Jelige: Kklarakk – szelektive
Jelige: kklarakk
- szelektíve -
Mekkora badarság, hogy fájhatok a Földnek vagy talán igaz,
de akkor még valóbb, hogy sokkal inkább nekem fáj a Föld.
E Földnek ugyan mit lennék eszében, hordott a hátán nálam
jóval aljasabbakat, tócsába pöckölöm a csikket, jól bedagad.
Másnap kiszárad, porrá lesz, messzi hordja szél. Mutogatás
másra, aranyat ér. Ugyanis. Hazajöttem, a gyújtós reggeltől
ázott. A németkályha éhes, én meg persze fázok. Nesze neki
műanyag flakon, mentsük meg a bolygót - százszor hallom
ezt vagy ehhez hasonlót. Lényegeltérítés, mint a dezodoros
palack meg az ózon. Elmélázhatnánk a sok-sok marhahúson,
amit nem szabadna szeretni sem, hiszen a szarvasmarha állat.
Tenyésztéssel adózunk a bélszínű világnak. Egekig tagadunk,
amikor a botrány kipattan. Állatokat ölnek. Értem és miattam.
Miattam szennyezik a környezetet, hiszen a marhapurci káros.
Kínálat - kereslet légkörrel határos. Ki szól a titkos bázisokról?
Valóban létező a földalatti hétlakattal őrzött vegytelep? Senki
sincs most szócsövön? Nem véletlen, hogy épp ma kérdezek.
(Fehér üveg. Színes. Papír és műanyag. Köszönet, főhajtás a kukás
kocsinak. Telefon: „Persze. Rendben. Egy perc és ott leszek.” Fütty-
fordítás: „Srácok, sietni kell! Gyorsabban, mindent egybeöntsetek!”)
Na, persze tény, az erdők fáit nem szabad kivágni. Csúf az útszélén
felejtett kék csokis papír. Vízelvezetést szolgál az árok, nem seb az,
a két szatyor szemét sem ír. Már évek óta feketék a nyári estek erre,
mire vár a pesti, itt már nem találja meg. Vidék szavunk is gyűjtőnév
csupán, nincs erre semmi érdekes, fekete a nyár. Az ember arca soha,
- nem ég itt más, csak kábel és pelenka. Jól megy a vas meg a lopás,
valódi intelligenciaszint-tolás, pedig csak az intelligens ember igényli
a rendet, szabályokat betartva hű a környezethez. Félfamentes erdőn
vadak célkeresztben, Istentől sem félő barbár lett az ember.
(Ha a környezetvédelem ma természetellenes dolog,
nyilván a környezetszennyezés teljesen természetes.)
