegezett nekem:

– Tudod, hogy miért nem lehetek hű hozzád?

Félrenyeltem a falatot, és egy kiadós köhögési roham után jutottam szóhoz.

– Megcsaltál?

– Még nem, de csak idő kérdése, és elhagylak. Nem csípem az olyan pasikat, akik képtelenek a tehetségüket a lehető legmagasabb szinten érvényesíteni. Neked, a több diplomával rendelkező, négy nyelvet beszélő élőlénynek, nagy hülyeség megelégedni a szerény tanári létezéssel.

– Ehhez értek - válaszoltam. - Te is meggyőződhettél az elhivatottságomról!

Nellit pár napja tényleg bevittem a gimibe, és újságíróként asszisztálhatott az egyik órámon.

A kilencedikben egy olyan kísérletet hajtottam végre, amely a légnyomáskülönbség hatását illusztrálta. A súlyos üvegpohárból kiégettem az oxigént, és egy aprócska felfújt lufival magasra emeltem. A gyerekek tapsoltak. Óra után Nelli kijelentette: nem hitte volna, hogy egy fizikaóra ilyen érdekes lehet.

Az említett vacsorán azonban a dicséret szemrehányássá változott.

– Miért kellene a tehetségedet kamaszgyerekekre pazarolni? Taníthatnád az egész országot! Mint az a régi kísérletező a fekete-fehér tévében…

– Öveges professzor? Nagy ember volt. De engem ma ki engedne képernyőre?

– Ha celebbé válsz, simán odakerülhetnél…

Ámuldozva érdeklődtem: hogyan képzeli el az én felzárkózásomat a bulvárlapok kedvenc figurái közé? És miként kerülhetnék ebből a csapatból Öveges professzor nyomdokaiba?

Nelli megmagyarázta:

– Mert nem nézel tévés valóságshow-t! Pedig neked való műsor. Nem csak szórakozás; neked ilyenben szerepelned kellene. Egy villában élnél összezárva pár hétig néhány csajjal és pasival. Kamerák kereszttüzében, mindenütt mikrofonokkal. Lehengereled az ottani társaságot és a műsor nézőit a műveltségeddel, meg a szellemességeddel. A végén nyersz néhány millió forintot, és ismertté válsz az országban. Kapkodnának érted, hogy fizikaórákat tarts a képernyőn. És a párod is híres újságíró lehetne általad…

Közölte még, hogy az egyik tévécsatorna nemsoká részvevőket toboroz a valóságshow-jához. Szerinte el kellene mennem a válogatásra.

– Ha kihagyod ezt a lehetőséget, Nelli angyalka elszáll mellőled.

Egy zátonyra futott házasság és néhány tönkrement kapcsolat után, 45 évesen nem szerettem volna a nálam majd másfél évtizeddel fiatalabb nőt elengedni.

Némi kutakodás az interneten, és egy hét múlva megjelentem a casting helyszínén még néhány száz jelentkezővel együtt. Észrevettem, hogy rajtam kívül nincs még egy öltönyös ember sem, és borotvált arcom is ritkaságszámba ment: a legtöbb férfi borostás vagy szakállas volt. Hosszas sorbaállás után kaptam egy nagy kartonlapot, rajta a 189-es szám, amivel a kezemben lefotóztak. Aztán jött az interjú.

Az állandó mosolyra beállított arcú hölgy a nevem, korom és foglalkozásom rögzítése után megkérdezte, hogy miért akarok bekerülni a show-ba.

– Szeretnék az új Öveges professzorrá válni – feleltem.

A nő keresgélni kezdett a laptopján, aztán szomorúan közölte:

– A sztárok között nem szerepel egyetlen Üveges nevű sem…

– Öveges – javítottam ki. - A képernyőn évtizedekkel ezelőtt fizikai kíséreteket végző paptanár.

– Hááát – szólt vallatóm -, ha ön a fizikáról akar csevegni a valóságshow villájában, akkor rossz helyen kopogtat!

– A villalakóknak akármikor elszavalhatok kívülről egy vicces verset François Villontól. Franciául, vagy Faludy György fordításában magyarul.

Furcsán nézett rám a nő, ezért tovább szélesítettem előtte ismereteim skáláját.

– Esetleg beszélgethetek velük történelemről. Például nagyon érdekes, ahogy Hannibál az elefántjaival megindult Róma ellen, és…

A hölgy kényszeres vihogással félbeszakított.

– Sajnos ön túl művelt ehhez a műsorhoz – jelentette ki. – A valóságshow az átlagemberekhez szól, és azokat csak felbosszantaná a tudálékosságával. Viszlát! Kérem a 190-est!

Nelli dühöngött, amikor kiesésem történetével megismertettem.

– Én liba – kiabálta. – Miért nem készítettelek fel az interjúra? Ezeknek nem kell a finom szöveg! Pikáns sztorikra buknak! Öv alatti humornál csak egy árnyalattal illedelmesebb dumával meghódíthattad volna őket!

Aztán némileg megnyugodva:

– Nem baj, lesz még ilyen válogatás más tévénél máskor. Újra megpróbálod.

– Soha többé – válaszoltam.

Nelli röviddel ezután tényleg elhagyott. Már régóta kerülgette őt egy alak, aki hajlandó volt komoly erőfeszítéseket tenni, hogy berobbanjon a sztárvilágba.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.