Jelige: Álomkincstár – Csengő: új pénz madárijesztőknek

Jelige: Álomkincstár

Csengő: új pénz madárijesztőknek

Álmomban az emberek élő, gondolkodó madárijesztők voltak. Zenéléssel foglalkoztak, a karmesterek mozgását a szél határozta meg, a többiek pedig eljátszották, amit azok dirigáltak.

Kőből, vasból és sötétített üvegből épült hatalmas házak udvarán korhadt fából rozsdás szegekkel összetákolt viskókban éltek.  Amikor a nagy szélben az eresztékek szétcsúsztak, a hatalmas szegek láthatóvá váltak.  A házak ilyenkor roskadozni kezdtek. Hamar kalapácsért kellett szaladni, a szegeket visszaverni. Ha azonban az nem volt kéznél, mire a szerszámmal visszaért az ember, házának hűlt helyét találta, távollétében lebontották, elszállították, s láthatóvá vált a modern – bár kihaltnak tűnő – épület tiszta, világos, lebetonozott udvara. A látvány szép és megnyugtató volt, az embernek viszont – ráébredve, hogy immár nincs ott keresnivalója, otthona – el kellett hagynia a helyszínt. 

Éppen gazdasági válság volt az országban, s bejelentették, hogy egyik napról a másikra megszűnt a forint. Helyette gyönyörű nevű új pénzt vezettek be: a csengőt. (Az új pénz neve sokkal  jobban idomult a madárijesztő létformához, de tapasztalatai még nem voltak senkinek.) A bejelentést mindenki izgatottan fogadta, sorok álltak az újságárusoknál. A legtöbben az OTP részvények árfolyamának változására voltak kíváncsiak, de azzal nyugtatgatták egymást, hogy az intézményre új pénz esetén is szükség lesz, s míg az árfolyamok eddig forintban változtak, most majd csengőben fognak, de mindenképpen lesz valamilyen árfolyam. Az újságok színesek, s meglehetősen vastagok voltak, kinyitva azonban sok szöveg és kép helyén kivágást lehetett találni, így tele voltak lyukas lapokkal.

Nagyjából ekkor kezdett derengeni bennem, hogy álomról lehet szó, mert elgondolkodtam, vajon nem lett volna-e egyszerűbb eleve ki sem nyomtatni a nem kívánatos híreket, képeket? 

Aggodalmam azonban nem múlt el, mert Damoklész kardjaként lebegett fejem fölött, hogy ha nincs otthonom, akkor ennem sincs mit, s nem tudok teljesíteni a zenekarban. Márpedig a hibák szankciója ijesztő jövőt ígért, az általánosan bevezetett büntetés ugyanis a szétszedettetés volt.

Körülöttem mégis mindenki mosolygott, s ezzel csitítottak: „Ne aggódj, az időjósok amúgy is hosszú szélcsendet ígérnek.”