Vándorolnak Budapest utcáin, mindennap. Elvesznek a  járókelők között. Néha feltűnik egy-egy batyuját cipelő, rosszul öltözött ember, de nem mindenkinek... Ám ha valaki megáll egy időre, megfigyelheti: sohasem fogynak el. 

 

LÉTMINIMUM UTCA

HEGEDŰS JÁNOS FOTÓREGÉNYE

második rész

 

 

 

 

 

 

 

Reggeltől estig örökös vándorlás. Melegedők, külvárosi söntések, közben  vasazás, üveg- és papírgyűjtés. Délben ingyenkonyhák, délután magánházaknál és hivatalos leadóhelyeken a mindennapi összeguberált dolgok leadása. Pontos szerkezet: bizonyos napokon lehet csak, mindig más helyen, súlyra. Ha valaki nem ér oda időben, cipelheti a dolgait, és pénz sem lesz. Viszont vasárnap este néha húsban gazdag meleg étel a kárpótlás; csak végig kell vacogni a hideg templomban a misét, aztán irány a Tömő utca. Vándorolnak Budapest utcáin, mindennap. Elvesznek a  járókelők között. Néha feltűnik egy-egy batyuját cipelő, rosszul öltözött ember, de nem mindenkinek... Ám ha valaki megáll egy időre, megfigyelheti: sohasem fogynak el. Mindig jönnek. Egyedül, párokban, csoportosan, ugyanazokon az útvonalakon.  Nem kíséri őket a média, nem csatlakozik hozzájuk szavazatgyűjtés céljából egy-egy politikus sem. Sör, bor mellett világfájdalomban dagonyázó depressziós művészek sincsenek körülöttük. Ha szóba kerül, legyintenek. Persze, jönnek a szociálisan érzékenyek, a látványos rámozdulások, aztán mindenki rohan vissza, ki-ki a maga világába. Maradnak a rongyok – és az önkéntes segítők, a kedves, ám szigorú apácák az ingyenkonyhán. Maradnak ők, és egyre többen lesznek...

 

 

Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
körös-körül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról.

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igazi éhségmenet                                                    József a menetből

 

 

 

 

 

 

 

 

Sorbanállás                                                  Az ingyenkonyhán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A forró tea mindig jól jön                            Egykedvűen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Órák óta megyünk                János és a Nap utcai sovány kukák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Útközben elhaladunk egy üres telek mellett, János itt élt, amíg állt a ház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Blahán ebéd és irány a vasazás                 Legalább meleg étel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belváros, ki kell várni a sort - fémleadás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sovány bevétel volt, a többit pótolom én

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megyünk tovább – a szállodáknál olykor szivar is akad

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az emberek kikerülnek minket

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nap vége, szótlanul ülünk