A lányom, tíz hónaposan keresztnevén szólítgatja az anyját.A csapat egy platós IFA-val érkezett a mérkőzésre. Előttünk disznókat szállítottak rajta. A trágyaszag átjárta a ruhánkat. Anyám nem tudta eltalálni, hol a fenébe járhattam, hogy olyan bűzös mindenem. Persze, Nagy Miskát tíz éve, hogy nem veszik be a vadásztársaságba, nem való ő az „élcsapatba”! Pedig sok jó elvtárs kis helyen is elfér. Fiam hatévesen, harsogva mondta a mikrofonba a mikulást váró verset.

Jelige: Utazó

 
Mitévők?

 
Az állami nagyvállalat döglődése a segédmunkások körében is teljesen nyilvánvaló volt. Lopott mindenki. Lopott az építésvezető, a rendészek „falaztak” neki, lopott a művezető, lopott a szakmunkás, gépészeti osztályvezető, a garázsmester, a sofőrök, ajaj de mennyire: a szakma ördögei voltak. Aztán persze a brazil gépsor is, amit lehetett, de hát őket, akiket Burára, Bőre, Roffra vitt a vállalati busz, könnyű volt sakkban tartani. Ezerszer leparancsolták őket táskanyitásra. Ezerszer ki kellett a tűzrevalónak jó deszka - és lécdarabokat üríteni a rendész vigyorgó tekintete előtt. Szóval, jobbnak láttam én kiszállni ebből a verkliből. Miklóson a Szellő úton volt a gyógynövény- átvevőhely. Ádám fiammal hétvégeken és ünnepnapokon jártuk a határt és kerestük a szezon növényeit, virágait, gyökereit. Áprilisban, az éti csigát vadásztuk az akácerdőkben. Nagyjából képben voltam, mennyi az annyi, amit ez hozhat a konyhára. Gondolkodtam, számolgattam, és amikor már végképp tele volt a hócipőm, lefalcoltam a cégtől. Ezt siettette egy váratlan haláleset is. A gyógynövényátvevő autóbalesetben elhunyt. Az őt alkalmazó cégnél átnézték a gyűjtők névsorát és a begyűjtési adatokat, s ez után kerestek fel, hogy vállaljam el az átvevői szerepet némi jutalék fejében. 1989. április 7-én kiszegeztem a táblát a kerítésre: GYÓGYNÖVÉNY - ÁTVEVŐHELY. Szép lassan gyarapodott a gyűjtők száma, a saját gyűjtés is felszaporodott. Kezdtem kinőni a Wartburg Touristot, mint szállítóeszközt, s az otthoni szárítási lehetőségeim is szűkösnek bizonyultak. A törtreli autóbontóban aztán rátaláltam a megfelelő szállítóeszközre, egy Csepel 344. D. típusú, össz - kerék meghajtású, csörlővel, difizárral bíró, volt katonai teherautóra. Ez a találkozás 16 évig váratott magára, mert a marcali tüzérségnél volt szerencsém két évig űzni ugyanezt a típust. Tudtam, ez jó fogás volt. Végül a szárítási gondjaim is megoldódtak. A szövetkezettől sikerült olcsón bérelni az Ilona majori tehén istálló padlását, ami úgy 1500 négyzetméternyire rúgott. Mire a gyermekláncfű szezon elérkezett, már segédmukásom is akadt, Tiszapüspökiből Kállai Imre személyében, aki igen dolgos roma ember volt, maga is gyűjtő. Sok száz kiló éti csigát átbicikliztetett Püspökiből Miklósra. Megegyeztünk a napidíjban. Így Imre lett a fő segítőm, a családom tagjai mellett. Szedtük, vittük, szárítottuk, bezsákoltuk, elszállítottuk. Ez volt a menetrend nap, mint nap. Jó benne voltunk már a délutánban. A plató megtelt. A majorhoz igyekeztünk a felpakolt gyermekláncfűvel. Imre váratlanul, hadonászva próbálja a motor irgalmatlan hangját túlharsogni. Magyaráz, hogy álljunk már meg a teherautóval, had szaladjon be a kutyatápos boltba. Jó, jó, s lehúzódtam a boltocska elé. Gyorsan végzett. Hóna alatt 10 kg fagyasztott „csirkefejtömbbel” érkezett. Munka végeztével gondosan felerősítette a bicikli csomagtartójára a fagyott kutyaeledelt, rágyújtott egy spanglira és hazakarikázott Püspökibe. Másnap a háza előtt várakoztam a begyűjtő kocsival, Püspöki környékére indultunk aznap. Látom ám, hogy Kállainé széles karmozdulatokkal integet az udvar felől. Kikecmergek a fülkéből, s most már hallom is, amint vékony fejhangon kiabálva hív, hogy ugyan menjek már be. A gőztől párás kiskonyhában, az asztalon lévő jó nagy tányér pörköltre mutat. Ezt kóstolja meg Béla, hangzott a szíves meghívás. Imre a bejárat mellet ült egy sámlin és somolygott a bajusza alatt. Figyelte, hogy most mi lesz. Kis töprengés után leültem az asztal mellett lévő hokedlira. Jó, finom illat fogadott a gőzölgő tányér felől. Törtem egy darabot a kenyérből, aztán kikanalaztam az első csirkefejet, majd a másodikat, aztán meg sorba mindet. Mit mondjak? Isteni volt! Kállainé elégedetten kísért ki bennünket a teherautóhoz. Imrének még annyit azért odavetett, hogy a hazafelé nem a Kocsmahivatal felé van!
*
Kocsmahivatal ( s, öntés)
A lányom, tíz hónaposan keresztnevén szólítgatja az anyját.A csapat egy platós IFA-val érkezett a mérkőzésre. Előttünk disznókat szállítottak rajta. A trágyaszag átjárta a ruhánkat. Anyám nem tudta eltalálni, hol a fenébe járhattam, hogy olyan bűzös mindenem. Persze, Nagy Miskát tíz éve, hogy nem veszik be a vadásztársaságba, nem való ő az „élcsapatba”! Pedig sok jó elvtárs kis helyen is elfér. Fiam hatévesen, harsogva mondta a mikrofonba a mikulást váró verset. Ez a gyerek dadog? –kérdi vigyorogva az óvó néni. Úgy elmondta, mint a pinty! A Pick Laci meg kivándorolt Izraelbe a jó kis Wartburg Turist-tal. Csodálhatják majd a megváltó földjén. Mennyi most a lapugyökér ára? Az éti csigáé? Tavaly jobb volt. Legjobb most a giliszta. Eladod a humuszt virágföldnek, a gilisztát meg az újaknak. Lesz már biohumusz orrba-szájba, csak vigyék! Mivel járnék, rózsaszínű gázolajjal. Nem őrültem meg! Hogy mi volt a vasárnapi ebéd? Csirkefej pörkölt. Abból, amit a kutyakaja boltban vettél? Hát! Jobb, mint az ürge. A komondor átvetette magát a kerítésen és lerántotta a nőt a kerékpárról. Nagyon utálja a bicikliseket. Aztán a farmer árát, meg négyezer Forint bírságot szép csendesen ledelláztam. A roffi cigányok üzentek, hogy megteltek a cefrés hordók körtével. Aztán mondják, hogy a csősz seggbelőtte az egyik körtegyűjtőt a sóspuskával. Fájdalomdíj, plusz fél liter pálinka. Kultúros lett a fiam. Csak azt tudnám mi francnak tanulta ki az autóvillamosságot! Csak, megy az idő fölötte.
.
Józsikám, még egy kört!
.
Mi lenne, hát gombapörkölt. Tele volt a rét gombával. A fél utca azt eszi most. Hogy ez az Erzsi mennyire összeesett! Hálni jár belé a lélek. Dzsoni meg Kátán szeleskedik a szépasszonyok körül. Nagy légy ez a Dzsoni. Neki mindig új hús köll. Megmondtam az asszonynak, be ne merje tenni a lábát a rendelőjébe! Van még fogorvos dögivel. Az öreg Sanyi? Hát neki mindig kell vezetni valamit. Most a citerazenekart, máskor meg a fasiszta pártot vagy a komenistát, no. A Dürcét meg úgy megrakták a Zöldtakonyban, hogy azt se tudta fiú e, vagy lány. Talicskán tolta haza a kis Dürce. Kit temetnek? Gézát. Mert? Meghalt. Mifene. Mikor temetik? Holnap, tizenegykor? Hogy még; meghalt ez a zsivány Géza. Csak ki kéne menni. Olyan centerünk a büdös életben nem lesz, mint ő volt.