JELIGE: grafikus – Alexandriai Könyvtár

Hazai viszonylatban gazdag embernek mondhatom magam. Sok tisztességes és jóravaló barátom és ismerősöm van. Közmondás szerint: „Ha bezárul egy ajtó, kettő nyílik ki helyette”. Való igaz. Életem folyamán egy ajtó zárult be eddig. Én döntöttem így. A többiek szívében egy kis kobold él, aki szeretetet sugároz azok felé, akikkel szóba áll. Büszke vagyok, hogy sorsom ilyen emberekkel hozott össze. Gyerekkorom óta egy különös betegség rabja lettem. Gyűjtögetés. Lelki társaim adományaikkal örömet okoznak, ám feleségemnek, bosszúságot. Kis lakásunkban nem győzők helyet szorítani. Megszállottá lettem hobbymnak. Polcokon, szekrények tetején bakelit hanglemez virít, könyvek, képeslapok, szalvéták csatos dossziéban a cipős dobozok mögött, kisautó, telefonkártya, bélyegalbumok. Időnként hintó is megáll ablakunk alatt. Egy hónapja szélnek eresztettem szalvétáim, valamint az 1897-es kiadású ó-gótikus, német nyelvű (Révayhoz hasonlatos) lexikális sorozatomat. Máshol dicsekednek szép kivitelezésükkel, műveltséget hordozó lapjaikkal. Minden olyat gyűjtők, amelyeket mások már meguntak, lejártak, hely szűkében nem tudtak tárolni, mert kisebb lakásba költöztek. A régi írógépeimet már leadtam egy helyen, de helyette szájharmonikát hozok haza, mert azt könnyebben el tudom rejteni. Nem tudok rajta játszani, de jó nézegetni. Sok antik van köztük. Én mindenképen jól járok velük, mert csemegézhetek. Példának okáért olyan írott mű is került birtokomban, ami nincs a polcomon, kölcsön könyvtár által sem olvastam, s most végre nekifeküdhetek a lapok zizegtetésének, és kíváncsi elmém élesítésének. A műveltségből sosem elég. Ez szerencsére nem gyomor, hogy büfivel jelezze a telitettséget. Ha véletlenül dupla példány kerül hozzám, máris külön teszem, mert van más szenvedélybeteg, aki erre igényt tartana. Ha szalonokba nem is, de számos társaságba járok, ahová ezeket a relikviákat el tudom vinni, s ez által másnak is örömöt tudok nyújtani. Jó látni a szeme sarkában csillanó öröm fényét, amikor e tárgyakkal meglepem. Az örömadás is olyan, mint a szeretet. Továbbadható.

Önök el sem tuják képzelni, hogy a távfűtés milyen káros a külső környezetre és a lakáson belül elhelyezkedő tárgyainkra. Vegyük példaként egyik kedvenc könyvemet, amit a 80-as években adtak közre azzal a címmel, hogy: „150 éves a Kossuth Nyomda”. A száraz levegőtől a gerinc elengedte magát, amikor helyéről ki akartam emelni. Olyan volt, mint egy kajlafülű kiskutya. Persze hang nélkül. Sajnos akkor már ragasztókötést alkalmaztak, mert olcsóbb volt a cérnafűzésnél. Az élettartama is emiatt lerövidül. Kikísértem magam a szerszámos ládához, ami egyebek közt a PVC ragasztó hajléka, s elkezdtem a restaurálást. Bakelit lemezeim közül ki kellett emelnem Mozart bácsi „Szöktetés a szerájból” című dobozát, hogy helyet találjak a felújított könyvnek. Olyan széles (B méret), hogy csak itt tudott rendesen elfeküdni a kottajeles paplanjában. Komoly és könnyűzenei lemezeim között a múltkori leletár alatt húsz egynéhány folk lemezt találtam. Pontosabban szólva, zenetudományi, értekezői lemezeket. Kár itt tartani, ha sosem fogom elővenni, fiam se fogja megforgatni. Inkább keresek egy olyan intézményt, vagy zeneiskolát, ahol szívesen veszik megkeresésemet. Mint utóbb kiderült, optimista vagyok e téren is. Nem kellett egy helyen sem. Azt mondták: „Manapság a CD a divat. Amúgy a lemezjátszót is kidobtuk, mert sokba lett volna a javítás”. A bakelit hanglemez ideje lejárt, meghalt.

Ezzel kapcsolatban most olvassanak egy kis történelmi visszaemlékezést, ami ehhez csatolható, s ahogy a közmondás mondja: „Múlt nélkül nincs jövő”. Apropó! Erről jutott eszembe, a zene szeretete. Drága jó anyámnak és a Rádió műsorszerkesztőinek háládatos munkájának köszönhetően mind azon zenei műsoroknak, ahol olyan áriák terjedtek a hullámokon, amelyen gyermeki lelkem nevelkedhetett. Szüleim elmondása szerint megpróbáltam leénekelni hamis hangommal sikertelenül, de annál nagyobb átéléssel. A fürdőszobának kis mérete olyan akusztikát kölcsönzött, ami majd nem elvarázsolt. A zene és a dal is a szerelem egyik nagyon, de nagyon kifejező eszköze. Olyan érzelmeket összpontosít, gátlásokat szabadít fel, amitől időnként a sírás is előjött rejtekéből. Énekes akartam lenni. Nekem nem, de lányomnak ez sikerült. Ahogy összegyűlt annyi pénz, hogy vehessek egy opera blokkot, már mentem a boltba. A szöveg partitúra segítségével megpróbáltam leénekelni, de nem jött össze. Nem adtam fel. A levegőt nem tudtam beosztani.

Kr.e. 48-47-ben nagy háború dúlt a Földközi tenger másik partján. Az Alexandriai Könyvtár leégett. Ami megmaradt, az 64-642 között a város elfoglalásakor megsemmisült, a hódítók barbarizmusa által. Az évszázadok alatt kivésett és őrzött kőtáblák, tekercsek az enyészetté lettek.

Lassan mi is így járunk a technika fejlődése által. A Bakelit hanglemezek (1894-) ideje „kihalóban”. Lemezjátszókat még gyártanak a multik, de olyan magas áron, amit nem engedhet meg egy hétközi zenerajongó. Főleg, hogy leelőzte az orsós magnó (1900-), a CD (1965-) lejátszó, az MP-3 (1997-), a Tablet (2001-), és az Okostelefon (2007-). Mire ezeket a sorokat leírom, lehet, hogy már egy újabb kütyün törik a fejlesztők kobakukat. Így lassan feledés tengerébe merül a könnyű és a komolyzene megannyi terméke. A zeneszerzéshez ma már nem kell zongora. Olyan programok vannak, amivel illusztrációkat lehet rajzolni, mozifilmeket kreálni.

Mint ahogy egyre kevesebb szakember szükséges jövő üzemcsarnokaiba. A robot minden területen átveszi helyünket. Még az orvosi labor is modernizálódik. A rendelőnek elég lesz egy 4x4 méteres helyiség. A falon elhelyezett üveglapra rá kell nyomni ujjunkat, s máris regisztrálva vagyunk. Az eredményt egy percen belül továbbítva a célállomás felé.

Élelmiszer boltba, vagy étterembe se kell többé menni, utazni. Sort állni az pénztárnál, vagy helyet foglalni egy jobb helyen, hogy életünk párjával gesztenyés fácánt ehessünk. Csupán a megfelelően feliratozott tablettát kell nyelvünk alá helyezni. Nem lesznek lakótelepek, házak, lakások, csak földszintes épületegységek, ahol bármikor megpihenhet, s akár interneten nőt, vagy férfit is kérhet egy baccarázáshoz. Idővel úgy el fogjuk felejteni a múltat, a régmúlt eseményeket, mint a pinty, vagy a ponty.

Száz év múlva a Föld egy nagy összefüggő termőterület lesz, ahol mindaz megterem, ami egy élő szervezetnek feltétlen szükséges. Nyakló nélkül érik a határ. Gyümölcs, zöldség, amelyekből sokszínű, ízesítésű tabletta lesz. Egy pillanat alatt túl lesz az étkezésen. A pénz, mint olyan megszűnik, mert amire szükséged van, azt egy gomb magnyomásával egy csúszkán át, bárhol a tenyeredbe hullik. Ez az igazi Kánaán. Nyelveket nem kell tanulni, mert a CHIP mindent megold helyettünk. Nincs vallás. Nincsenek nézet különbségek. Senkit sem zavar a bőrszín. A Tőzsdék helyén bólingozni és asztaliteniszezni lehet. Mindenki jólétben fog él, habzsolhat. Mármint a tablettából. Mozoghat, szórakozhat orrvérzésig, de alkohol nélkül. Csupán gyümölcslé kapható. A sütemény állandó hiánycikk. Helyette ott a Macskanyelv csokoládé. Nem lesz betegség. Semmi sem fog fájni. Nem lesz fogkövünk, tályog, vakbél, öregség és elbutulás. Hatvan éves korban megáll a sejtek elhalása, örök tündérek és titánok maradunk. Tudós agyú emberek közlekednek majd a mozgó járdán, s hogy egészségünk megóvjuk, kockakerekű biciklivel járhatjuk majd be az erdőket, mezőket, ahol az állatvilág szolid életét éli. Meg lehet őket simogatni és igazi répával, almával etethetjük a lovakat, szarvasokat.

A tavak mellett mesterséges tározó lesz kialakítva, hogy a pecások műanyag keszegeket rángathassanak a homokos partra. A Hortobágyi gémeskutakból Siólét lehet majd kivedrezni. Fabulon a bőre őre, nem lesz ettől pöre, dőre! Ideje múlt lesz a reklám. Nem halkítja le a TV-t Teklám!

Ami elmúlt, abból csak úgy értesülhetünk, ha Múzeumokba és Panoptikumokba járunk. Dokumentumfilmeket nézünk és csipet ültetnek a nyakunkba. Ez minden adatot tárol rólunk. Ezzel kommunikálunk. A Tejút körút mindkét oldalán chip-könyvtárak várják az érdeklődőket. Isteni lesz, higgyétek el! Nincs harag, ellenségeskedés, háborúság, csak műveltség fejlesztés, no meg szerelem. Gyerek az nem lesz, mert a lombik muter tökéletesebb mindenkinél.

Most használjuk ki az alkalmat amíg lehet. Éljünk egymás mellett békében, harag és háború nélkül.  Itt nem lesz munkahelyi rivalizálás. Olvasszuk be a fegyvereket, és helyette hidakat építsünk a tengerek felett, hogy legyen szabad átjárás. A migráns szót csak az Értelmező Szótár fogja megőrizni butaságunk emlékeként.