A hirdetésekben nem őt keresik, de próbálkoznia kell. Bemegy a postára, ott megír néhány pályázatot, kézzel. Harminc évig egyetlen cégnél dolgozott, írja, referencia kérhető. Feladja a leveleket, megkönnyebbül. Visszamegy a parkba. Munkaidő van, csak  nyugdíjasok és munkanélküliek ücsörögnek itt ilyenkor.

Jelszó: Kispadon

Padtárs

Ebéd után hívták az irodába. Megint túlórázhat, valaki helyett kell dolgoznia, ahogy az utóbbi hónapokban gyakran.

     A főnök nem figyel az ajtónyitásra, mintha nem hallotta volna a kopogtatást, asztalán nincsenek akták, a fiókjában kotorászik. Foglaljon helyet Gerzson, emeli fel a fejét, de nem néz alkalmazottja szemébe. Gerzson nem ül le, gyorsan szereti megoldani a feladatokat, ha megkapja az ukázt, már csinálja is. Harminc éve. Betegszabadságon sem volt, csak egyszer. Felettese rámutat az íróasztal előtti székre, nem mosolyog. Nagyon sajnálom, holnap már nem kell bejönnie dolgozni. Gerzson hallja a szavakat, de nem érti. Állva marad, várja a folytatást, miről van szó, mi történt, mit kell tennie. Már ma délután hazamehet, ha így jobb, fűzi hozzá a főnök, és feláll. Hogyhogy haza? Ilyenkor? Itt a sok munka.  A jövőben csak azokra tartunk igényt, akik nem csak felhasználói szinten kezelik a számítógépet. Maga ezt a szintet is nehezen tartja, nagyra értékelem az itt végzett munkáját, megbizható kollega, elbocsátása mégis elkerülhetetlen.

     Gerzson szó nélkül megy ki a szobából, az ajtót is nyitva hagyja. Nem csomagol, nem köszön senkinek, nem is tudja, hogyan került a parkba. Még kora ősz van, sokan üldögélnek a padokon. Leül az egyikre, lesepri a ráhullott leveleket a pad többi részéről. Nem szokott tétlenül ülni, otthon is mindig talál magának elfoglaltságot, ha éppen nem olvas. Sűrűn az órájára néz, nehezen látja a számokat, mintha most tanulná kisgyerekként, hol áll a kis- és nagymutató. Ötkor felkászálódik, hazafelé indul, komótosan, nem mint máskor. Felesége mosolyogva fogadja, végre nincs túlóra, ma ő is jobban érzi magát, kevesebb fájdalomcsillapítót kellett bevennie, újságolja, talán a napsütéses idő az oka. A férfi bólogat, nem mondja el, észre se vette, hogy napsütés volt. Leül a fotelbe és szótlanul maga elé néz.

     Csak nem vagy beteg, hallja a kérdést a férfi, fejét rázza, fáradt vagyok, mondja, kimegy a másik szobába, leheveredik a kanapéra. Fejben számol, mennyi segélyt kaphat és hány hónapig, lakáskölcsön, Irmának az orvosságok, az unokák, a munkanélküli lánya. Összeszedi magát, visszatér a felesége mellé, előveszi a napilapot és az álláshirdetéseket tanulmányozza. Mondj már valamit Gerzson, nincs semmi érdekes hír? A férfi hallgat. Az újságot a zakója zsebébe süllyeszti.

     A vacsoránál már beszédesebb, kinyit egy üveg bort. Felemeli a poharat, egészségünkre, mondja, és egyhajtásra kiissza az italt. Megered a nyelve, régi emlékekről beszél, az első fizetéséről, hogyan verte el, könnye csorog a nevetéstől. Korán kell felkelnem, sok a munka a cégnél, mondja, nem néz TV-t, nem olvas, nem fejt keresztrejtvényt, lefekszik.

      Gerzson reggel csak kávét iszik, Irma cédulát nyom a kezébe, mit kellene megvásárolni, szó nélkül elteszi. A parkban leül a padra, és előveszi az újságot. A hirdetésekben nem őt keresik, de próbálkoznia kell. Bemegy a postára, ott megír néhány pályázatot, kézzel. Harminc évig egyetlen cégnél dolgozott, írja, referencia kérhető. Feladja a leveleket, megkönnyebbül. Visszamegy a parkba. Munkaidő van, csak  nyugdíjasok és munkanélküliek ücsörögnek itt ilyenkor. Figyeli a játszóteret. Lassan telik az idő, zavarja a tétlenség. Előveszi a bevásárló cetlit, többször átolvassa, elindul a közértbe. Megvesz mindent és magának egy sós kiflit. Öt órakor indul haza. Felesége terített asztallal várja. Bevettem a gyógyszeradagot és jobbacskán érzem magam. Reméltem, ma is idejében hazajössz. Talán a cégnél belátják, egy ilyen megbízható munkaerőt nem lehet a végtelenségig kihasználni, azon se csodálkoznék, ha rövidesen komolyabb fizetésemelést kapnál, akkor elmehetnénk végre nyaralni.

     A vacsora jó hangulatban zajlik, Gerzson megissza a maradék bort, lefekvéshez készülődik, mentegetőzik, megint korán fog kelni. Reggel szendvicset ken, Irmát hallja, most már a kantinra sem hagynak időt neked, ez nem lesz így jó, halálra dolgozod magad, Gerzson, beszélj a főnököddel, nem lehet az olyan lelketlen.

    Gerzson örül, hogy ma nincs bevásárlólista. A padon ülve számolgatja a pénzét, a fémpénzeket is összerakosgatja, többször átszámolja. Délután állít haza, táskájából az üveg bort a kamrába csempészi. A postaláda üres, napok óta nem jött még visszautasító levél sem, pedig rendszeresen küldözgette az újabb pályázatokat, naponta több órát töltve a postán. Ott legalább jó meleg volt. A padon ülni egyre nehezebbé vált, beállt az esős, szeles késő ősz. Megfázott, pár napot otthon töltött, de doktort nem hívott. Orvosi igazolás kell, a táppénz miatt, aggódott a felesége, a férfi leintette, maradt elég szabadságom tavalyról, így kénytelenek kiadni és pénzt sem vesztek.

     Gerzson kölcsönkért barátaitól, akinek volt módja rá, adott. Listát vezetett, kitől, mennyit kért és kire számíthat még. Most a lista végére ért. Alkalmi munkát is keresett, de mindenhol elutasították, erősebb, fiatalabb munkáskézre van szükség. Több kilót fogyott, most arca beesett, lötyög a testén a ruha.

            Már több hete üldögélt naponta a parkban és az estét várta, hogy megihassa a borát. Napközben nem tette ezt, nem lesz ő alkoholista, fogadta meg magának. Amikor vacsoránál elővette a borospoharat, Irma már nem tiltakozott, nem vitatkozott semmin se. Csak azt hajtogatta, Gerzson, ne hajszold magad ennyire, miattam ne tedd, majd az unokákra terelte a szót. A nagyobbik kamaszfiú sokmindent szeretne, régen is hozzánk szaladtak, ha valami kérésük volt. A lányod is megjegyezte, már rád sem számíthat, pedig neked van munkád. Az unokákkal sem foglalkozol.

     Gerzson nézi a fiatalokat, minden nap itt lötyögnek a parkban, valószínű kerülik az iskolát, vagy lehet, már nem is iskolások, nehéz ma megállapítani a korukat. Cigarettázik mindegyik. Ő is meginna most valami erőset, hogy felmelegedjen. Holnap be kell vásárolni és az orvosságot Irmának is ki kell váltani. A villanyszámlát sem fizette ki. Felesége már a postaládáig se megy le, így nem látja a sok fizetési felszólítást. Peti, a nagyobbik unoka, többször kereste, mondja Irma, ki van az a gyerek, hiányzik az apja, talán azért is olyan nyugtalan és mindig pénzt kér.

    A férfi egyre később jár haza, mintha túlórázna. Tompák az érzékszervei, már nem fázik olyan nagyon. Egyik délután, a parkban, verekedésre lesz figyelmes. Ütik az egyik fiatalt, ketten, majd hárman mennek rá, a földön is rugdossák. Gerzson odamerészkedik és kiabál, ereje nincs, hogy elrángassa a fiútól a támadókat. Mi van öreg, röhögnek rajta, be akarsz szállni a ringbe? Miért bántják ezt a vézna fiút, kiált a férfi. Ne pofázz, mondja az egyik köpcös, itt nagy a tét, és meglöki a férfit. Gerzson leesik a földre, de azonnal felugrik, ráront a támadókra, a váratlan reakció lecsillapítja a fiatalokat. Elkullognak, a megvert társukat sem hagyják ott, magukkal vonszolják.

            Gerzson másnap ismét a hideg padon ül. Dohányszagot érez, a pad szélére a tegnapi köpcös fiú telepedik le. Szivarral kínálja, a férfi rázza a fejét, nem dohányzik. Akarsz pénzt keresni, kérdi a fiú. Gerzson értetlenül néz, nem lopok, válaszolja. Nem is kell, jó kereset van kilátásban, megbízható emberre van szükségünk. Vállalod? A férfi csak ingatja a fejét. Könnyű munka, csomagot kell elvinned, egyik helyről a másikra. Nem vagyok én olyan erős, mondja Gerzson. Nem zongorát kell szállítani, öreg, ilyen hülye én se vagyok, kicsi a csomag, vigyázni kell rá és pontosan szállítani. Holnap lenne az első transzport, sötétedéskor itt leszek a parkban, addig gondold át a dolgot, ne kérdezősködj, de ha igent mondasz, nincs visszaút, ciao. A köpcös visszatér és odasúgja, az öltözeted szedd rendbe, tiszta, ápolt ruhában jelenj meg.

     A férfi még be se lépett a szobába, már hallja felesége hangját, hoztad az orvosságot? Csak holnap esedékes, válaszol és behúnyja a szemét. Itt volt Peti, téged keresett, mondja az asszony csendesen. Nem beszélgetnek.

    Gerzson kimegy a konyhába, kivasalja a fehér ingét, zakóját lekeféli, nem dobja le, mint ahogy az utóbbi hetekben tette, vállfára teszi, cipőjét kipucolja, sokáig fényesíti. Nem kel korán. Irma aggódva szól az ágyból, beteg vagy? Nem, csak ezután esti műszakban leszek, nem kell többet korán felkelnem. Megborotválkozik, lassan öltözik fel az előkészített, tiszta holmikba.

    Megcsörren a telefon. Lánya jelentkezik a vonal végén, meglepődik, hogy apja otthon van, majd kitör belőle a sírás, éjjel házkutatást tartottak náluk, Peti egész éjjel nem jött haza. Valami kábítószer ügybe keveredett a gyerek. Gerzson a tükör előtt áll. Tiszta ruhában.