Az ajtóban Dóri reszketett, az arcáról szirmokban fojt le a szemfesték. Laci megcsalta Herminával. Teremtménye büdös volt és idegen, de beengedte, megcsókolta lába közt a csipkevarratot, s hízott férfiassággal mutatta meg a Második Látás recenzióját.

Jelige: Szendyilka

Heparylogia

Íme, tegnap dinnyét vacsorázott, maradéka az ágya mellett hevert. A szirupban úszó magok és zöld szigetek alvadt szövetként tapadtak a tányérra, amit még az előző lakásából hozott magával néhány alpakka villa társaságában.
- Te hűsevő mosoly, öt percet adok, hogy kimenj a divatból…” – mormogta P., s félálomban, a kezével próbálta elhessegetni a leselkedőket. A héj felett legyek dongtak, noha pár napja professzionális, német légyfogó szalagot függesztett a lámpabura csatjára. Felült, ledobta magáról az izzadt takarót és bekapcsolta a tévét. Tíz körül lehet, tegnap este bealudt az MTV 120 percen.
A bemondó sorolta a híreket: Hivatalosan is megszűnik a Varsói Szerződés, Budapesten hetek óta kánikula van, négy szépkorú hölgy az időjárásnak köszönhetően lett rosszul, de a görögdinnye ára stagnál. A közúti balesetek száma is megnőtt.
Rágyújtott, eltakarította a tegnapi gyümölcstorzót, átnézte az új Második Látást. Az utolsó oldalon a verseskötetéről volt egy kritika. Gyorsan lüktető pulzussal olvasta a sorokat: „…nemcsak kiváló rockénekes(…)az elmúlt években lezajló rendszerváltás titánja. A szocreál betonsziklák közé szorított Bob Dylan.”
P. szerint szikráztak a recenzió sorai! Az örömtől kipirult az arca,majd letette az újságot. A mai nap kivételes volt, csak holnap kell elmennie egy szamizdatokról és a dongalábon nyugvó hetvenes évekről szóló beszélgetésre.
Már ráfért volna pihenés, napok óta nem írt semmit és a lakása is romokban hevert. Felállt, összeszedte a földre dobált szennyest; kiszedte a kádból a sörösüvegeket, leütötte a habzó szappan körül legyeskedő lepkéket,majd a gyümölcskosár penészes darabjaitól is megszabadult. Nem tudta,hogy hova tehette Dóri a porszívót. Két hete költözött el tőle. Néhány fellépőruháját leszámítva semmit sem hagyott maga után, mindent elvitt Lacihoz.
P. unta a lila szemhéjfesték-foltokat a mosdópulton, a behorpadt hangját és az induló „alter” ruha-és lemezboltjáról szóló üres fecsegéseit. Húszévnyúvév ide vagy oda, míg P. (mások szerint) a korral csak bölcsebb lett, addig neki csak a szemei duzzadtak fel. Persze a gonoszkodó barátnői ráncfelvarrást ajánlottak, az egyik este még Hermina vidám propagandáját is végig kellett szenvednie a Fekete Lyukban:
„- A ráncfeltöltés nem nagy dolog. A zavaró ráncokat kicsit felvágják, töltőanyagot fecskendeznek alá,ez megemeli a bőrt. Csak arra vigyázz, hogy ne egy kuruzslóval csináltasd meg, különben begennyesedhet. Sőt azt hallottam,hogy még a szovjetek összeomlása előtt egy orvos Moszkvában más híján sertésszármazékkal próbálta kitölteni az üreget…” – majd elment három sörtért és Oscar Wilde idézeteket suttogott. Mire visszatért, a piedesztán már a rockénekes állt.
Hideg, mint a vér,
ha megfagyott,
ha véget ért,
a játék,hogyha
megtalált téged.
Hermina egyszerre vonzotta és taszította P.-t . Velük egyidős lehetett,a teste is szép volt. Laci szerint évekig kémként dolgozott,de P. nem hitte el,a tavalyi akta-botrány alkalmával sem került szóba a neve. Különben is,aki nincs ellenünk,az velünk van.
Csengettek. Az ajtóban Dóri reszketett, az arcáról szirmokban fojt le a szemfesték. Laci megcsalta Herminával. Teremtménye büdös volt és idegen, de beengedte, megcsókolta lába közt a csipkevarratot, s hízott férfiassággal mutatta meg a Második Látás recenzióját.
- Ne aggódj drágám – mondta Dóri – szépek vagyunk, te tehetséges,s én gazdag leszek.
- Miénk a jövő.
Esteledett,a lány elaludt. P. kiment az erkélyre rágyújtani. A háztetők csúf gerezdjei és a Duna vonala tündököltek a júliusi éjszakában. Felette egy repülő száguldott el. Ma megint nem írt semmit,de szabad volt. A sárga szalag magához vonzotta az ízelt lábait.