Ugrás a tartalomra

Szekrény az emlékekben, emlékek a szekrényben

A traumatikus kötelező olvasmányok toplistáján örökös helye van Móricz Zsigmond Árvácskájának, amely sokunkat életünkben először szembesített az elképzelhetetlen gyermekkori szenvedéssel. Hatása máig olyan erős, hogy néhányan még akkor is pánikszerűen nyúlunk a távirányítóért, amikor a tévében a filmváltozatba botlunk. Menekülünk, mert megtehetjük. Shrek Tímeának a Beregszászi 7. Számú Általános iskola tanáraként nem adatott meg ez a luxus.

A kárpátaljai szerző Halott föld ez című novelláskötete ugyan két jól elkülöníthető részre (Kék sáv és Zöld sáv) oszlik, de borítékolható, hogy az első, „árvácskákkal” teli ciklus hagy majd mélyebb nyomot. Ez ugyanis egy olyan világba kalauzol, amelynek létezése a 21. századi Európában – a média tudósításai ellenére – szinte hihetetlen. Beregszász hatalmas, elkeserítő állapotú cigánytelepe – amelyre tökéletesen illik közkeletű neve, a sokféle asszociációra alkalmas tábor – olyan, mint egy párhuzamos univerzum, ahová „a hetesből” nyílik az átjáró. Shrek Tímea pedig nem volt rest megosztani „utazásai” sokkoló tapasztalatait.

E tágabb környezetét érintő írások kerültek a Kék sávba (az országos útvonalak turistajelzése), szemben a családja emlékeit feldolgozó Zöld sávval (helyi útvonalak). Ha nem tudnánk a személyes érintettségről, okkal hihetnénk, hogy előbbi témáit (emberkereskedelem, a hatékony koldulásért megnyomorított gyerekek, testvérgyilkosság, nemi erőszak, korai árvaság, éhezés…) a legkeményebb szocioriportokból szemezgette. Esetleg azokból a megdöbbentő videókból, amelyekre a „beregszászi tábor” kulcsszavak alapján irányít az internet. Érdekes kontrasztra bukkanhat, aki emellett az író Youtube-csatornájára is rákeres. Ott ugyanis végignézheti egy roma napi ünnepség felvételét, amelyen a tanárnő szeretettel vezényli e szörnyű helyről érkezett kisiskolások szívmelengető műsorát. Ez a szeretet érezhető a Kék sáv tizenöt novellájában is.

Legjobban Az árva című nyitószövegben, amelyben a segíteni akarás a tehetetlenséggel, az anyai ösztön pedig a racionalitással csap össze. Az édesanyját gyászoló, minden jó szóért hálás Leila csak egyike azoknak, akiknek életét egy pedagógus nem oldhatja meg. Nem kóbor állatkák ők, akiket csak úgy haza lehet vinni, az érzékeny, mégsem érzelgős sorok között azonban számtalanszor ott lebeg a vádló kérdés: „mi lett volna, ha?” Mert jönnek egymás után a móriczi kislányalakok: a kanalat sem ismerő, látszólag semmit fel nem fogó (Maugli), a prostitúcióra kényszerített, mentálisan sérült (Pocokszemű Erzsi), az apai molesztálástól szenvedő (Zsófi panaszai), a kenyérdarabokat kismadárként elkapkodó (Etetés), az uzsonnát guberáló (Becsengettek).

És akadnak fiúk is. A környékbeli internátus lényeglátó lakója – „Gondoltam, hogy tanár vagy, túl jól kérdezel.” – akár az elbeszélő mentoráltja, esetleg barátja is lehetne. Rövid, teniszlabdaként adogatott mondatokban, tömör párbeszédekben épül közöttük a bizalom, de a két empatikus fiatal kapcsolata egy kényes ponton megakad. Hogy akkor találkoztak-e utoljára, A fiú nyitott befejezése a fantáziánkra hagyja, de sajnos inkább a pesszimista változat felé hajlunk.

A kötet egészéhez hasonlóan a Kék sáv elbeszéléseiben is minimális a fikció, A szövetségnek azonban lényeges alkotóeleme. Bár a rettegett Ottó ördögi alkuját inkább a táboriak babonáinak és a kicsik élénk fantáziájának tulajdonítjuk, a misztikusabb lehetőség sem kizárt. Mégis sokkal aggasztóbb a kisdiákok információiból kirajzolódó realista olvasat, kiskorú lányaikat áruba bocsátó anyákkal és korrupt hatóságokkal. A kilátástalan nyomorba direkt szövetség nélkül is könnyen beférkőzik a gonosz, aki a Szabadlábon thrilleres végkifejletében egyenesen ránk mosolyog. De ott van a Fapulya szociopata asszonyában is, akinek rémtettein a gyerekek – megértés híján – csak nevetnek.

A generációk emlékeiből összeálló Zöld sáv csak mérsékelten oldja torkunkban a gombócot. A gazdag forrás nagyobb változatosságot enged, de – új köntösben – néhány korábbi karakter, szituáció is visszatér. Ismerősnek érezzük Az ünnepelt tanárnőjét, akinek diákok iránti elkötelezettsége egy kisebb deus ex machinával társulva ment életet, de a részeges szomszéd szilveszteri fagyhalála (Kezdet), a huszonhat éves volt osztálytárs végzetes diagnózisa (A beteg) és a kapzsi rokonok hideg számítása (82 rubel) is az előző részt idézi. A közeg viszont már annak sem olyan idegen, akinek a tábor még borzongató egzotikum volt. (Különösen, ha vidékről származik.)

Extrém helyzetek azért előfordulnak, a Zina néni gyanútlan főhőséből például csak azért nem lesz modern kori rabszolga, mert még van hová menekülnie. A kecskéinek zömét föld alatt sanyargató, szállásért „kisebb” munkákat elváró címszereplő bármely horrorban megállná a helyét. Beugorhat róla Roald Dahl bérlőit kitömő házinénije is, de az a legkevesebb, hogy kertjének feltáratlan vermeibe már embereket képzelünk.

A nyomasztó általános hangulatot a szerző néha morbid fekete humorral (Perzsaszőnyeg foltokkal), esetleg abszurddal (Öt percig halott) töri meg, és az is megesik, hogy váratlan helyeken nevetünk fel. (Például amikor A libapásztor lányból megtudjuk, hogyan lehet véletlenül vízbe fojtani egy libát.) A csattanó azonban nem mindig vicces: az ügyesen felépített 11-482 végén inkább csak váratlan és elgondolkodtató.

A családi történetek egy-két kivételtől (Rózsák) eltekintve szintén a valóságból táplálkoznak, az olvasónak kétsége sincs, hogy még a novellákban gyakran felbukkanó üveges vitrin is létező tárgy volt (még ha a Szekrényben az emlékezet jelképévé válik is). Az időseket a katonaság és a kemény fizikai megpróbáltatások (Tört krumpli paradicsommártással) vagy egyszerűen csak bűntudat szülte babonás félelmeik kísértik (Nagypapa mesél), de az ifjú elbeszélő sem lehet nyugodt.

Nemcsak azért, mert az utóbbi években hozzá is egészen közel került a háború (A 128-as dandár), hanem azért is, mert érti, hogy a körülötte zajló tragédiák bárkit utolérhetnek. Így amikor az Olja néniben együtt nézzük vele az alkoholista, szellemileg leépült idős nő bájos lánykori fotóját, utóbbi számunkra is mementó: ha az Árvácska-létet sikerült is megúsznunk, Olja nénik még mindig lehetünk.

 

Frei Gabriella

Shrek Tímea: Halott föld ez. Előretolt Helyőrség Íróakadémia – KMTG, 2018.

 

Shrek Tímea kötetét legutóbb Rimóczi László recenzálta. A férfi és női olvasat különbségeit és azonosságait, módozatait, egymásra reflektáltságát kutatjuk ily módon.

https://irodalmijelen.hu/2019-maj-04-1250/se-gyerekszoba-se-gyerekkor

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.