Ugrás a tartalomra

Szavak meztelen – Zalán Tibor versei

SZAVAK MEZTELEN
ZALÁN TIBOR VERSEI
 
 
Ősz

Levél lebben Az
emberből ki világból
már kifelé Hull

Illat

Még tartasz de a 
semmi is körülvesz ha
illata átjár

Idill         

A hullaházban
egy férfi – nekünk háttal –
virágot ültet

 
 
Mellétdal

Milyen magányosak éjjel a hegyek
kik holdtalan csillagtalan égben állnak
mikor óra sem kong mert vége a világnak

Milyen magányosak éjjel a vizek
mikor rázuhan a mindenség árnya
Isten üres szemgödrére – rá a világra

Milyen magányos vagy te éjről éjre
torkodat szorítja emléktelen tenger
s nagy fekete lepkék halnak meg szemedben

 
 
Emlék, geller
 
Szavak Meztelen
és véres húsdarabok
fekete tányéron
Nagy a hold Üvegcserepek
ragyognak a fűben
Valahol a szél megáll
Üres bakancsban homály
rohad
Kér és térdre ereszkedik
hozzá
Kavicsot ropogtat szájában
egy gyermek
Tarkón csapott nyúl
pofáján dermed a vér
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.